„Aki hisz, nem ítél, hanem megítéltetik, foglyul adja magát más ítéletének és így szól: »Ebben én bolond vagyok és én ezt nem értem, mert soha nem láttam, felőle semmit sem hallottam vagy tapasztaltam. Mivel azonban Isten mondja, hiszem.«"
Luther Márton
A kegyelem botránya
„Felháborítóan, velőt rázóan, elfogadhatatlan módon igazságtalan a kegyelem” – fogalmazott Andrási Károlyné Tóth Franciska Ilona 2024. november 13-i áhítatában, mely a Magyarországi Református Egyház naponta jelentkező sorozatában, az Igeidőben hangzott el.
„A kegyelem teológiai fogalom, kizárólagosan Isten szuverenitásához tartozó döntési jogkör. Egyetlen igazsághoz van kötve: Könyörülök azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok. (Rómaiakhoz írt levél 9. rész 15. vers)” – hívta fel a figyelmet az igehirdető. „Felháborítóan, velőt rázóan, elfogadhatatlan módon igazságtalan a kegyelem. A magát őszintén Krisztushoz tartozónak valló ember nem tehet mást, bármennyire is nehéz, mint hogy maga is gyakorolja ezt a felháborító, elfogadhatatlan, igazságtalan kegyelmet, amelyben ő maga is részesült.”