„A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Hamvas Béla
A kóser udvarlásról
Mottó: "Mindnyájan vágyunk arra, hogy felfigyeljenek ránk, megértsenek és dédelgessenek bennünket. Mindannyian különlegesnek és egyedinek érezzük magunkat, és sóvárgunk hogy legyen valaki, aki hozzánk hasonlóan különleges, akivel kölcsönösen megbecsülhetjük egymást. Azt akarjuk, hogy legyen valaki, aki kiválaszt bennünket, és a maga világának közepébe helyez. Romantikát akarunk, hogy elevennek, szükségesnek és pótolhatatlannak érezhessük magunkat." (Shmuley Boteach)
Mi kell ehhez? Beleszeretni valakibe, ami arról szól, hogy nagyobb élvezetet találunk abban, ha adhatunk, mint ha kapunk. Arról szól, hogy elfordítjuk figyelmünket önmagunkról valaki más felé. Ez a KÓSER szerelem. Mi az, hogy KÓSER? Az, ami tiszta, Isten törvénye szerint elfogadott. Egy udvarlás vagy kóser, vagy nem, is-is nincs. Mi a KÓSERség titka? Erre próbáljunk közösen választ találni.
1. Minden Isten színe előtt zajlik
Miért jó ezt tudatosítani magunkban? Mert ha a magunk útját akarjuk járni, ha azt keressük, ami nekünk tetszik, ez az egyik forrása annak, hogy boldogtalanok leszünk. Ehelyett szokásunkhoz híven a párválasztás kérdését is, mint minden mást, vigyük Isten elé imádságban, kérve, hogy Ő válassza ki a nekünk jutót, mert ez ad békességet. Az igazán bölcs ember ki tudja mondani:
Add meg Uram, amit Te akarsz,
helyezz oda, ahova Te akarsz,
tedd azt velem, amit Te akarsz,
vezess végig úgy, ahogy Te akarsz.
Itt nem arról van szó, hogy valami hirtelen kijelentés által rámutat Isten a páromra és megkezdődik az életemben a gyönyörű és várva várt udvarlási szakasz. Sokkal inkább úgy van, hogy járjuk a keskeny utat (vagy legalább is próbáljuk járni), de mivel benne vagyunk ebben a világban, így találkozunk emberekkel is. Aztán valakire rácsodálkozunk, olyan ismerősnek tűnik, másrészt titokzatosnak, nem is tudja eszünk megmagyarázni, de vonzódunk hozzá. Elkezdődnek a beszélgetések, és ezek milyensége a második, amire figyeljünk.
2. Beszélgetünk, ismerkedünk
De nem kettesben, mindig Valaki színe előtt! Ez egyrészt azt jelenti, hogy nem mindegy hogyan beszélgetünk, másrészt azt is jelenti, hogy vállaljuk kik vagyunk, nem félünk az egyre mélyebb megmutatkozástól sem, mert ahogy Isten előtt vállaljuk magunkat, úgy kell vállalni magunkat jövendőbelink előtt is.
Beszélgetünk, hogy ismerkedjünk. Először inkább a külsőt figyeljük meg. (szabad azt ápolni, amiért lelki emberek vagyunk) Nem baj az, ha megakad a szemünk valakin, ha a külső szépsége csodálatba ejt, hiszen ezért kaptunk szemet is, de itt nem lehet leállni, mert ez nem elég egy életre szóló döntéshez. Fontos tovább beszélgetni, hogy meg tudjuk, akire felfigyeltünk, mi iránt érdeklődik. Nagyon hamar ki kell derüljön: együtt is tudunk imádkozni, számolni a harmadik jelenlétével, sőt életünk beleszólójának tartjuk-e mindketten Őt? Hívő embernek hívő legyen a párja! ? ne áltassuk magunkat azzal, hogy biztosan meg tudjuk majd téríteni a másikat. De legyünk kíváncsiak arra is, hogy kedvesünk mivel tölti idejét, milyen területen vannak ismeretei, hogyan gondolkodik.
