Egyházi szolgálatáról és ehhez kapcsolódó elképzeléseiről mesélt nekünk Bor Imre dunamelléki presbiteri főjegyző. A villamosmérnök végzettségű paksi presbiter egyúttal tolnai egyházmegyei főjegyző, a balatonszárszói Soli Deo Gloria Konferencia-központ üzemeltetői csapatát is vezette, és nemrég választotta elnökévé a Magyar Református Presbiteri Szövetség. Nős, orosz feleségétől három gyermeke született.



Szolgálata mottójául Lukács evangéliuma 22. fejezetének 26. versét választotta: „…aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál”. Hogyan szólította meg Önt annak idején ez az igeszakasz?

Az életem úgy alakult, hogy már nagyon fiatalon, nagyjából huszonöt éves koromtól kezdve vezetői feladatokat kellett ellátnom. A megtérésem óta izgalmas kérdés számomra, hogy milyen egy keresztyén vezető és hogyan lehet keresztyén módon vállalkozni Magyarországon. Ezeket a kérdéseket sokáig érleltem magamban, miközben mások tanácsát is kikértem, és ennek a hosszú folyamatnak a részeként jutottam el ehhez az igeszakaszhoz. Számomra azt üzeni, hogy a vezetésnek is szolgálatnak kell lennie, a vezetőnek is mindig keresztyénnek kell lennie. Nem lehet csak a munkaidőn kívül vagy a vasárnapi istentiszteleten keresztyénnek lenni. Annak felismerése, hogy a szakmám és a hitbeli meggyőződésem összeegyeztethető, egyúttal megnyugvás is volt számomra.

Kétszer is volt Paks polgármestere, pénzügyi és oktatási területen is megfordult, vállalkozóként és felsővezetőként dolgozott évtizedeken keresztül. Mik azok a tapasztalatok erről a világi pályáról, amelyek a leginkább hasznosulhatnak az egyházi szolgálatban?

Egyrészt maga a harmincéves vezetői tapasztalat. Korábban hat-hét helyen láttam már el vezetői feladatokat, és ezalatt többször vettem részt a mostanihoz hasonló ciklus-indításokban. Ezeknek köszönhetően megtanultam, hogyan ismerjem meg az adott feladatot, a munkatársi környezetet, hogyan gondolkozzak azon, mi az, amit változtatnék és mi az, amit változatlanul érdemes hagynom. Nagy kísértés az ember számára, hogy új helyen azonnal megváltoztasson mindent, de ez nem helyes. Megtanultam azt is, hogy ne hivatkozzak állandóan az előző munkahelyemre és az ottani viszonyokra. Bár a mátraházi vagy galyatetői konferenciaközpontok kapcsán szívesen emlegetem fel a Balatonszárszói SDG Konferenciaközpont üzemeltetése során szerzett tapasztalataimat, tudomásul kell vennem, hogy mindenhol mások az adottságok és mások az igények.

A konkrét üzemeltetői tapasztalatom szintén olyasmi, amely hasznosul az egyházi szolgálatban. Öt évig üzemeltettem Józsefvárosban 3000 önkormányzati lakást vállalkozóként, most tizedik éve pedig a Balatonszárszói SDG Konferenciaközpont üzemeltetését vezetem, két éve már megosztva társügyvezetőként. Úgy látom, hogy az üzemeltetés nagyrészt hasonló kihívásokkal küzd mindenütt, így mostani szolgálatomban is sok ismerős problémát kell megoldani.

Harmadikként említeném az egyházi környezet megismerését, amelyre elsősorban a balatonszárszói tíz évem során volt leginkább lehetőségem. Az ottani lelkészi-gyülekezeti találkozások, az egyházon belüli kommunikáció megismerése, a Zsinati Hivatallal való kapcsolattartás ismeretei mind direkt módon tudnak most hasznosulni. A Magyar Református Cursillóban 15 éve végzett szolgálataimban is sokat tanultam egyházunkról, és az egész országból megismertem lelkész és világi szolgatársakat.

Mi az, amit kifejezetten a paksi presbiteri szolgálatából hozott magával?

A paksi gyülekezetben is elsősorban a gazdálkodási feladatok találtak meg. Például adománygyűjtő akciót szerveztem a templom külső felújítása kapcsán, gyülekezeti pályázatokkal foglalkoztam, tehát ott is korábbi szakmai tapasztalataimat hasznosíthattam. Megismerhettem közvetlenül is, hogyan néz ki egy egyházi közösség gazdálkodása. Tisztában vagyok a volumenekkel, nehézségekkel, amelyekkel egy vidéki gyülekezet szembesül.

