A megismeréstől az átformálódásig

Ez történt
2024. szeptember 27., péntek
parokia.hu

Több száz fiatal ismerkedhetett meg a református egyetemi missziókkal, lelkészekkel és élhette meg a közösséget a sokszínűségben az idei Ráday Ifjúsági napon.

Délelőtt református középiskolásoknak szóló Ifjúsági nappal, délután a budapesti és a fővárosi agglomerációhoz tartozó református gyülekezetek ifjúsági csoportjainak szóló Ifjúsági találkozóval folytatódott 2024. szeptember 27-én a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday-napok elnevezésű idei rendezvénysorozata. Az igei üzenetek reggel Jézus Krisztusnak és feltámadása erejének a megismerésére, este pedig az áldás általi átformálódásra hívták meg a fiatalokat. A napot így a megismeréstől az átformálódásig tartó lelki ív fogta egybe.

Hogyan változik meg az életünk?
A nap megnyitóján Balog Zoltán dunamelléki püspök köszöntötte elsőként a diákokat. Elmesélte, hogy amikor a Hold utcai gyülekezeti konfirmandusaitól megkérdezték, mit várnak a konfirmációtól, egyikük így válaszolt: hogyan változik meg az életem attól, amit itt tanulunk. A püspök arra hívta fel ennek kapcsán a figyelmet, hogy attól még nem változik meg senki élete, ha tudja, hogy Ábrahámnak hány fia volt. De a hozzájuk kapcsolódó történetről eszünkbe juthat a saját szüleinkhez fűződő viszonyunk, és ráébredhetünk arra is, hogy van még Valaki ebben a történetben: az isteni valóság átölel bennünket.

„Ha megértjük, hogy a szülő–gyermek kapcsolatba hogyan szól bele Isten, akkor akár még változhat is az életünk” – mondta a püspök, hozzátéve: megváltoztathat minket az a felismerés, hogy mi az Isten gondolatában már azelőtt is léteztünk, mielőtt megfogantunk volna, és halálunk után is Őhozzá kerülhetünk. Ezekkel a gondolatokkal kezdődik a valódi megismerés útja. „Akkor leszünk valóban szabadok, ha ezt az utat futjuk le. Ez az út küzdelem, amely kihat az egész életünkre, és azért vagyunk most itt, hogy lássátok, ebben a küzdelemben nem vagytok egyedül. Ez az egész egyház küzdelme.”

Veres Sándor dunamelléki főgondnok köszöntőjében kiemelte: nagy öröm, hogy vannak, akik továbbviszik mindazt, amit a mi Urunktól kaptunk, mert ők is azt kapták. Röviden mesélt a Ráday Ház épületegyüttesének történetéről, a 2019-es kollégiumi tűzesetről, az újjáépítésről és a visszaköltözésről, amelynek alkalmából három évvel ezelőtt sor kerülhetett a legelső Ráday-napokra. „Ezen a napon játékos ismerkedések várnak rátok. A játék az Isten adta szabadság része, éljetek vele!” – fogalmazott. „Kívánom, hogy legyenek köztetek olyanok, akik hosszabb időre is visszatérnek majd ide, mint a teológia hallgatói.”

A nap istentisztelettel folytatódott, az igehirdetést keretezve az RFD Band szolgált dicsőítő énekekkel, a részt vevő középiskolás diákoknak pedig lehetőségük volt csatlakozni a közös énekléshez.

Kapcsolat és erőforrás
Erbach Viola, a Károli Egyetemi Lelkészség lelkésze Pál apostol filippiekhez írt levele 3. fejezete alapján szolgált igehirdetéssel: „…hogy megismerjem Őt, és feltámadása erejét…”. Először azt kérdezte a diákoktól, hogy van-e most nagyobb céljuk, majd a válaszaik alapján felidézte, hogy neki is az övékéhez hasonló céljai voltak középiskolásként. Hozzátette: Pál apostol kezdetben brutálisan céltudatos volt, és meg is volt mindene ahhoz, hogy kezdeti célját, a keresztyének kiirtását megvalósítsa. A mai igeversben mégis fontos dolgot mond: kárnak ítél mindent, amit addig tett.

