Az egyik lelki vezetőm úgy készült minden szolgálatára, mintha ezrek hallgatták volna, pedig egy maroknyi gyülekezetben szolgált. Azt mondta, azért, mert tömve lesz a templom: jelen lesz a látható és a láthatatlan Egyház, ott lesznek mind az üdvözült lelkek, az angyalok és Krisztus is, ezért mindig a Szent Istennek a jelenlétében kell beszélnie. Én is az Ő jelenlétében beszélek most a kegyelemről, amely felnőtté tesz bennünket a hitben. Ez igen nagy titok, és azt szeretném, ha ennek a vágya ragadna el mindannyiunkat.

A cseroki indián törzs életében volt egy különleges rituálé, amikor a serdülőkorba lépett ifjút felnőtté avatták. Az apa elvitte fiát az erdőbe, este leültette egy tisztáson, bekötötte a szemét és addig ott kellett ülnie bekötött szemmel, amíg a felkelő nap első sugara meg nem érintette az arcát. Akármit hallott éjjel, ki kellett bírnia és nem kérhetett senkitől sem segítséget. Ha kibírta reggelig, ahogy levette a kendőt magáról, féloldalra fordulva meglátta az édesapját, aki titokban ott ült mögötte. Ő erről nem tudhatott. Azért maradt ott vele az apja, hogy bármi történik, megvédhesse. Így őrködik a mi mennyei Atyánk is fölöttünk. Még semmi közünk nem volt Krisztushoz, nem ismertük Istent, már ott volt velünk. Sokan mondják, hogy Isten korábban is velük volt, csak nem vették észre, mert még nem voltak felnőttek a hitben.

A kegyelem ajándékai
A kegyelem tesz a hitben felnőtté, és ez kegyelmi ajándékokban mutatkozik meg. „A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott” – fogalmaz Az efézusiakhoz írt levél 4. részének 7. verse. Mindegyikünknek adatott ez a kegyelem, Krisztus ajándékának mértéke szerint, és aki megkapja, annak ajándék. Pál a mennybemenetel fontosságáról is ír, anélkül ugyanis nincs ajándék, nincs meglepetés. Isten adta az apostolokat, prófétákat, tanítókat is – meglepetésként, ajándékba. Amit Isten ad, az mind mennyei ajándék.

A keresztény ember legfőbb dolga ezen a földön, hogy kegyelmi ajándék legyen a másik számára. Isten így készíti fel a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, míg eljutunk a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra. Isten nem parancsba adja, hogy legyünk érettek a hitben, hanem ajándékként nyújtja. Ha parancsba adná, még a törvény alatt lennénk, de mivel nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt, ezért az egész keresztyén élet lélegzetvétele ajándékozás. Igyekezz úgy átadni, amit átadsz, hogy azt nem te adod, hanem Valaki, akinek ajándékozó kedve van benned, vagyis a Szentlélek! A Szentlélek azért lakik bennünk, hogy Ő vezesse a táncot.

Isten fia, Jézus Krisztus nem akar egyedül maradni Isten családjában. Meglátott a földi szemétdombon egy magát áruba bocsátó szajhát, az egyházat, és azt mondta rá: legyen a menyasszonyom! „Az Ige testté lett és lakozott miközöttünk”, mi pedig keresztre feszítettük. De Ő pont ezért jött szeretett menyasszonyáért. Szembe menve minden földi kultúra gyakorlatával, ahol a nő követi a férfit, otthagyta az Atyát, ragaszkodott hozzánk és lettünk egy testté. Megitatott minket Lelkével, mindnyájan részesedünk Belőle. Nem azt mondja, hogy „vegyétek, egyétek, ez az én lelkem”, hanem azt, hogy „ez az én testem, amely érettetek megtöretik”. Testközelbe jön az Isten és emberi természete is gazdagít bennünket.

Krisztus tagjai vagyunk rész szerint, testében egymásban részesedünk. Az Úr még a számunkra ellenszenves testvért is odaadja nekünk: fogadd be, szeresd, öleld magadhoz! Nekem három testem van: a látható fizikai test, a házasság teste feleségemmel és Krisztus testében pedig egy vagyok mindannyiótokkal. Ez utóbbiban az idegeimre menő testvér is Isten titkos ajándéka számomra. A kegyelem az ajándékban adatik meg.

