Több mint húsz évvel ezelőtt jelent meg először a Magyar Bibliatársulat első magyarázatos bibliája, amely nem más, mint a német nyelvű Stuttgarti Magyarázatos Biblia magyar adaptációja. Időközben többször is revideálták a magyar bibliafordítást, legutóbb 2014-ben, a változtatásokat pedig a Biblia magyarázó jegyzetekkel című kiadvány is követte, ezért jelentette meg most újra a Kálvin Kiadó a Magyar Bibliatársulattal közös munkát. Az új bibliakiadásban az egyes bibliai könyvekhez tartozó történeti és tartalmi bevezetések, szövegközi magyarázatok, bibliai kislexikon, térképek és rövid konkordancia is találhatók.

„A Biblia nem az egyedüli szent könyv az európai kultúrában, de kivételes helyen, első helyen szerepel azok sorában. A magyarázat igénye is jön vele, mert ebben a szövegtömegben tájékozódni kell. Vannak, akik segítenek, hogy ne tévedjek el benne, azaz minél mélyebben értsek az anyanyelvemen” – fogalmazott Nádas Péter író a kiadvány budapesti bemutatóján. A prózaíró szólt arról is, hogy amikor évezredeken át éltetődik tovább egy-egy kijelentés, akkor „a nyelvnek alig lesz olyan kifejezése, ami ne hangzott volna már el”. Mint mondta, a bibliatudósok rámutatnak a szövegben fellelhető keresztkapcsolatokra, miközben az eredetet is kutatják – méghozzá idegen nyelveken, hosszú idői síkban, emiatt „az olvasó maga is a tudat két szintjén halad.” Ezt az utalásrendszert „nem tolakodó jelekkel” fel is tüntetik a szövegben.

Nádas Péter hozzátette: az ember olyan lény, akire sokszor egyenesen a hiszékenysége hat. „Ha egyszer már körülírtuk, hogy egy dologról mi mindent nem tudunk, akkor nem tudásunk szintén a tudás körébe lép, vagy legalábbis segít elérni a tudáshoz. A tárgyi magyarázatok mutatója ebben az értelemben épp oly bámulatosan körültekintő és őszinte a stuttgarti kiadást követő újrakiadásban, miként a konkordancia, azaz az egyezések mutatója vagy a helyszínek térképei.” A nyelvi szempontból és a számos segédtudományt felvonultató volta miatt is igényes kiadvány legalább három nemzedék munkája, 112 élő és holt személyé. Mint mondta, csodálatra méltó, hogy e neves és névtelen bibliatudósok évtizedeken át csöndben munkálkodtak az olvasót szolgálva.

Karasszon István, a budapesti református teológia ószövetséges professzora felidézte, amikor néhány évtizeddel ezelőtt baráti és teológustársi körben megfogalmazódott egy magyarázatos biblia kiadásának szükségessége. Az ötletet felvetették az akkori Bibliatanácsnak is, amely az akkor legmodernebbnek számító stuttgarti kiadást alapul véve megkezdte annak magyar nyelvű adaptációját. A több mint két évtizeddel ezelőtt megjelent kiadványnak azóta több revíziója is született, és a munka azóta sem állt meg. Ám a professzor arra is felhívta a figyelmet, hogy mivel a biblia magyarázata több évszázada zajló folyamat, szenzációs felfedezésre már kevéssé lehet számítani, az eredeti jelentéshez és szerzői szándékhoz közelebb vivő felfedezések, vagy inkább korrekciók sokkal inkább „apró tyúklépések, azok számára viszont, akik szeretik a Bibliát, ezek nagyon érdekesek.”

Hogy miért volt egyáltalán szükség a kiadványra, azt a teológus egy szépirodalmi példával szemléltette. Mint mondta, a megértésnek különféle szintjei vannak, ezért bár gyermekkorától fogva vonzódott a görög drámákhoz, akkor értett meg többet belőlük, amikor már eredeti nyelven olvashatta őket. Amikor pedig az így is kevéssé érthető részletekről ókortudós barátját is megkérdezte, a drámáknak újabb jelentésrétege tárult fel előtte. Mint mondta, a Biblia szövegének megértését is háttéradatok segítik, és „akiknek ilyen ismeretei vannak, azok értik a szöveget igazán.”

Karasszon István hozzátette: a Biblia magyarázó jegyzetekkel című kiadvány német eredetijén a német bibliatudósok legjobbjai dolgoztak. A kiadvány a huszadik század elején megjelenő egykötetes kommentár műfajába tartozik. Annak érdekében, hogy az olvasó könnyen eligazodjon a szövegben, csak a legindokoltabb esetekben olvashat tömör megjegyzéseket, ezek alapján viszont már csak egy lépés a helyes szövegértelmezés.