„Pál tökéletesen beleillett a tökéletes zsidó férfi szerepébe, mégis felfedezte azt, hogy mindez értelmetlen volt. Van egy sokkal nagyobb cél, a Jézus Krisztussal való kapcsolat. Azt írja, hogy ő most már erre fog figyelni. Emlékeztet arra, hogy a hitéletünk nem is igazán rólunk szól, hanem Jézusról és arról, hogy mi közöm van hozzá, milyen kapcsolatom van vele” – fogalmazott az igehirdető. Balog Zoltánhoz hasonlóan Erbach Viola is kiemelte, hogy a tanult tudás önmagában még nem változtatja meg az életünket, azzal még nem a célnál, hanem útközben vagyunk. A valódi Krisztus-ismeret ennél jóval több.

„Ha valóban megismered Krisztust és hiszed a feltámadást, akkor Krisztus a szenvedélyeddé lesz. Olyan ez, mint a szemüveg, amit hordok: nem mindig arról beszélek, de mindent rajta keresztül nézek.” Pál meg akarja ismerni Krisztus feltámadásának erejét is. Itt már jellemfejlődésről van szó, amikor tudjuk, hogy bármi is jön, abból ki fogunk jönni, mert korlátlan erőforrásunk van. Ha kérjük, akkor Isten Lelke átveszi gyengeségeinket és mindent megváltoztat. „Új rálátást ad életünkre és cselekvésre szólít, hogy haladjunk tovább. Az út végén pedig csodálatos nyereség vár ránk. Kár lenne kihagyni. Ezt kérjük Tőle!”

Olvasni és érteni az Igét
Mivel az idei Ráday-napokra az élő Ige évének tükrében kerül sor, az Ifjúsági napon részt vevő fiatalokat az Igéhez való viszonyukról és bibliaolvasási szokásaikról is kérdeztük.
„Gyakran forgatom a Szentírást, általában az egyszerű fordítását. Inkább az újszövetségi igeszakaszok és a zsoltárok szoktak megszólítani” – mondta a Gödöllői Református Líceumból érkezett Molnár Léna.
A 18 éves lány a YouVersion nevű bibliaolvasó alkalmazást is használja, és nagy segítség számára az Ige megértésében, hogy gyülekezetében a tanítások mindig igeközpontúak.

A Baár–Madas Református Gimnáziumba járó, szintén 18 éves Kovács Bendegúz Zoltán a BibOIKa alkalmazást használja, de mivel egyedül gyakran nehézséget okoz számára az értelmezés, ezért az ifivezetőivel vagy a hitben előrébb járó osztálytársaival szokott beszélgetni az Igéről.
Aktívan sportol és versenyek előtt sokszor megszólal benne az Ige: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem..."

Pálfy Ádám, a Sylvester János Református Gimnázium és Oktatási Központ végzős diákja elárulta: érdekelné a Szentírás, mégsem olvassa.
„Nem szánok rá időt, nem is igen jut rá. Ha van némi szabadidőm, mással töltöm” – magyarázta. A bibliaolvasásban a szöveg megértése jelent számára kihívást. „Nem könnyű felfogni, hogy történhetett meg mindez az akkori emberekkel, egyáltalán milyen lehetett csodákat átélniük.”
Fontos kérdésekben leginkább az internetről tájékozódik. Szerinte az egyház a közösségi médián keresztül vagy olyan interaktív játékokkal tudná elérni őket, amilyet a BME Misszió is hozott az Ifjúsági napra.

Keresztyénként ma nagy kihívás, hogy Istennel töltsünk időt, kapcsolódjunk vele – ismerte el Szőgyényi-Kovács Henrietta, a budafoki Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskola és Gimnázium iskolalelkésze.
„Sokszor nekem is nehéz elcsendesedni ebben a világban, ahol rengeteg információ és inger ér. Hát még a fiataloknak mennyire nem könnyű Istenhez kapcsolódni! Többen az emberi kapcsolódásokon keresztül jutnak hozzá közelebb, más diákok viszont kifejezik azt is, hogy szeretik egyedül megélni a hitüket.”
Ő próbálja tanítványait igeolvasóvá nevelni, a hittanórán gyakran használnak Bibliát, amelyben keresniük kell, és nem egyszer elmondja nekik, hogy ez élő szöveg: hozzájuk szól. „Megvan persze a határa az én hatáskörömnek, onnantól lép be a Szentlélek, Ő munkálja ki bennük, amit szeretne.”