A felnőttség azt jelenti, hogy kinövünk az egyénieskedésből és mindannyian egy irányba növünk, a fej-Krisztus irányába, vagyis az egység felé. Csak az tud felnőtt lenni a hitben, aki elég gyermek ahhoz, hogy az egységet tudja szem előtt tartani, és az a felnőtt, aki úgy veszi az Isten országát, mint egy gyermek. A gyermeki lelkület alázatot jelent, amelyet Pál apostol így mond: „egymást különbnek tartsátok magatoknál”. Az a felnőtt, aki eljut oda, hogy most már mindenki különb nála, és ezt teljes örömnek tartja.
Erre én képtelen vagyok. Egyetlenegy testvérem volt erre képes, aki miatt még engem is adoptált az Isten: Krisztus. Ő a menyasszonya alá alázta magát, a mennyekig megtisztelte és felmagasztalta.

Amikor Isten rámutat Évára, azt mondja Ádámnak, hogy ő a te segítőtársad: Ezer kenegdo. A segítőtársnak ez a kifejezése huszonnyolcszor fordul elő a Bibliában és huszonhétszer kizárólag Isten nevét jelenti, Isten dicsőségét fejezi ki. Isten rámutat Évára és azt mondja: neki adtam a nevemet, Ádám, olyan inkognitóba tettem, hogy ha ránézel, akkor benne engem kell láss! Fordítva sosem mondja ezt a Szentírás, nem mondja, hogy a nők úgy nézzenek férjükre, mintha ő lenne az Úristen. A férfi kell a kezdeményező legyen a gyermeki alázatban. Magunk fölött látni egymást – ez az érett ember öröme.



Törvény vagy kegyelem?
Az Ószövetség tele van kegyelmi történetekkel. Isten Mózes által jelenti ki, hogy az erkölcsi világrend hasonló a világmindenség működéséhez: az ok-okozat, a törvényszerűség jelen van benne. A törvény azt mondja, hogy a bűnt bűnhődés kell kövesse. Ha vétkezel, viseld a következményét. A törvény előtt nincs egy igaz ember sem, Isten szentsége már eleve kárhoztat engem, senki nem érdemli meg a mennyet, mindannyian rászolgáltunk a pokolra. Mindenkit magam fölött láthatok, mert a törvény tükrében látom, hogy én elveszett bűnös vagyok. Az okot követnie kell az okozatnak, a bűnt követnie kell a bűnhődésnek.

Sokszor hallom keresztyénektől, hogy azért döntött úgy, ahogy, mert akkor abban a döntésben békessége volt. De vajon mi volt akkor Isten akarata? Amikor Jónás lesétál a hajó gyomrába a vihar elől, békességben elalszik, holott az imént tagadta meg azt, hogy engedelmeskedjen Istennek. Még a Gondviselés is a kezére játszott, mintha Isten segítené az Isten elleni lázadásában és menekülésében. Persze, ugyanaz az Isten aztán rendel egy nagy vihart, amikor pedig Jónást bedobják a tengerbe, rendel egy nagy halat, amelyik lenyeli Jónást. Isten kontrollja alatt van minden, ami velünk történik, akár jó, akár rossz. Jónást a hitetlenek ébresztik föl. Nagy ébredés az, amikor a hitetlenek segítenek elő egy lelki ébredést, amiért sokszor imádkozunk! Ez is belefér Isten humorába.

A korinthusiakhoz írt első levelének elején Pál hálát ad a Korinthusban élő szentekért. Magánál különbnek látja a korinthusiakat és végig arról beszél, hogyan szereti őket Isten és mit tett értük. Pál a rendelkezéseit csak a levél végén ismerteti, miután kifejtette, mit jelent Isten kegyelme, szeretete. A kolossébeliekhez írt levél is a Krisztusban adatott megváltással kezdődik. Nem parancsolatokkal, nem a törvénnyel. Mi viszont képesek vagyunk még az evangéliumból is törvényt csinálni és az alapján ítélkezni egymás felett. Keresztyén farizeusok vagyunk, tisztelet a kivételnek, de én biztos nem vagyok kivétel. Ez is kegyelem: rádöbbenni erre önvizsgálat közben. A héberben az imádság szava önvizsgálatot jelent.

