A Gardner család a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének megbízásából költözött 2002-ben Temesvárra, majd később egy Marosvásárhely közeli erdélyi faluba, hogy segítsék a romániai cigány nyelvű bibliafordítások ügyét, azóta ott élnek. Különböző cigány nyelvjárások beszélőivel dolgoznak együtt, 2006 óta szerveznek bibliafordító tanfolyamot. David Gardner más programozói feladatok mellett a csapat adatbázisáért is felel, valamint egy honlapért, ahová a már lefordított szakaszok kerülnek fel (www.ashunledevles.eu.org). Felesége, Sári néhány éve olvasásoktatással is elkezdett foglalkozni, és cigány nyelvű olvasókönyveket készít és tesztel. A házaspárral magyarországi látogatásuk során beszélgettünk.



A misszió útját keresve
David fizikusként korábban űrkutatással foglalkozott Angliában, és munkája során sokszor számítógépet is javított. „Tagja voltam gyülekezetem missziói bizottságának, és egy imacsoportnak, amely a misszió elől elzárt országokért imádkozott. Régóta éreztem, hogy Isten a misszióba hív engem, de nem tudtam, hogy mindazon adottságokat, amelyeket Istentől kaptam, pontosan hol és hogyan kellene hasznosítanom. Tudtam magamról, hogy nem erősségem a direkt evangelizálás, de azt is, hogy több olyan szolgálat is lehetséges a misszión belül, amelyhez ez nem is kell. Az örökkévalóság szempontjából pedig sokkal fontosabbnak tűnt, hogy inkább missziók számára szereljek számítógépeket, mint a laborban” – mesélte.

Gyülekezete javaslatára 1996 elején Utrechtbe ment egy missziói konferenciára, ahol két lehetőség bontakozott ki előtte: a Misson Aviation Fellowship, akik a bibliafordítás mellett repülővel szállítanak misszionáriusokat és betegeket, a másik pedig a Wycliffe volt. „Hazaérve mindkettőnek írtam. Az MAF érdekes módon csak arról küldött információt, hogy hogyan lehetnék náluk pilóta, amit én úgy értelmeztem, hogy Isten ezt az ajtót bezárta számomra. A Wycliffe azt írta, hogy számítástechnikai területen lenne szükség rám, ezért megegyeztünk. Később mondták, hogy jó lenne, ha egy kis nyelvészetet is tanulnék. Egy év múlva el is mentem egy nyelvészeti tanfolyamra, és szerencsére könnyen beletanultam.”

Sári magyar református lelkészcsaládban nőtt fel, és a Wycliffe első magyarországi bemutatkozó táborában talált rá az elhívás. A gimnázium után bibliaiskolát végzett, majd Angliába utazott a SIL International nyelvészeti tanfolyamára. A SIL a Wycliffe társszervezete, ők a bibliafordítási munkák elvégzéséért felelnek, míg a Wycliffe küldőszervezetként a támogatásokért és a népszerűsítésért. Sári és David ezen a tanfolyamon ismerkedtek meg egymással, a rákövetkező nyáron össze is házasodtak. A nyelvészeti tanfolyam után David két évig bibliaiskolába járt, utána mindketten elvégezték az akkor minden SIL-tag számára kötelező dzsungeltábort a Fülöp-szigeteken – annak ellenére, hogy akkor már Romániába készültek.

Miért pont Romániába? – kérdeztem őket. „Amikor keresztapám, Németh Géza meghallotta, mit tervezek, megkérdezte, miért nem megyek a szabolcsi cigányokhoz. Édesapám is azt szorgalmazta, hogy közeli helyet keressünk. Sok ismeretsége volt Erdélyben, és elvitt minket egy körútra, hogy beszéljünk ottani lelkészekkel és olyanokkal, akik cigányokkal dolgoznak. Ennek során többektől is azt hallottuk, hogy jó lenne egy cigány nyelvű Biblia. Pont ez idő tájt írt a Romániai Bibliatársulat is a SIL-nek, hogy szeretnének segítséget kérni, mert megakadtak a kilencvenes években elkezdett fordítási munkával. Ez a kérés egyszerre érkezett be a SIL központjába az erdélyi utunkról készült beszámolóval” – válaszolta Sári.

Ennek az érdekes egybeesésnek köszönhetően össze is kapcsolták őket egy cigányokkal foglalkozó házaspárral, akik Németországban dolgoztak. „Velük beszélgetve lett egyértelművé, hogy Isten erre vezet minket. Így megnyílt előttünk az út, és 2002-ben Romániába költöztünk. Két évig Temesváron tanultunk románul és cigányul, majd egy évig Bukarestben is, mert ott tanítják a standard cigány nyelvet. Utána költöztünk Erdélybe, abba a faluba, ahol most is vagyunk.” Első gyermekük ekkor már majdnem kétéves kisfiú volt. Romániába költözésük után fél évvel született meg a második gyerekük, utána három évre jött a harmadik, rá hat évre a negyedik. Mindannyian többnyelvű környezetben nőttek fel.



