A megértés igényével

A párbeszéd elindítása csaknem ugyanolyan fontos része a múltfeltárásnak, mint a kutatások eredményeképpen megjelent szakmai publikációk és kapcsolati hálók. A Küzdelem a lelkekért című könyv bemutatóján jártunk.



Küzdelem a lelkekért.
Pártállam és egyházak a hosszú hatvanas években címmel jelent meg a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) új, kétkötetes kiadványa. Az Erdős Kristóf, Szuly Rita, Tabajdi Gábor és Wirthné Diera Bernadett által szerkesztett mű harminc ember tanulmányát tartalmazza az 1956-os forradalom leverésével hatalomra jutott kádári diktatúra megszilárdulásának időszakából. Írásaikban a NEB, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara, valamint a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének munkatársai részben felülről, a pártállammal való kapcsolat szemszögéből vizsgálják témáikat, részben pedig alulnézetből, az egyházak, a vallásos közösségek történetei felől.

Ez a küzdelem a pártállam és az egyházak között zajlott, abban azonban nincs egyetértés, hogy valóban mindkét oldal a lelkekért küzdött volna – hangzott el a könyvbemutatón, amelyre 2024. május 15-én került sor a NEB Hivatala konferenciatermében. A kötet és a mögötte zajló kutatómunkák célja azonban nem az volt, hogy eldöntse az ezekhez hasonló kérdéseket, sokkal inkább az, hogy megnyissa a róluk szóló szakmai párbeszédet. A könyvbemutatón felszólalók is ezt a szándékot erősítették, akárcsak az esemény maga, amelyre szép számban érkeztek mindazok, akik erre a párbeszédre kíváncsiak voltak. A hosszú hatvanas évek sok feltáratlan és sok kibeszéletlen ügyet hagytak az utókorra, és ez ad valódi jelentőséget a kapcsolódó kutatásoknak.



Műhelymunka és párbeszéd
Harminc ember nagyon sok munkájának, tépelődésének, közös gondolkodásának az eredményeképpen születhetett meg ez a közel ezer oldal – fogalmazott beszédében Földváryné Kiss Réka, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának (KRE HTK) Egyháztörténeti Tanszékének vezetője, a NEB elnöke. Elmondása szerint a szerzőket az a szándék vezette, hogy a megértés igényével, sok szisztematikus forráskutatással és saját elemzéseik időről időre újra mérlegre tevésével próbáljanak meg valami hitelesebbet, mélyebbet mondani a korszakról. Többségük ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely a rendszerváltás után kezdte munkáját és másfajta kötődése van a hatvanas évekhez, mint a korábbi generációnak.

Sok visszajelzést kaptak és kapnak a korszak szereplőitől is, akik megélték, átélték, megküzdötték ezt a „lelkekért folyó” küzdelmet. Hálásak minden ilyen tapasztalatért, tárgyi emlékért vagy dokumentációért, és elkötelezettek abban, hogy ezt a tudást különböző formában továbbadják és párbeszédet kezdeményezzenek róla. A történész megemlítette a Küzdelem a lelkekért vándorkiállítást és az ahhoz készült interaktív társasjátékot, feladatlapokat és kisfilmeket. Ez a komplett oktatási anyag is azt mutatja, hogy kutatásaikkal próbálnak minél több csatornán eljutni az érdeklődőkhöz. A hatvanas évekkel nem zárult le a múltfeltárás, szeretnék folytatni, és őszre szeretnének olyan műhelykonferenciát szervezni, ahol a már részben leülepedett tapasztalatokat meg tudják osztani egymással.



Földváryné Kiss Réka kiemelte, hogy a kiadvány megszületése a kutatásokban résztvevők és intézményeik számára is ünnep. A szerzők a műhelymunkák és eszmecserék során nagy nyitottsággal fordultak egymáshoz, egymás szemléletét is formálva. Számukra még a köteteknél is fontosabb eredmény az a személyes kapcsolati háló, amely mindezek során kialakult. Ez nem Budapest-központú hálózat, hanem országos méretű, mert több város intézményéhez kapcsolódik. A magyar egyháztörténet nem a budapesti egyházak története, hanem az egész ország egyházainak a története – szögezte le a szakember, hozzátéve: reményeik szerint ezt a kapcsolati hálót sikerül majd tovább bővíteni, így előbb-utóbb az egész Kárpát-medence egyháztörténetéről folytatódhat a közös szakmai párbeszéd.

A Kádár-rendszernek nem a látványos erőszak volt a célja, sokkal inkább a bomlasztás. Eszközük: belülre vinni a bizalmatlanságot; kontrollálni, és lehetőség szerint megosztani a keresztény közösségeket. „A kádári egyházpolitika tudatosan nem termelt mártírokat. Azonban nemcsak a lelkészek, ifjúsági vezetők álltak a pártállami gépezet célkeresztjében, indirekt módon még a fiatalok után is utánuk nyúltak – erről gyakran az érintettek sem tudtak” – fogalmazott portálunknak adott interjújában Földváryné Kiss Réka, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának Egyháztörténeti Tanszékének vezetője, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke. „A hatalom valójában a következő generációs fiatal értelmiség vallási szocializációját akarta megakadályozni.” Cikkünk ide kattintva olvasható.