Pecsuk Ottó, a Magyar Bibliatársulat főtitkára elmondta, a több mint kétszáz éves bibliatársulati mozgalom kezdettől fogva ad ki magyarázatos bibliákat, ezekben „természetes volt, hogy a különböző felekezetek, teológiai iskolák, irányzatok jegyzetei kaptak helyet. Be kellett látniuk azonban, hogy így nem lehet hatékony missziót folytatni szerte a világon, ezért született meg az az elv, hogy jegyzetek és magyarázatok nélküli bibliákat jelentessenek meg, amelyeket minden protestáns felekezetben használhatnak. 1971-ben a bibliatársulati mozgalom módosított ezen az elven is: a felekezeti jellegű jegyzetektől továbbra is eltekintettek, de ettől kezdve a Biblia elsődleges megértését segítő jegyzeteknek teret adtak. A kifejezésekre, bibliai szavakra, fordítási nehézségekre, kor- és vallástörténeti érdekességekre és nehézségekre figyelmet felhívó megjegyzések így kerülhettek bele a kiadványokba.

Ez nyitotta meg az utat azelőtt, hogy a hatvanas évek végétől protestánsok és római katolikusok együtt tudjanak működni a bibliakiadásban, mindkét fél belátta ugyanis, hogy például a Távol-Keleten és Afrikában kulturális okok miatt ezek nélkül a jegyzetek nélkül alapvetően félre fogják érteni az emberek a Szentírást, vagyis nem volna eredményes a misszió.

Pecsuk Ottó hangsúlyozta, ennek a kiadványnak a magyarázatai a legtöbb magyarázatos bibliával ellentétben nem az olvasóhoz hozzák közel a Szentírás szövegét, hanem épp ellenkezőleg: az olvasót viszik közel a Biblia szövegéhez. Végül Ferenc pápát idézte, aki már Buenos Aires-i érsekként is lelkes támogatója volt az argentin bibliatársulati munkának. „A pápa szerint az egyház legnagyobb baja a bibliai szegénység, vagyis az írástudatlanság. Az, hogy milliók szerte a világon úgy keresztények, hogy nem ismerik jól, mi van a Bibliában. Ez pedig gátja a kereszténységük kibontakozásának.” Mint mondta, ez a kiadvány is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél többen értsék, amit a Szentírásban olvasnak.

Galsi Árpád, a Kálvin Kiadó igazgatója elmondta: a német bibliatársulat magyarázó jegyzetekkel ellátott stuttgarti kiadású bibliájának adaptációja több mint húsz éve jelent meg nálunk, az akkor már közkézen forgó revideált bibliafordítás szövegét véve alapul. „Amikor ez utóbbit újra revideálta a bibliatársulat, már akkor körvonalazódott, hogy a magyarázó jegyzetekkel ellátott bibliából is szükség lesz új kiadásra. A célunk az volt, hogy legyen még inkább mai, elérhető, használható a mai olvasó számára.”

A kiadóigazgató hozzátette, az elmúlt évtizedben zajló munka előkészítési szakaszában eldöntötték: megőrzik az egykötetes, bibliával egybekötött kommentár jelleget. És bár a bibliai szöveg, valamint az azokat bevezető és magyarázó jegyzetek folyamatosan egymás után jelennek meg, az új kiadvány tipográfiája jobban megkülönbözteti azokat egymástól, jelezve a Szentírás elsődlegességét is. Néhány újdonsággal is kiegészült az új kiadás: a tárgyi magyarázatokat kiegészítő konkordancia, az időrendi táblázat és a térképek is gazdagodtak. A több mint 1900 oldalas, minőségű kötésű kiadvány elérhető áron vehető kézbe, és az asztalra kitéve jól forgatható bibliatanulmányozáshoz.

 

Nádas Péter a kötetbemutatót követően válaszolt kérdéseinkre. Az íróval készült interjúnkat itt olvashatja:

Írói pályafutása A Biblia című kisregénnyel indult. Milyen a személyes viszonya a Szentíráshoz?
Ez egy gyerekkori, nagyon személyes viszony. Magamnak fedeztem föl, mint könyvet, és miután elütött mindentől, amit addig és azután ismertem, nagyon fontos könyvvé vált számomra, legalább annyira, mint amennyire kulturálisan fontos, vagy amilyen fontos a hit számára.

Nem ütközött soha az értelmezés nehézségeibe pontosan olyan okok miatt, amelyek miatt magyarázó bibliára szükség lehet?
Az mindig ösztönzött! Megértem, hogy megújult a bibliafordítások nyelve, hiszen én magam is másik nyelvet használok, mint Károli. De az ő nyelve éppen az az út, amelyen keresztül az ember a történelem mélyére lát, olyan mélyre, amit addig nem ismert. Engem ez a nyelvi távolság nem zavart, sőt, egyenesen ösztönzött a megértésre.