Hogyan lett önből presbiteri főjegyző?

Veres Sándor főgondnok úr januárban felhívott telefonon azzal, hogy aktív presbiteri főjegyzőt keresnek, akinek konkrét feladatai is lennének az egyházkerület vezetésében, és gondoljam át, hogy vállalnám-e. Megkérdezte azt is, hogy föl tudok-e jönni személyes megbeszélésre ennek kapcsán. Ez pár nap múlva meg is történt, és ezen a beszélgetésen már szóba került, hogy milyen terhek vannak a főgondnok úr vállán, és hogy ezeket hogyan lehetne felosztani egymás között.

Milyen feladatokról és jogkörökről volt itt szó?

A presbiteri főjegyző a főgondnok általános helyettese főgondnoki jogkörében. Főgondnok úr azonban alapfeladatai mellett kénytelen volt az elmúlt években a beruházások, pályázatok és üzemeltetések felelősségét is magára venni, ezért amellett, hogy helyettese lettem, ezekből a feladatokból is át kell vállalnom valamennyit. Ő a pályázatokat, beruházásokat viszi tovább, nekem pedig az üzemeltetési feladatok jutottak. Így kisebb teher nyomja a vállát.

Miért vállalta el a felkérést?

A telefonhívás és a személyes találkozó közötti két napban alaposan átelmélkedtem, hogy vállaljam-e. Üzemeltetéssel foglalkozom tizennégy éve, ezért nagyon testhezállónak tűnt a feladatkör. Ugyan nem igazán volt lehetőségem felkészülni a főjegyzői szolgálatra, de Isten vezetését éreztem abban, hogy ezekhez a feladatokhoz pont olyan tapasztalatok – vezetői, üzemeltetési, egyházismereti – kellenek, amelyekkel rendelkezem, ezért én elhívást láttam a felkérésben. Emiatt mondtam végül igent.



Hogyan lehetne egy hozzá nem értő embernek röviden összefoglalni, hogy mit jelent az üzemeltetés?

A konferencia-központok tekintetében a teljes működés megszervezését jelenti. Tehát én felelek azért, hogy Mátraháza és Galyatető minden tekintetben vendégfogadásra alkalmas legyen, és világos rendben történjen minden a foglalástól a távozásig. Ugyanez a feladat a jelenlegi ideiglenes püspöki hivatal és püspöki székhely irodáinak vonatkozásában is. Legyen víz, villany, fűtés, internet, működjenek az eszközök és tiszta irodákban munkára alkalmas legyen minden. Az üzemeltetés gondoskodik arról, hogy azok az érdemi tevékenységek, amelyeket a szervezet végez, zavartalanul, megfelelő tárgyi feltételek mellett folyhassanak. Az egyházkerülethez tartoznak még egyéb ingatlanok, például lakások, ezeknek az üzemeltetéséért is felelek.

Önt mi inspirálja mindezekben a feladatokban?

Ha az ember elvégzi a maga munkáját, és azt az Úr megáldja, akkor ez nagyon hálás feladat, mert folyamatos visszajelzéseket kapok a munkám eredményességéről. Ez nem minden munkakörben adatik meg, ezért ez nagy ajándék. Mondok rá példákat, hogy érthető legyen. Jó üzemeltetés mellett a konferencia-központokba örömmel jönnek a vendégek, és hálásan térnek vissza újra. A püspöki hivatalban pedig a kollégák elégedettsége a közvetlen visszajelzés, amely akár napi szinten is megtapasztalható. Problémák persze mindenütt adódnak, de ha az üzemeltetés jól kezeli ezeket a helyzeteket, akkor a vendégek is, a kollégák is nagyon hálásak érte.

Mik a benyomásai az első hónapok alapján?
Az egyik, hogy iszonytatóan nehéz dolga lehetett főgondnok úrnak abban az időszakban, amikor még ezeket a feladatokat is neki kellett végeznie, szinte egyedül tartva a frontot. Emiatt örülök annak, hogy tehermentesíthetem őt. A másik alapélményem, hogy hivatal és hivatal között milyen sok a hasonlóság. Nyolc évig voltam paksi polgármester, és nemcsak a hivatalok rövidítése (PH – Püspöki Hivatal, Polgármesteri Hivatal) azonos, de egyéb párhuzamosságokat is felfedeztem. Természetesen vannak különbségek is, amelyek leginkább a krisztusi lelkületből fakadnak.

Mik a prioritásai presbiteri főjegyzői ciklusának?

Mátraháza és Galyatető esetében végig kell gondolni az ingatlanok állapotát, hogy milyen felújításokat kellene elvégezni a meglévő épületeken, milyen fejlesztéseknek van értelme, és hogyan tölthetik be a konferencia-központok missziós szerepüket, kiszolgálva az idelátogató gyülekezetek igényeit. Fontos kérdés az utóbbi kapcsán, hogy milyen mértékben oszthatóak el ennek költségei a gyülekezetek és az egyházkerület között. A püspöki hivatalt tekintve a nagy feladat a visszaköltözés lesz a felújított Ráday utcai székházba, majd az új épület üzemeltetésének megszervezése, elindítása. Sok intézménynek ad majd otthont, ezért is fontos, hogy minden szempontból jól működtessük.

Említette az intézmények missziós szerepét. Hogyan segítheti a misszió céljait az üzemeltetés?

Egyrészt Mátraházán és Galyatetőn közvetlen a kapcsolat, hiszen mindkettő missziós központ. Ha ezeket jól üzemeltetjük, akkor alkalmas helyszínei lesznek a missziói tevékenységeknek. Másrészt, ha az üzemeltetés jól végzi a feladatát, akkor Balog Zoltán püspök úr és Somogyi Péter püspökhelyettes úr saját feladataira tud koncentrálni, amelyek közül – ahogyan a püspök úr nem győzi hangsúlyozni – első a misszió. Harmadrészt, minden találkozás lehetőség a misszióra. Keresztyénként mindannyiunk felelőssége élni ezekkel – üzemeltetés közben is.

Hogyan kell elképzelni az egyházkerület élén álló, négyfős elnökség közös munkáját?

A püspök úr által kialakított munkarend szerint heti elnökségi üléseink vannak. Ha eljutunk odáig, akkor majd a kerületet érintő nagyobb, átfogó ügyeket beszéljük itt át, de most még tart az átmenet időszaka, ezért a sürgető ügyek élveznek prioritást. Az üléseken mindenki elmondhatja a véleményét ezekről a témákról, majd egyeztetések eredményeként születnek meg a döntések. Én igyekszem mértéktartással és szerénységgel jelen lenni, és csak a hozzám közelebb álló területek kapcsán aktívnak lenni. Például a lelkészi szolgálatot érintő kérdésekhez nem igazán tudok érdemben hozzászólni, de ez nem is várják el tőlem. Az eddigi döntéseink lényegében mind konszenzussal születtek, és ez jó jel.

Milyen tervek körvonalazódtak eddig erre a ciklusra?

Az elmúlt hónapok nem a tervek készítéséről szóltak, hanem a ránk szakadó feladatok elvégzéséről. A napokban véglegesítjük a pontos feladatmegosztásokat. Nincsenek kedvenc feladatköreim vagy olyanok, amelyeket elutasítanék, igyekszem nyitottan hozzáállni a szolgálathoz. Meggyőződésem, hogy bármilyen vezetői feladatot lát is el az ember, azt a jó sáfár felelősségével szabad csak ellátnia. Ha egy tálentumból tízet lehet csinálni, akkor tízet is kell csinálni. Nem lehet elásni és nem kezdeni vele semmit.

Felelősségünk van abban, hogy a lehető legkisebb költséggel, optimálisan szervezzük meg az egyházkerület életét, én ezért az üzemeltetésben igyekszem majd tenni és remélem, az esetleges megtakarításokat missziós célokra fordítjuk majd. Hogy melyik területen mennyit lehet haladni, az más kérdés, ez nagyrészt menet közben dőlhet el, de nekünk teljes felelősséggel kell a legtöbbre törekedni. Utána kiderül, hogy mi az, amin valóban áldás van, és mi az, ami csak a mi emberi gondolatunk volt. Az alapvető attitűdöm, hogy mindent meg kell tennünk, amire csak lehetőségünk nyílik. Ez persze nem jelenthet sem túlhajszoltságot, sem a változtatások túlfeszítését.

Ezek szerint rugalmasnak kell maradniuk a priorizálások során?