Sokszínű kultúrák
Romániában 3-4 fő csoportba sorolhatóak be a cigány nyelvjárások, legelterjedtebb közülük az oláh cigány nyelvjáráscsoport, de annak is több variációja van. „Sokszínű világ ez, régi hagyományokkal. A gábor cigányok másként beszélnek, mint az üstfoltozók. A kárpáti cigányok nyelvjárásában sok magyar szó van, a struktúra és a szórend is a magyart másolja. Egy kárpáti és egy oláh cigány már nehezen értik meg egymást. És ott van még a spoitor-nyelvjárás Dél-Romániában, amelyben nagyon sok a török jövevényszó. Mi egy dél-oláh nyelvjárásra fordítottunk, de segítettünk egy üstfoltozó gyermekbiblia elkészítésében is, amely Németországban készült. A kárpáti cigányoknál is dolgoztunk” – sorolta Sári.

Nagy öröm tehát, ha a sokszínűség ellenére mindenki megért mindent. „Az igazi nehézség a szórendben rejlik: mivel a magyar és a román szórend eltér egymástól, emiatt a cigány dialektusok szórendjei is különböznek. Amikor elkezdtük ezt a munkát, még nem voltunk eléggé tudatában ennek, így évekkel később is javítgathattuk a fordítást.” A nyelvjárási fordítók maguk is cigányok, akik szabadidejükben végzik ezt a szolgálatot. Mindannyian keresztyén gyülekezetek tagjai, olykor presbitériumi tagok is. A kárpáti cigányoknál lelkészek is támogatták a munkát. Nagyon kevés azonban a cigány nyelvű istentisztelet, valamint a cigány lelkész is, és ha a lelkész cigány is, nem biztos, hogy beszél cigányul.



„Néhány telepen a cigány gyerekek csak cigányul beszélnek, nem is tanulnak más nyelvet az iskola előtt. Persze, az elmúlt húsz évben sok minden megváltozott, ezért nem tudni, meddig marad ez így. Sokan kivándoroltak azóta, ez is probléma” – mondta Sári, aki sajnálja, hogy nem vehettek részt folyamatosan a cigány közösségek életében, mert ritkán tudtak hosszabb időre elutazni, főleg olyan sokféle helyre, mint kellett volna. Ennek ellenére a cigány munkatársakkal nagyon jó viszonyt sikerült kialakítaniuk. „Romániában nem jellemző, hogy az emberek nem mernek bemenni egy cigánytelepre. Nekem sem volt rossz tapasztalatom, de ehhez le is kellett győznöm a korábbi előítéleteimet.”

A Gardner házaspár főleg a munka előkészítésénél és az ellenőrzésnél segíti a fordítók munkáját. „Elvégeztük az exegézist, leírtuk, mi hogyan értelmezhető, utánanéztünk a magyar és román fordításoknak, néha előfordításokat is készítettünk. Az elkészült piszkozatokat ellenőriztük, egybevetettük az eredetivel, átbeszéltük a fordítókkal a javaslatainkat. Ennek több stádiuma van: a tesztelés során felolvassák valakinek a fordítást, aki visszajelez, hogy érti-e. Ha már a felolvasás is elakad, akkor ott valószínűleg valami baj van. A későbbi stádiumnál eljönnek hozzánk átbeszélni a dolgokat. De a munkánk ezen része lezárult, mert szeptembertől a nyelvjárások helyett a standard cigány nyelven zajlik majd a fordítás.”



Alakult ugyanis egy hivatalos bizottság, amely sok-sok cigány gyülekezetet és lelkészt megkérdezett egy standard nyelvű fordítás lehetőségéről, és mind támogatták. „Az, hogy ez a bizottság cigányokból áll, és nem külföldi szervezet próbálja sulykolni a fordítás fontosságát, már egy óriási dolog. A standard nyelv mindenképpen könnyebb út, mint minden egyes nyelvjárásra külön fordítani, az utóbbiakat kevesebben is tudják használni” – magyarázta Sári. „Azonban kérdés, hogy a mindennapi gyakorlatban is használni fogják-e a standard fordítást a cigány közösségek. Nem elég a lelkesedés, gyümölcs is kell, hogy fakadjon belőle. A bizottság mindenesetre sokféle támogatást is ad majd a használatához.”