Egy nemrégiben megjelent interjúban azt nyilatkozta, hogy az írással és a Bibliával kapcsolatban is fontosnak tartja, hogy nem a történet, hanem a részletek számítanak. Ezt hogy érti?
Úgy, hogy az európai történetmondás, de nemcsak az európai, hanem a keleti történetmondás is, az ún. storyt, a cselekményt, ami visz előre egy történetben, mindig megszakítja részletekkel, epizódokkal. Az epizódoknak újabb részletei vannak, és abból egy szövet alakul ki. A váz, amire a szövet föl van vetve, néha sokkal fontosabbá válik, mint maga a szöveg. A mögöttese. Hiszen, az Ótestamentumot és az Újtestamentumot is esendő emberi lények írták, nagyon sok esetleges vonásuk van, függetlenül a korszakoktól, amikor születtek. De az esetleges mögött van egy váz, és ez a váz az, ami engem mindig is izgatott.

Lehetséges, hogy azért, mert az eredet foglalkoztatja a szövegírás során?
Miként a tudósokat is mindig megkérdezi az ember, hogy mi honnan van, mi miből ered, én miből vagyok, egy író is önkéntelenül megkérdezi, hogy mi az ember. Hogy milyen az ember, az másodlagos kérdés. De hogy mi az ember, mi a lény, mi az egyén, miből áll – ezek az alapvető kérdések, amelyek mindig az élet szerkezetére vagy az élet vázára vonatkoznak, és nem a konkrét megjelenési formára.

Ön tudja úgy tekinteni a Bibliát, hogy az egyetemes választ ad erre a kérdésre, vagy pedig elsősorban úgy tekint rá, mint a zsidó-keresztény hagyomány szent irataira?
Hol így, hol úgy, nincs állandó tudásom, állandó meggyőződésem. Az állandóságot az biztosítja, ha az ember keres, kutat, utánamegy mások tudásának, ha az összefüggéseket megvizsgálja. De bizonyosság… Nekem bizonyosságom az nincs. Keresésben vagyok. Valószínűleg így is fogok meghalni.

Tudna említeni példát arra, amikor a Biblia szövegében talált valamit, ami különösen is megérintette a keresésnek ezen az útján?
Hát, hogyne! Állandóan, hogyne! Egyrészt éppen a meggyőződés vagy a hit mondatai, másrészt a történelmi tapasztalat. Azokat a leírásokat, hogy kit hogyan kell megbüntetni, megkövezni, és hogy halálos büntetéseket miért mérnek rá egyáltalán, nem tudom máshogy nézni, mint egy történelmi állapotnak a bizonyságát, tanúsítványát, ami ma már nincs, nem kötelező, nem érvényes, még akkor sem, ha értem, mire vonatkozik, mire vonatkozott a drákói szabályrendelet. És ez a különbség az akkori és a mai történelmi helyzet között megérint, meggondolkodtat, hogy ez vagy az vajon jogos-e. Én ugyan nem tartom jogosnak, hogy valakit megkövezzenek valamiért, de értem az értelmét. Értem azt is, hogy a szó átvitt értelmében sokszor sokakat megkövezünk, igaz, ezt a Biblia más helyei egyáltalán nem tartják jónak. (Nevet.)

Valóban, mert a teljes Biblia, az Ó- és az Újszövetség egybefoglal két identitást, a zsidót és a keresztényt. Ön egybe tudja látni ezeket?
Igen, az Ótestamentum emberfelfogásában hatalmas változás történik, és ezt a máig ható változást az eredeti szöveghez, az ótestamentumi szöveghez képest nagyon nagy és lényeges változásnak tekintem kultúrtörténeti szempontból is. Nagy ugrás ez, mert sokkal absztraktabb, elvontabb szöveg az Újtestamentum, mint az Ótestamentum. Az Ótestamentum történetmondás, és a történetmondásnak egy más kapcsolata ahhoz, amiről a történetet mondja. Az Újtestamentum története egyetlen személyről szól különböző szempontokból, és ez benne a nagyszerű és érdekes. Nekem János evangélista a kedvencem. Ő egészen máshogy lát és mást lát, mint a másik három evangélista. A többiekben van valami hivatalnoki, valami nagyon egyszerű, ő sokkal komplikáltabb és mást lát.

Ön felnőttként konfirmált. Ezt miért tartotta fontosnak?
Ezt a kisoroszi lelkésznek, Tóth Józsefnek köszönhetem. Megkereszteltek a Pozsonyi úti templomban, két évig jártam vallásoktatásra, de aztán semmi közöm nem volt ahhoz, kivéve azt a belső élményt, amit a Biblia állandó gyermekkori olvasása jelentett. És aztán a Szentírás későbbi hatása, tanulmányozása, az a sok bibliatanulás, amit ezzel a lelkésszel végeztünk el, valahogy ide torkollott, és ez nagyon természetes gesztus volt.

 

Jakus Ágnes
Képek: Vargosz