Három és fél évvel az emberéletet is követelő, pusztító tűzeset után újjáépült a Ráday Felsőoktatási Diákotthon, megújult a teológiának, a Ráday Gyűjteménynek és a dunamelléki Püspöki Hivatalnak otthont adó épületegyüttes, új nevén a Ráday Ház.

A mai napra kijelölt ó- és újszövetségi igeszakaszok alapján az egyiptomi kivonulás drámai képeit és Filemon örömöt, vigasztalást és felüdülést hozó házának képeit idézte fel köszöntőjében Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke. Mint mondta, a bárány vérével megjelölt ajtófélfa, amelyet elkerül a pusztítás, arra emlékeztet, hogy csak úgy építeni nem lehet: minden igaz épület túlmutat önmagán. Egy egyházi épületre ez még inkább igaz – emlékeztetett.  „Számomra ennek az épületnek az építése szimbolikusan akkor fejeződött be, amikor a helyreállított homlokzatra felkerült a felirat: egyedül Istené a dicsőség.”

Miközben máshonnan kiszorul a kereszt szimbóluma, a Ráday Felsőoktatási Diákotthon homlokzatán világító kereszt jel lehet a belvárosban autózók számára – tette hozzá. És ahogy a napi ige eljut a keresztyén élet egyik alapvetését jelentő vendégszeretetig, a Markusovszky tér felé megnyílt épület is olyan hely lehet, ahová jó betérni. „Ehhez több kell, mint az épület maga; olyan testvérek kellenek, akikben megvan a vendégszeretet erénye. Isten és mindazok munkáját, akik révén lehetővé vált ez az újjáépítés, akkor tudjuk meghálálni, ha ez a ház betölti a küldetését: Istenre mutat, és akkor biztosan jól érezzük magunkat benne” – zárta gondolatait.

„Amikor mi elbúcsúzunk egy épülettől, annak akkor kezdődik az igazi élete” – kezdte köszöntő szavait Berzsák Zoltán vezető tervező. Felidézte egykori mestere, Makovecz Imre szavait az építés drámájáról, arról, ahogy az abban részt vevő közösség sok mindenen keresztülmegy, sok minden kiderül róla. Berzsák Zoltán arra biztatta a Ráday Ház közösségét és az azon munkálkodókat, gondolják végig saját történetüket, azt, amit ez idő alatt megéltek. Szólt a hűséges munkatársakról is, akik a járvány idején is közösen végezték a tervezői munkát, hogy mind a tizennyolc szakág haladhasson a maga részével. A tervező hozzátette: amikor a tűzeset másnapján végigjárták az épület leégett szárnyát, különös volt látni, hogy a szobák közül az egyik megemésztetett, a másik megmaradt. „Ezt műszakilag lehet magyarázni, de egyértelművé vált, hogy minden Isten kezében van; mi is” – összegezte.

„A munkálatok során egyszerre három dolgot kellett szem előtt tartaniuk: a határidőt, a költségvetést és a minőséget” – számolt be Seres László projektvezető. A Ráday Ház átadásának napján az épületbe látogatók nevében is köszönetet mondott mindenkinek, aki munkájával hozzátett a folyamathoz, hogy a kollégisták és a munkatársak a szerződésben foglaltak szerint vehessék birtokba az épületet. Ezután név szerint is köszönetet mondott a kivitelezőknek és annak a közel negyven cégnek, amellyel külön szerződtek a bontástól a bútorozáson át a kertépítésig.

A tűzeset estéjének felidézésével kezdte beszédét Veres Sándor dunamelléki főgondnok: „2019. január 23-án este 20 óra 40 perckor kopogtattak az ajtómon, hogy azonnal jöjjek, mert a kollégiumban tűz van, a tűzoltóságot már értesítették. Minden előfeszítés ellenére a kollégiumi szárny teljesen kiégett, statikailag meggyengült, le kellett bontani. Minden bent lévő kollégistánk életben maradt, ugyanakkor mély fájdalommal emlékezünk meg arról, hogy a kollégium egyik vendégszobájának lakója, egy több gyermekes édesapa a tűz áldozata lett. Akkor is, és azóta is imádságban hordozzuk az elhunyt családtagjait.”

Az újjáépítés bizonyos értelemben már azon az éjszakán elkezdődött – tette hozzá. „Elkezdődött, amikor ismerősök és ismeretlenek befogadták a tűzből menekülőket, hogy átmeneti szállást, ételt és italt adjanak nekik, hogy együtt imádkozzanak. Folytatódott másnap reggel, amikor a miniszterelnök bekopogott az ajtón, körbejárt, és segítséget ígért az újjáépítéshez. Folytatódott, amikor kora délután a közeli Lónyay gimnáziumban tájékoztatást tartottam a diákoknak arról, hogy szinte mindenük elveszett, a szálláshely, a ruhájuk, a könyveik, a tárgyaik, de belső késztetésre úgy fejeztem be a tájékoztatást, hogy lesz újra Ráday! A következő napokban is sokan kopogtak a porta ajtaján. Hoztak adományokat névvel és név nélkül. Érkeztek segélyek a diákoknak, ruhák és laptopok, támogatások iskoláktól, gyülekezetektől, Kárpátaljától Kanadáig. – Azon az éjszakán ott voltam a tűzben, és most meghatódva és megrendülten állok előttetek és a Teremtő előtt. A diákotthon felépült, a Hittudományi Kar, a Ráday Gyűjtemény és a kerületi székház a Püspöki Hivatallal együtt átalakult, megújult, megszépült. Az épület Markusovszky tér felőli oldalán pedig megjelent a betlehemi csillag és a golgotai kereszt, hirdetve Isten üzenetét, megváltó szeretetét. A Ráday Ház nemcsak egy épület, hanem egy közösség is. Az evangéliumot hirdetők közössége. Köszönöm Istennek és köszönöm nektek!”

A köszönetmondás jeleként a résztvevők az egyházkerület vezetőitől átvehettek egy-egy emléklapot, könyvet és egy fotót a megújult Ráday Házról. Ezután a Dunamelléki Református Egyházkerület munkatársai is megköszönték az egyházkerület jelenlegi és előző vezetésének a munkáját. Az összejövetel szeretetvendégséggel zárult.

Képek: Füle Tamás