A megismerésnek csapdája is van, könnyen történhet csak öncélúan. Az öncélú csak arra kíváncsi: milyennek tartják, megéri-e összekötnie életét az illetővel, ki fogja-e elégíteni szükségeit a másik, fog-e gondoskodni róla. Az viszont, aki nemcsak magával törődik, ilyenekre is kíváncsi: milyen is vagy valójában? (nem a tükörképemet keresem benned), mire van szükséged? (arra vágyom, hogy te boldog és elégedett legyél), mit tudnék adni neked? (magamat méricskélem miattad)
De lássunk pár konkrétabb jelet Smuley Boteach rabbi könyvéből, melyek segítségével eldönthetjük, hogy szerelmesek vagyunk, vagy csak erotikus vágyat érzünk a másik iránt:
ha valakinek az arca vonz ellenállhatatlanul, akkor a szerelem irányítja a lépéseidet, ha viszont az alakjára buksz, akkor a vágy. (Ha valakinek a szerelmét szeretnéd elnyerni, akkor nézz az arcára, különösen a szemébe, amely közvetlen kapu a lélek felé)
a kéjvágy jele, ha beszélgetés közben nem hallasz meg egyetlen szót sem, mivel a szemed állandóan a partnered dekoltázsát lesi, vagy ha csak hallgatod, hogy meggyőzd őt arról, hogy milyen figyelmes és kedves vagy
az is a kéjvágy jele, amikor képtelen vagy arra figyelni, hogy mi is történik éppen a randevún, ehelyett folyton azon jár az eszed, mit is kellene mondani vagy tenni a következő lépés (a hálószoba) érdekében
ha nem vagy hajlandó egy olyan emberrel másodszor találkozni, akiről kiderült számodra, hogy a találkozón nem lesz szex, vágy csupán. Azonban ha a házasságig is kész vagy várni a szexre, akkor ott szerelemről van szó
ha úgy érzed, hogy ő egy tőled teljesen különböző testben él, mégis vonzó a gondolkodása és a személyisége, akkor ez egy megbízható érzés
ha elfeledkezel minden olyan ravasz, manipulatív trükkről, amelyet eddig a kapcsolatkeresésben alkalmaztál, ez annak a jele, hogy reménytelenül szerelmes vagy
3. Mások előtt is felvállaljuk
Egy közösségben élünk, ha minden igaz, lévén egyszemélyes keresztyén élet nem létezik. El kell jöjjön annak az ideje, amikor nyilvánosan is vállaljuk a párunkat a közösségben. Ez azt is jelenti, hogy készek vagyunk végiggondolni az esetleges megjegyzéseket, főleg a lelkigondozónk véleményét, sőt őt bombázzuk is keményen a kérdéseinkkel. Na, nem csak együtt a párunkkal, hiszen még ideje van a külön-külön való mérlegelésnek.
4. Szüleink előtt is bemutatkozunk
Van egy közmondás: "Nézd meg az anyját, vedd el a lányát". Jó látni milyen háttérből jön a kedves, hiszen egy családba nősülünk be, illetve egy családba megyünk férjhez. És amennyire rajtunk áll jó viszonyban szeretnénk lenni a tágabb család tagjaival, ehhez pedig jó megismerni őket is. Másrészt, ahogy viszonyul a kedvesünk az idősödő szüleihez vagy a még élő nagyszüleihez, valószínű úgy fog hozzánk is viszonyulni, ha elkopik a házasélet újdonsága, ha öregedni kezdünk majd. Beszédben könnyű szépnek mutatkozni, de igazán bemutatkozni azzal szoktunk, ahogy viszonyulunk másokhoz különböző helyzetekben és különböző társaságban.
5. Elkötelezzük magunkat Isten színe előtt
Úgy kell végül házasságra lépni, hogy ne reménykedjünk abban, hogy a társunk feltétlen jobb lesz, mint amilyennek megismertük. "Aki szereti a másikat, az kezdettől fogva elfogadja olyannak, amilyen most, amilyen volt és hasonlóképp fenntartás nélkül azt is, amilyen lesz." Ez annak a felismerése, hogy hibáival is házasságra lépsz, hogy nem feltétlen csak pozitív irányba változik a társ, és nem lehet úgy indulni, hogy majd biztosan megtér a másik mellettem. Ugyanakkor nincs itt szó keserű beletörődésről, csak arról, hogy "A szeretet nem azt jelenti, hogy a másikat tökéletesnek tartjuk. Éppen ellenkezőleg: mindig tökéletesíthetőnek kell tartanod, szenvedned kell amiatt, hogy még tökéletlen, akarnod kell, hogy tökéletesedjék, teljesen oda kell adnod magad, hogy tökéletessé tedd."(Michel Quoist)
Úgy kell dönteni, hogy tudjuk: Istent soha nem hibáztathatjuk a döntésünkért, azaz minden krízis helyzetben ott van az a bizonyosság, hogy ő adatott nekem, más nem lehetett. Ahogy egy drága atyánkfia mondta: amikor megházasodsz, akkor a világ összes többi nője, férfija számára meghaltál.- és ez nem keserűséggel tölt el!
A házasodás egy hitbeli lépés. Ha minden tényezőt előre figyelembe akarsz venni, ami rosszul sikerülhet a házasságban, akkor sohasem fogsz elmozdulni a startkockáról. De a házasság nem sötétségbe, bizonytalanságba lépés, mert hittel tehetjük! A remény kifejezése, azé a reményé, amely a szívből származik és szembeszáll a félelemmel. Mert a félelem és a szeretet egymással össze nem egyeztethető érzések. Sokszor túlontúl csak az eszünkre hallgatunk, és elfelejtjük, hogy Isten ebben a lépésünkben is jelen lehet. Sőt Ő maga ültette belénk azt a vágyat, hogy megosszuk lényünk rejtett oldalát, azt a bizonyos ?senkit? (akinek sokszor cinikusan és bizalmatlanul magunkat tartjuk) egy másik emberrel, akit ha Tőle kértünk és kaptunk, nincs mitől félnünk a házasságtól.