Isten is imádkozik. A Szentlélek ugyanúgy kutatja az Isten mélységeit, ahogy az ember a saját lelke mélységét. Egy igazi imádság mindig önvizsgálat. Jézus az Atya jobbján imádkozik értünk, pedig Jézus Isten. A Szentlélek kimondhatatlan fohászkodásokkal imádkozik bennünk, és a Szentlélek is Isten. Ezt jelenti Isten imádságainak a háza. Csak akkor tudok imádkozni, ha Ővele imádkozom Őhozzá. A felnőttség az, hogy az imádságban is felnősz. A hitben érett ember tudja, hogy nincs szükség kérésre, mert a legnagyobb ajándékot már megkapta és ezentúl csak hálás. A filippibeliekhez írt levél arra tanít, hogy hálaadással tárjuk fel kívánságainkat Isten előtt. A hálaadáson van a hangsúly és a hála összekötődik a kegyelemmel. Ha megkaptad a kegyelmet, akkor mindig van okod a hálára.

Keménynyakú kálvinistákként annyira hangsúlyozzuk a bűnt és a bűnösséget, hogy végül identitásunkká tesszük. Ha ránézel a testvérre, az jut először eszedbe, hogy ő is megérdemli a pénzét. Csakhogy Krisztus azt mondta: én leszek a bűnös helyetted. Aki bűnt nem ismert, az Atya bűnné tette értünk Őbenne. A mi identitásunk nem a bűn, hanem az Isten igazsága. Ha nem azt cselekszem, akkor nem én cselekszem, hanem a bennem lakozó bűn.

Akiket azonban Isten lelke vezet, azok Isten fiai. Ha követed Őt, Aki vezet, abból gyönyörű tánc lesz. Azt ketten csináljátok. Minél felnőttebb vagy, annál inkább arra vágysz, hogy egy legyél a másikkal. De ha parancsként fogod föl a páli leveleket és nem kijelentésként, akkor rosszul keretezed magad, és a másikat is rosszul keretezed. A keret az, hogy bűnös. Mennyi az értéked? Attól függ, hogy a bűnösséggel keretezed, vagy az istenfiúsággal. Hogyan keretezed a testvért? A mi áldott keretünk Krisztus kegyelme, ez tart meg mindannyiunkat.

Istenhez nem méltó, csak egy Isten-léptékű szolgálat. Először a szívünkbe kell kerüljön az az Isten, aki Istent szolgálhatja. Vagyis Isten egyetlen parancsa sem hozzánk van címezve, hanem a bennünk élőhöz. Ezért teremtette belénk a föltámadott Krisztus életét az Úr. Istennek ezek a parancsai nem téged szólítanak meg, hanem Őt, Aki vezet. A benned lévő Krisztus, a Fiú bevon az engedelmességébe, mint egy táncba. Jézus tisztán kimondta: az embernek fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy ő szolgáljon és adja az életét sokakért. Hagyjad, hogy Ő vigye ezt a táncot, ne erőlködj, mert az törvényeskedés!



Kapcsolódásaink Krisztus testében
Az Istennel való kapcsolatunk nem egy bűnös és egy szent kapcsolata, hanem az Atya és gyermekeinek a kapcsolata. Ebből következik, hogy ha Krisztus a helyünkbe állt és nekünk ajándékozta szentségét, áldását, igazságát, akkor ránk ruházott mindent és magára vett mindent, ami bűn volt bennünk. Isten megáldott minden áldással a mennyekben, a Krisztus Jézusban. Mindenki annyira áldott, mint Krisztus. Jézus az apostoloknak nem azt mondta, hogy legyenek olyanok, mint a só és a világosság. Ő megállapítja rólunk, hogy már azok. Ha valaki attól, hogy Isten így felmagasztalta őt, nem rémül meg és nem borul le alázatban és hálaadásban, akkor még semmit sem ért a kegyelemből.

A kegyelem egyik szinonimája az, hogy kiváltság. Úgy lehetünk Isten fiai, hogy Isten ellenségei voltunk. Megbocsátja minden bűnünket, lázadásunkat, és ugyanabba a kiváltságba fogad be, mint választott népét. Hihetetlenül nagy ez a kegyelem. Izraelnek nem lehetett senki más segítőtársa, csak az Isten. Ezért volt Isten neve segítőtárs. Ha Izrael bálványokhoz folyamodott, Isten vagy azt mondta, hogy ez nem marad következmény nélkül, vagy pedig azt, hogy lássuk, segítenek-e Izraelen a szeretői, akikhez fordult. Isten annyira féltékeny volt, hogy ironizált. Ezt a nevét, hogy Ő az egyedüli segítőtárs, odaadta Évának, de van, amikor Isten a testvéren keresztül válik segítőtársammá. Az evangélium azt jelenti, hogy Krisztus maga fölé emelte elveszett, bűnös, koszos menyasszonyát.