Fókuszban az egyetemi missziók
A délelőtt folyamán a református középiskolák fiataljai kilenc különböző interaktív állomás játékos bemutatkozásán ismerkedhettek meg a különböző ifjúsági és egyetemi missziói szervezetekkel, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának közösségeivel, valamint a fővárosi világi egyetemek lelkészeivel és református egyetemistáival. A budapesti teológia épületszárnyának mindhárom emeletén zajló programokon nyolc-tízfős csoportokban vehettek részt, egy-egy állomáson húsz percet tölthettek, a tájékozódást pedig a kiírásokon túl önkéntes teológusok is segítették. Az állomásokon többek között kvízek, játékos vetélkedők, beszélgetések és önismereti feladatok várták a csoportokat.

Bobok Ágnest, az 1RE és a Semmelweis Egyetem egyetemi lelkészét az egyik állomáson arról kérdeztük, hogyan tudnak kapcsolatba lépni velük a diákok. „Nagyon fontosnak tartjuk, hogy már most a gimnáziumban tudjanak a közösségeinkről a fiatalok, ezért készítettünk szórólapot, matricát a számukra, amelyek alapján be tudják követni a közösségeinket a közösségimédia-felületeken” – válaszolta, hozzátéve: nagyon jó látni, hogy van, aki egy-két évvel ezelőtt épp így tett, majd egyetemistaként személyesen is felkereste őket. A most velük szolgálók között is van olyan, aki úgy érkezett közéjük, hogy már gimnazistaként találkozott a misszióval.

„A mai nap hagyományosan a fiatalokról szól” – mondta Hajdú Bálint Kadosa református lelkész, az egyházkerület Missziói Támogató Szolgálatának vezetője. Nagy öröm számára, hogy idén több mint háromszázan jelentkeztek az Ifjúsági napra, amelynek célja, hogy azok a református gimnáziumokba járó diákok, akik egy-két év múlva már ott lesznek az egyetemeken, tudjanak arról, hogy az egyetemi berkeken belül is szerető református család várja őket egyházunk egyetemi misszióinál. Az Ifjúsági nap programjainak fókusza ezért azon volt, hogy ezeket a missziókat minél jobban megismerjék. „Szeretnénk elérni azt, hogy a gimnázium végén ne veszítsünk el annyi fiatalt, amikor belépnek az egyetemi tág térbe, hanem tudjanak róla, hogy az egyre növekvő egyetemi missziók tárt karokkal várják őket.”

Az állomásos programok után az Ifjúsági nap közös lezárására a Ráday Ház dísztermében került sor, ezt követően a diákokat és kísérő tanáraikat vendégül látták egy ebédre a Hittudományi Kar alagsori éttermében.

Formálj át!
A gyülekezeti ifjúsági csoportok délután öt órakor kezdődött IfiTalijának fő célja az volt, hogy a fiatalokban megerősítse annak tudatát, milyen sokan és milyen sokféle irányból kapcsolódhatnak egymáshoz. A budapesti és a fővárosi agglomerációból érkezett gyülekezeti ifik számára lehetőség nyílt arra, hogy megismerjék egymást és a Ráday Házat, közösségben legyenek egymással, és felfedezhessék közös identitásukat Krisztusban, együtt dicsőítve Őt. A szervezők kiemelték: a Ráday Ház mindenkié, a fiataloké is, ezért fontos, hogy otthon érezzék magukat benne.

Az Ifjúsági találkozó ismerkedős játékkal kezdődött, amelynek az volt a célja, hogy megmozgassák és egymással is összehangolják az ifiseket. Mindenkinek olyan embereket kellett találnia a díszteremben, akivel még nem találkozott, és akiben meg kellett találni azokat a közös kritériumokat, amelyek a játék során elhangzottak. A sok mozgással járó játékot követően a Sófár–Küllő Fusion Band nevű formáció dicsőítő szolgálata segítette a ráhangolódást az igei üzenetre.