Végül, de nem utolsó sorban, lássuk tisztán, hogy a házasságkötés nem valaminek a befejezése, hanem csak a kezdete egy szent misztériumnak, amiben ?ketten lesznek egy testé?, és ez magában foglalja azt is, hogy munkálkodni kell azon, hogy működjön a kommunikáció és a megértés. Azt jelenti, hogy a mindennapi élet során mérlegelni kell másnak a szükségleteit is, másnak a kívánságait is, nemcsak a sajátodat. De mi ez ahhoz képest, amit cserébe örömként és áldásként kaphatsz!
Házasságra lépés előtt végig lehet gondolni a következő jellemvonásait az egészséges házasság modellnek:
közös szellemi alap van (hit Istenben)
értékes a másik egyedi, megismételhetetlen mivolta
időt tudnak szakítani a felek a kommunikációra és egymás meghallgatására
nem élnek vissza egymás szeretetével
egymás iránt tisztelettel viseltetnek, tiszteletre tanítják gyerekeiket is
a felelősségérzetet éreznek egymás és családtagjaik iránt
tartalmas családi hagyományokat alakítanak ki
tudják, mikor kell családgondozói tanácsot kérni
MEGBESZÉLENDŐ TÉMÁK:
(Ideális, ha azelőtt kerülnek megbeszélésre, hogy házassági szándékukat kinyilvánítanák.)
Milyen hitbeli felfogásod van, illetve van neki?
Hogyan nevelkedtél? Milyen érdeklődési területeid vannak?
Mit tartasz az elköteleződés felől?
Milyen célja van a házasságnak?
Milyen érzelmekkel viseltetsz a társad iránt? Mit vársz el a házasságtól?
Szexualitás ? Mennyire tartod fontosnak? Mi a szerepe és célja a házasságban? Mit tudsz a szexuális működésről? (javasolt lelkigondozó jelenlétében beszélgetni erről)
Mennyire tartod fontosnak a karriert? Milyen továbbképzési terveid vannak?
Milyen életszínvonalat szeretnél? Hogyan kell beosztani a pénzt?
Hogyan hoztok döntéseket? Kié legyen az utolsó szó?
Hogyan szoktatok beszélgetni? Hogyan oldjátok meg a nézeteltéréseket?
Hagyományos struktúrájú családot akarsz? (férj keres, az asszony inkább otthon nevel)
Akarsz-e gyereket, miért és hányat? (nyilván nem lehet csak principiálisan)
Hogy gondolod nevelni őket? Mi a véleményed a fegyelmezésről?
Milyen érzéseid vannak a leendő anyóssal, apóssal kapcsolatban?
MEGHARCOLNIVALÓK:
- alázat
nem vagyok elég önmagamban, kiegészítésre szorulok, és ezért nem méricskélem és hasonlítgatom, osztályozom az ellenkező nembelieket (amikor egyedülálló emberek azt bizonygatják, hogy még nem találkoztak a ?megfelelővel?, akkor ezalatt általában azt értik, hogy nem találkoztak a legjobbal, de ekkor kérdezzük meg: vajon te vagy a legjobb?)
- bizalom
Félre kell tenni a múltbeli csalódást, teljesen le kell zárni a múltbeli kapcsolatot, hogy új kezdődhessen.
- ellentétek
Férfi és nő ugyan közös eredettel rendelkezik, de egymás kiegészítői úgy, hogy komolyan elhatárolt vonásaik vannak (a férfi vonal, a nő kör). A nemek közötti ellentét tartja életben a szerelmi kapcsolatot, ettől van varázsa, titokzatossága és egymás iránti csodálat.
- önuralom
Aki megtanul uralkodni vágyain és érzékein, legyőzni önmagát, az egy házasságot is tud vezetni. Az önuralmat tanulni kell, a lányok segíthetnek ebben, ha nem csábítják el a fiúkat. Az önuralom (mindkét fél kincse kéne legyen) a Lélek gyümölcse, így áldás, és nem minket megfosztó hatalom.
Ugyanakkor a nőben a férfi iránti bizalmat erősíti, a tudatot, hogy rábízhatja magát, mert tiszteli és értékeli teljes mivoltában, nemcsak a testéért.
- lépés hátrány
Érzelmileg legyen a fiú legalább egy lépéssel előbbre, és ő kezdeményezzen, a lány válaszoljon erre, és nem baj, ha visszafogottabb, ha megmondja egy gesztus ideje eljött-e már.
- kitartás
Ne adjuk fel könnyen az ismerkedést pár randevú után, nem kell sajnálni az időt, amit valaki megismerésére töltünk, félve, hogy eljátszunk egy másik esélyt.
- áldozatvállalás
Merjünk egymásért és másokért vállalni áldozatot, látogatni öregeket, árvaházban segíteni
- együttszolgálás
Az udvarlás része keresztyén életünknek, így a szolgálatainkat miatta nem kell abbahagyni, sőt próbáljuk ki együtt őket.