Az evangéliumot minden nap kell hirdetnem mindenkinek, még magamnak is. A tegnap megtérése ma már a múlté. Az evangélium szembesít azzal, hogy ha Krisztus a helyembe állt, akkor nekem is a testvér helyébe kell állnom. Ha Krisztus teste egy csapatjátékos csapat, ha igazi közösségünk van egymással, akkor az egész csapat osztozik dicsőségben, örömben. Ez Krisztus testének a titka. Ha akarod, se bírod gőgös énedet kényeztetni ebben a testben. Nem téged illet a pálmaág, hanem a közösséget. Ezért mondja Pál, hogy az a tag, akit tisztességtelennek tekintünk, nagyobb tisztességet nyer Krisztus testében. Aki amúgy is tisztességes, nem szükséges, hogy tiszteletet kapjon. Az én elbukásom mindannyiunk bukása – ez azt is jelenti, hogy magamra kell vennem a testvér bűnét. Mikor imádkoztál utoljára elbukott testvéredért úgy, mintha te buktál volna el? Mikor könyörögtél úgy valakiért, akit kritikus szemmel nézel, mintha te vétkeztél volna az ő bűnével?

Kempis Tamás a Krisztus követése című művében írja, hogy az út nélkül nincs útra kelés, az igazság nélkül nincs megismerés, az élet nélkül nincs megélés. Jézus azt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”. A kereszténység ezért nem tan, hanem út. Ennek az útnak az örömhíre pedig az, hogy Krisztus a helyedre állt és úgy adta neked minden áldását, hogy közben nem alázott meg téged, hanem megtisztelt.
Amikor a tanítványok 153 halat fogtak, azt Jézusnak köszönhették, Jézus mégis azt mondja nekik, hogy hozzanak neki abból a halból, amit ők fogtak. Ez az isteni kegyelem és megtiszteltetés. Mert aki ajándékozni tud, az ajándékot elfogadni is tud. Aki szeretni tud, az a szeretetet elfogadni is tudja. Éppen olyan alázat kell a szeretet gyakorlásához, mint a szeretet elfogadásához.

Imádkozhatok azért, hogy megismerjem a számomra kevésbé kedvelt testvérben meglévő mindazon jót, ami Krisztusért van benne. Van-e kedved kikutatni, hogy a közösségedben, a gyülekezetedben lévőkben, az általad kevésbé becsült testvérekben is mennyi jó van Krisztusért? Az a jó a te ajándékod. Keresd meg, vedd át! Örülj neki, adj hálát! Az ima hálaadás. És aki önvizsgálatot tart, az imádkozik. Luther azt mondta, mi együtt a Krisztus vagyunk. Egyenként lehet, hogy nem, de együtt kiadjuk Krisztust ebben a világban. Úgyhogy el ne szalaszd azt a sok jót, amit az általad kevésbé becsült testvéredben elrejtett az Isten! Eredj utána imádsággal! Vedd fel ennek az imának a keresztjét, vedd fel a testvéred terhét és küzdj meg érte, és ez a küzdelem téged is a helyedre állít!



Fejezzük be imádsággal, hálaadással! Urunk, olyan megdöbbentő és friss ajándék minden nap a Te kegyelmed! Mindig meglepsz, soha nem lehet megszokni Téged. Ha nem a törvényeidhez igazodunk, amelyeket meg lehet unni, vagy amelyek már sokszor rezignálásra késztetnek, hanem ehelyett egy személlyel, az élő Istennel lehet közösségünk, rajta keresztül egymással is élő közösségben lehetünk. Nem igazán vágyunk erre, ezért köszönjük szent és kedves kényszeredet, azt a nagyon tapintatos és zavarba ejtő szeretetet, amellyel egymás felé indítasz minket. Könyörülj meg rajtunk, hogy a helyünkre kerüljünk ebben a testben, és ott felfedezzük, hogy akiket mellénk rendeltél, azok a Te ajándékaid! Hadd vegyük magunkhoz ezeket az ajándékokat, és adjuk mi is magunkat ajándékképpen nekik. Hallgass meg minket, Atyánk, a Te nagy családodban, fiadért, Jézusért. Ámen.


Készült Horváth Levente 2024. november 23-i, újpalotai evangélizációja alapján.