„Jó lenne, ha egy kicsit megváltoznál, ha összeszednéd magad – halljuk gyakran. Nem szoktuk élvezni, ha valaki meg akar minket változtatni, pláne, ha passzív-agresszív, vagy csak agresszív módon teszi ezt. Ilyenkor teljesen bezárunk és megmakacsoljuk magunkat” – kezdte előadását Török László, az 1RE Egyetemi Misszió lelkésze, aki szerint az a baj ezekkel a mondatokkal, hogy azt fejezik ki: most azonnal akarom látni a változás végtermékét, úgy, ahogy én szeretnélek látni, hogy az nekem megfeleljen. „Sokszor nekünk is vannak ilyen vágyaink. Jólesne néha csak csettintésre megváltoztatni valakit vagy valamit. Arról azonban nem esik szó, hogy hogyan jutunk oda” – fogalmazott a lelkész.

„Nem mindegy, hogy a változás végeredményét akarjuk látni, vagy változtatni akarunk. Ezért választottuk mottónak a Formálj át! felkiáltást. A változás lehet jó, de mindig áldozattal jár.” Ezt alátámasztandó Ábrahám elhívásának történetét olvasta fel Mózes 1. könyvének 12. részéből, ahol, mielőtt bármit ígérne az Isten, előbb feladatot ad Ábrahámnak: „Menj el!”. Majd olyasmit kínál, amelyre nem lehet nemet mondani: áldást és vezetést. „Istennel ment végbe az út nehéz, fájdalmas része is, nemcsak a sikeres. Most akkor Ábrahám áldott vagy átkozott? Ha a magad életére nézel, melyiket látod? Mi egyáltalán az Isten áldása?”

Török László kiemelte: Isten áldása az Ő jelenlétét jelenti minden körülménytől függetlenül, amely sokszor a nehézségekben válik igazán kézzelfoghatóvá. „Isten áldása nem a sima tenger, hanem a hullámok felett maradás, nem a célok elérése, hanem az ahhoz szükséges erő.” Mi magunk is áldássá lehetünk mások számára, ahogyan Ábrahám. Úgy azonban nem, ha csak azt mutatjuk kifelé, ami jól működik az életünkben. „Nem a jó dolgoknak kell látszódnia, hanem Isten jelenlétének, és ennek nem akadálya a nehézség. Ennek a jelenlétnek a megélése és hiteles felmutatása útján lehetünk áldássá.”

Isten minket is arra hív, hogy lássuk meg az Ő jelenlétét, Vele éljük életünket és engedjük, hogy ezt mások is lássák. Isten kitartott Ábrahám mellett a rossz napokon is, és ígéretét megerősítette utódaiban is. „Ez az ígérete még mindig él, és Krisztusban kiterjesztette az áldást minden népre. Krisztusban az áldás rád is kiteljesedett. Minden azon múlik, hogy képes vagy-e elfogadni ezt az áldást, elfogadni, hogy jelenléte szépen átformáljon téged napról napra, és te ezt fel tudd vállalni mások előtt is. Arra hív, hogy vállald fel, ha hibázol, és ne csak Istentől, hanem az embertől is kérj bocsánatot. Így válhattok áldássá.”

Az előadást követően minden ifjúsági csoport saját lelkészével vagy ifivezetőjével dolgozta fel az igei üzenetet egy félórás kiscsoportos foglalkozás során. Ehhez minden csoportvezető előzetesen kapott egy vázlatot az előadás fő gondolataival és néhány kapcsolódó kérdéssel, de ezeket kiegészíthették saját kérdésekkel, és helyet adhattak az ifisek kérdéseinek is. A fiatalok éltek is a lehetőséggel és érdeklődve reflektáltak az elhangzottakra.

A délutáni Ifjúsági találkozón több mint kétszázötvenen vettek részt. A közös vacsora után dicsőítéssel zárták a napot.

Barna Bálint
Képek: Füle Tamás