Újragondolásra késztet
Az első szó olvasóként és ennek a kornak a túlélőjeként is a köszöneté – kezdte beszédét Bogárdi Szabó István korábbi dunamelléki református püspök és korábbi zsinati lelkészi elnök, tanszékvezető egyetemi tanár (KRE HTK). „Számomra úgy tűnt, hogy a múltfeltárás a rendszerváltás után a tehetetlenség miatt megreked a nagy rendszereknél, 10-12 éve pedig azt gondoltam, elsüllyed a személyes emlékekben. Nagy rendszer azonban nincsen alrendszerek nélkül, és hogy milyen a nagy rendszer, azt az alrendszerek története mutatja meg” – fogalmazott. Ilyen alrendszerek lehetnek az abban a korban nem szem előtt lévő szerzetesi közösségek ügyei, a papok, lelkipásztorok, hittantanárok, könyvtárosok, munkásemberek egyéni sorsai, vagy bizonyos mozgásirányok bemutatása is.



A volt püspök kifejtette: számos „hőst” vesztett el az elmúlt harminc évben, de a múltfeltárás ezzel jár. A tanulmányokban ugyanakkor olvashatunk olyan szigetekről is, ahol egészen különös módon megmaradtak az értékek. „A kötet sok mindenben megerősített, amit erről a korszakról gondolok, sok mindenben elbizonytalanított és meglepett. Nagy haszna a számomra az, hogy újragondolásra késztet. Meg kell küzdenem bizonyos egyetértésekért, de abban is újragondolásra késztet, hogy hogyan beszéljünk erről a korszakról.” Hozzátette: bár az előszó szerint a hatvanas évek a hitek küzdelme volt, ő nem ért egyet ezzel. Szerinte a keresztyén hit az hit, de a marxizmus iránti rajongás nem az, mert a marxizmus nem a lelkek megnyerésére törekedett, hanem a megsemmisítésükre.

Bogárdi Szabó István a kötet témái közül külön kiemelte a II. Vatikáni Zsinatot és az ökumenikus mozgalom hazánkba érkezését. Mint elmondta, őt az érdekelte, hogy mik voltak ezeknek az impulzusai, miként ismerte fel a pártállam az ökumenizmus jelentőségét, és hogyan próbálta felhasználni. Míg ugyanis a pártállam az ötvenes években még kijátszotta a felekezeteket egymás ellen, a hatvanas években már új utakat talált az egyházakhoz az ökumenikus nyitás képében. Igyekezett az ökumenikus mozgalmat a Szovjetunió érdekeihez hajlítani, a békepapság tevékenységeit pedig elfogadtatni a vatikáni diplomáciával. Mindez azért is érdekes a volt püspök számára, mert az ő gyerekkorában történt, de a szülei korosztálya számára volt mindennapi tapasztalat.



Több szinten zajló küzdelem
Gárdonyi Máté római katolikus pap, tanszékvezető egyetemi docens (PPKE HTK) ugyan nem rendelkezik személyes emlékekkel a hatvanas évekről, de a 20. századi magyar egyháztörténet kutatójaként számos izgalmas meglátással gazdagította a könyvbemutatót. Felhívta például a figyelmet arra, hogy a két kötet címlapja is sokat elárul erről a korról: az egyiken püspökök tesznek esküt a Magyar Népköztársaság alkotmányára, a másikon a Regnum-mozgalom diákjai táboroznak, amely akkor tiltott tevékenységnek számított. „A lelkekért folyó küzdelem több szinten zajlott: stratégiai, taktikai és operatív szinten is” – magyarázta. A harchoz a stratégiai célt az állam részéről az ateizmus, egyházi oldalról a krisztusi tanítványozási parancs határozta meg.

Gárdonyi Máté a kötetben szereplők közül kiemelte Várszegi Asztrikot, aki nemcsak a kor tanújaként szólal meg, hanem történészként összegzi is a képet, felmutatva, hogy mit jelentett egy ellentétes ideológiában megőrizni a keresztyén értékrendet, miközben a pártállam sokszor kifejezetten aljas módon működtette a megfigyelés rendszerét. A most közreadott tanulmányok a három legnagyobb történelmi egyház tükrében mutatják be ezeket a küzdelmeket. „Jó látni, mennyi kutatóközösség szerveződött az elmúlt években a hivatalos intézményi kereteken kívül is. Előremutató az is, hogy a résztémák kutatói egy nagyobb konzorcium részeként működtek, amelyhez több intézmény, egyetem is csatlakozott.” Kiemelte, hogy a kutatócsoportok tagjai értelmezési kereteket is kínálnak témáikhoz.



A kötet egyik szaklektoraként számos eredményre, összefüggésre csodálkozhatott rá, és két továbbgondolásra érdemes szempontra is felhívta a figyelmet. Az első a szakzsargonok ütközésének egymásra hatása: ugyanarról más nyelven beszélnek az egyház szolgái, mint az állami apparatcsikok. E csoportnyelvek mögött eltérő valóságértelmezések húzódnak, de ezek megértéséhez a kötet szerzői segítséget kínálnak. A másik szempont, hogy a kényszerkollektivizálás és a hitoktatás leépítése nem csak időben esett egybe, hanem a társadalom radikális átalakítási programjában is összekapcsolódott, ezt az Állami Egyházügyi Hivatal 1962-es forrása is alátámasztja. Gárdonyi azonban fontosnak tartja, hogy belső szabadságról és a keresztyén remény szigeteiről is szó esik a kötetben.

 

Barna Bálint
Képek: Füle Tamás
 

Pártállam és az egyházak a hosszú hatvanas években - könyvbemutató