Én ezt inkább a meglévő értékek tiszteletben tartásának nevezném. A változások sosem lehetnek öncélúak, csak alapos megfontolás eredményeképpen születhetnek. Minden szervezetben vannak értékek, amelyeket érintetlenül kell hagyni, itt, Dunamelléken is. És tudjuk azt is, hogy vannak fölhalmozódott problémák, amelyek mindegyikét nem lehet hat év alatt megoldani, ezért ki kell választanunk azokat, amelyeket igen. Szerintem ezek a kérdések az első év végig eldőlnek, utána lesz öt évünk megoldásokat és válaszokat kínálni rájuk.

A Zsinaton milyen feladatai lesznek?

Az egyházkerület a Gazdasági Bizottságba delegált, ezért a következő hat évben itt fog adódni a legtöbb zsinati feladatom. Egy bizottsági ülésünk volt idáig, azon átvettük azt, hogy mi minden feladatot kell a Gazdasági Bizottságnak elvállalnia. Szeretnénk az eddigi formális működést tartalommal megtölteni, az erről való gondolkodás már elindult.

Korábban tolnai egyházmegyei főjegyzőnek is megválasztották. Ezzel milyen feladatok járnak?

Rácz József esperes úr két feladattal bízott meg. Az egyik, hogy Csuprik László megyei gondnok urat segítsem a presbiteri gyülekezetlátogatásokban. Felosztottuk Tolna megyét ebből a szempontból a következő hat évre: enyém az északi rész, gondnok úré a déli. A másik feladatom, hogy az egyházmegye tulajdonában lévő, jelenleg 90%-os készültségű Medinai Konferencia-központ üzemeltetését megszervezzem.

Nemrég elnökévé választotta a Presbiteri Szövetség. Erről is beszéljünk egy kicsit!

A Presbiteri Szövetség generációváltás előtt áll, és ezt a megújulásra használnák fel, ezzel kerestek meg engem az elnöki felkéréskor. Egy évre vállaltam, azzal a feltétellel, hogy utána nézzük meg, olyan úton indult-e el a szervezet, amit jó szívvel tudok képviselni, másrészt a szervezet is örömmel vállalja-e, hogy továbbra is elnöke maradjak. A reformok semmiképpen nem jelenthetik a Presbiteri Szövetség elmúlt harminc éves munkájának a leértékelését! Az elmúlt harminc évből is rengeteg áldás fakadt, de most arról kell beszélnünk, hogy 2021-ben milyen feladatok előtt állunk.

Én egy év alatt az egyház vezetőségével és a lelkészi karral való kapcsolatokat szeretném kiegyenesíteni. Ezek ugyanis az elmúlt években nem voltak felhőtlenek. A presbiteri és a lelkészi karnak együtt kell dolgoznia minden szinten. Ennek az együttműködésnek a presbiterképzésben is meg kell jelennie, tehát ebben aktív feladatot kell adnunk lelkészeinknek. Kommunikációban és tagságában is meg kell újulnia a szervezetnek, hiszen jelenleg mindössze 400 aktív tagja van.

Hogyan tud majd ennyiféle feladatot ennyiféle területen és szinten összehangolni és ellátni?

A már említett vezetői tapasztalatom megtanított arra, hogy hogyan gazdálkodjak az időmmel. A másik, amit megtanultam vezetőként, hogy csak a feladatok és hatáskörök delegálásával van esélyem arra, hogy minden feladatomat ellássam. Feladatot ugyanis adhat át az ember, bár felelősséget nem. Ugyanakkor a számonkérés és az értékelés vezetői kötelesség. Vezetőként mindenért viselem a felelősséget, ami hozzám tartozik, de fontos, hogy mindenről tudjak, minden információt megkapjak. Ez nem jelenti azt, hogy mindenről én döntenék, hiszen biztosítani kell a megfelelő hatáskörök delegálását is. Mindemellett már az is látszik, hogy aktív balatonszárszói jelenlétemet fel kell adnom.

Saját magára nézve mit tart a következő évek legnagyobb kihívásának?

A legnagyobb kihívás számomra az, hogy még sohasem voltam beosztott. Mindig is vezetői feladatokat láttam el. Ezért oda kell figyelnem, hogy úgy lássam el a feladataimat, hogy megmaradjak a saját felelősségi köreimnél. Visszakanyarodva a mottómul választott bibliai igeszakaszhoz: ezért is fontos számomra, hogy minden munkám szolgálattá legyen.


Képek: Füle Tamás