A nyelvjárásokkal végzett korábbi munka sem veszik kárba: minden felkerült az internetre, meg lehet nézni, meg lehet hallgatni, ki lehet nyomtatni (www.ashunledevles.eu.org). „Romániában a kisebbségi szülők kérhetik, hogy a gyerekeiket saját anyanyelvükön tanítsák, és a standard cigány nyelvet is lehet kérni. Még ha kevés olyan iskola is van, ahol ténylegesen ez az oktatás nyelve, már az is fontos, hogy a cigány gyerekek a nyelvük tanulásán keresztül ráébredhetnek, hogy van saját kultúrájuk, amely létező és élő, és ez fontos identitásképző elem.” David is úgy véli, hogy a standard fordítás hozzájárulhat ahhoz, hogy kevesebb legyen a széthúzás a különböző csoportok között, és egy újabb lépés lehetne az egységesülés felé.



Dolgos mindennapok
A házaspár a közös projekteken túl külön-külön is végez szolgálatot. Sárinak ott az olvasásoktatás és az olvasókönyv-projekt, David pedig egy csapat tagjaként a bibliatördelő program fejlesztésén dolgozik. Ez utóbbi kifejezetten Bibliák összeállításához készült, ezért speciális jegyzetelést, tördelést és formázást tesz lehetővé. „Még a nyomdába kerülés előtt sok fontos döntést kell meghozni, például a betűtípusokról, az esetleges hasábokról, képekről. Ezekről nagyon nehéz képernyőkép alapján dönteni, ezért a program lehetővé teszi, hogy menet közben is ki lehessen nyomtatni az oldalakat, és odaadni emberek kezébe, hogy hogyan tetszik nekik. Ez igen meggyorsítja a döntéseket” – magyarázta David.

A szoftver már egy ideje használat alatt áll, de folyamatosan fejleszteni kell a világ minden tájáról beérkező igényeknek megfelelően. A magyar Bibliák kinézet terén nem olyan rafináltak, de például egy mohamedán országban a Biblia attól Szentírás, hogy az oldalaknak gyönyörűszép kerete van. Máshol fontos, hogy ott legyen a fordítás mellett az eredeti változat is. „Korábban az emberek fél évet vártak egy próbapéldányra, most ez pár perc. Kézzel elég nehéz megoldani, hogy egymás mellett több párhuzamos fordítást is lássunk, ez a program azonban képes rá. Nálunk is sokan kérik, hogy legyen ott a fordítás mellett a román, sőt, olykor egymás mellé kétféle írásmóddal is kiraktuk ugyanazt a szakaszt.”

A gyerekek mennyire vonódtak be a szolgálatba? – kérdeztem. „Nem lett annyira része az életüknek, mint azt én szerettem volna, de hálás vagyok azért, hogy a munkánkon keresztül megismerkedhettek a cigány kultúrával” – felelte Sári. „Néhányszor velünk utaztak, máskor nálunk találkozhattak a fordítókkal. A legkisebb még a cigány olvasókönyv szerkesztésében is részt vett, én meg segítettem az osztálytársainak az olvasástanulásban. Mindannyian nagyon rugalmasan kezelték a szolgálatunkkal járó életmódot. Sokszor persze nem igazán tudják, mi az, hogy haza. Két anyanyelvük van és románul is beszélnek. Magyarnak is érzik magukat, angolnak is, de egyik közegbe se illenek bele. De sok előnyét is látják mindennek.”



Sári otthon érzi magát Erdélyben, ugyanakkor, ha Isten máshová vezetné, ott is megtalálná a helyét. Davidnak kicsit nehezebb a magyar nyelvű faluban élni, ezért inkább a munkáján keresztül épít ki kapcsolatokat, és a négy fal között jobban érzi magát. Ez utóbbira a COVID-pandémia alatt volt is bőven lehetőség: lelassult az ellenőrzés, a tavalyi lezárások alatt rövid időre le is álltak a személyes találkozások. „Volt munkatársunk, aki elkapta a vírust. Volt olyan falu, ahová segélyt kellett küldenie a csapatnak, mert nem maradt semmi jövedelmük az embereknek, és az éhhalál szélére kerültek. Sok mindent megváltoztatott a járvány, de semmit sem tudott végleg leállítani” – mondta David.

A jövőben mindketten szeretnék elvégezni a teológia mesterképzést, mert ez az előkövetelménye annak, hogy lektorok lehessenek. Fontosnak érzik azonban, hogy arra is figyeljenek, hogy Isten mit készít elő nekik a láthatón túl. „Istennek nagyobb tervei vannak velünk, mint amelyekre rálátásunk lehet a mindennapjainkban” – fogalmazott David. „Nemrég kaptunk egy videót, amin egy kislány folyamatosan olvasott fel a cigány fordításból, pedig Olaszországban járt iskolába. Látszott, hogy ez az ő nyelve. Jó volt látni, ahogy felolvassa a feltámadás történetét. Mindig hatalmas öröm, amikor valaki megért valamit, amit korábban nem, és az is nagyon jó, amikor mi értünk meg valamit. Ez a valódi áldása szolgálatunknak.”


Barna Bálint
Képek: Barna Bálint, David Gardner, Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete