Magyarországi kórházak gyermekosztályaira juttatnak el a közeljövőben száz példányt egy mosonmagyaróvári író mesekönyveiből, aki szeretne mosolyt csalni a beteg gyerekek arcára, ezzel enyhítve szenvedésüket. A két hangya kalandja című mesekönyvet a Heim Pál Gyermekkórházban mutatták be nemrégiben, a mese világnapja alkalmából.

A sajtótájékoztatón jelen volt dr. Lala, az ismert bohócdoktor, a Magyar Bohócok a Betegekért Alapítvány kuratóriumának elnöke, művészeti vezetője, aki maga is sokat forgolódott a gyermekkórház átmeneti lakói között.

„Mindig azt mondom a bohócdoktor-jelölteknek, hogy akkor legyél bohócdoktor, ha benned még él a mese” – fogalmazott. Felidézett egy esetet, amely a mese gyógyító erejét példázza. „Egy alkalommal behoztak a kórház sebészeti osztályára egy sérült kisgyereket. A nővér azzal fogadott, hogy próbáljam meg rávenni, hogy igyon meg egy pohár vizet, hogy ne kelljen infúzióra kötni. Félénk kislány volt, meg kellett küzdenem a kapcsolódásért. Hirtelen eszembe jutott a Kiskacsa fürdik… kezdetű gyerekdal, ebből improvizáltam mesét. Arra törekedtem, hogy a kiskacsa egyfolytában a vízben legyen, sokszor elismételtem, mennyire szomjas, mégsem mer inni. Néhány mondat után a kislány megszólalt: Anya, add ide a poharat. Észre sem vette, és megitta az egészet.”

Hogy mekkora szerepe lehet a mesének a gyógyulásban, arról a mesekönyv szerzője, Vizsy Ferenc is beszélt. A négygyermekes író, újságíró elmondta: meseszeretete gyermekkorába nyúlik vissza. „Kórházlakó voltam hatéves koromig. Nyolc hónapos voltam, amikor először operáltak sérvvel, majd ötévesen ismét megműtöttek. Én sem ittam eleget – akkor még nem volt Lala bohóc, nem tudtak meggyőzni. De akkor kaptam első mesekönyvemet, az Öreg néne őzikéjét, ebből meséltek nekem a végtelenül aranyos nővérek. Ez az élmény indított arra, hogy én is meséljek a gyermekeimnek. Ezek mindig valóságos mesék voltak. Ferenc nevű nagyfiamnak például rendszeresen Pistikéről meséltem, aki épp úgy harmadikos volt, mint ő, a tanító nénijét is ugyanúgy hívták, és egy nap neki is elszakadt a nadrágja. A mese végén aztán mindig megbeszéltük, Pistike mit csinált rosszul. A fiamat ezek után sosem kellett dorgálni, hiszen ő mindig jobb szeretett volna lenni Pistikénél.”

Vizsy Ferenc elárulta: bár gyermekei gyakran adták jelét tetszésüknek az édesapjuk által kitalált meséket hallgatva (a képen kislánya, Napsugár mesél könyvéből), ő mégis félt kilépni a nagyközönség elé A két hangya kalandja című kötet történeteivel, ezért óvodákban és iskolákban tesztelte azokat. „Sok száz gyerek olvasta az első nyolc fejezetet a legkülönbözőbb településekről, több korcsoportban. Tőlük kaptam például azt a visszajelzést is rajzban vagy szóban, hogy Citrom Pepi, vagyis Cipe nem halhat meg, ezért bár elrabolják, végül kiszabadul és tovább élhet.”

Bodrogi Éva, a könyv illusztrátora elmondta: amikor a rajzokat elkészítette, biológia- és rajztanárként egyszerre törekedett arra, hogy igazi ízeltlábúakként ábrázolja a szereplőket, de figyelt arra is, hogy a gyerekek számára szerethető karakterek szülessenek keze alatt. „Ebben a mesekönyvben minden hangyának van jelleme, karaktere. A rajzok részletgazdagok, hiszen a gyerekek imádják, ha böngészni és kalandozni lehet a mesekönyv lapjain, vagy ha épp ellenkezőleg: lenyűgöző látvány tárul eléjük, mintha repülőgéppel emelkednének a táj fölé. Ők is ilyeneket rajzolnak egyébként.”

Egy mosonmagyaróvári vállalkozó száz példányt vásárolt meg előre a könyvből, ezzel segítve annak megjelentetését. A mesekönyveket magyarországi kórházak gyermekosztályaira juttatják el. Balogh László elmondta, hétéves kisfiának esténként ezekből a mesékből olvastak fel, és mivel a történetek nála sikert arattak, úgy döntöttek, segítenek minél több gyermekhez eljuttatni a szívderítő történeteket. A labortani berendezéseket gyártó cég ügyvezetője arról beszélt: munkatársaival nap mint nap belelátnak valamelyest a gyógyító munkába, így abba is, hogy mennyire fontos a gyermekek lelkét is simogatni, amikor betegek. „Minden betegségnek van egy pszichés és egy szomatikus vetülete. A mese alkalmas arra, hogy hozzájáruljon a gyermekek gyógyításához, akik erőt meríthetnek a történetekből, ez pedig jól kiegészíti az ápolószemélyzet munkáját. A titok nyitja egyszerű: valamennyien tapasztaljuk a családjainkban, hogy amikor a gyerekek betegek, nemcsak a fájdalomcsillapítót adjuk oda nekik, hanem a szeretet erejével is gyógyítjuk őket.”

Nagy Anikó, a Heim Pál Gyermekkórház főigazgató főorvosa elmondta: örömmel fogadták a könyvadomány felajánlását. „A döntés nem szokatlan a kórháztól, hiszen gyakran hozunk be ide meséket, színdarabokat, játékokat. A mi generációnk még meséken nőtt fel, a gyerekeink már egy elektronikus világban, ők ezért sokkal nehezebben kötnek kapcsolatokat. Kicsit kiégnek a szeretet, barátság szavak és azok az értékek, amelyek egy ilyen mesekönyvben még benne szerepelnek. Az Y generáció gyerekeivel végképp nagyon nehéz igazán jó személyes kapcsolatokat kialakítani. A kollégáimmal fontosnak tartjuk, hogy a felnőtt generáció meséljen, ezzel pedig megtalálja az utat hozzájuk. A mese olyan tér, ahol a kapcsolódás létrejöhet, mert ki lehet zárni a rohanó világot, ráadásul, mindenki azzal az átéléssel mesél, ami érzelmileg a sajátja. Ez különösen fontos a kórházban, ahol vészhelyzet van, és hirtelen sokk éri a családot. A mesék idegen környezetben, fájdalmas szituációban vagy akár sokkhelyzetben is kikapcsolják a fájdalmat, elterelik a gyerekek figyelmét. Akkor is szoktunk mesélni, amikor el kell magyarázni egy műtétet a gyerekeknek, ilyenkor, van, hogy el is játsszuk, mi fog történni. A bohócdoktorok is azért találnak ki meséket, hogy megszüntessék azt a fájdalmas létet, amelyben a gyerek van, és áthelyezzék őket egy másik világba. Egy ilyen mesével a felnőttek is kis időre gyermekké válnak, így a köztünk tátongó generációs szakadék is csökkenhet.”

A két hangya kalandja című mesekönyv magánterjesztésben is kapható 2600 Ft-os áron. Megrendelni a szerzőtől, Vizsy Ferenctől lehet az ujsagiro05@gmail.com e-mail címen postai utánvéttel.

Képek: Füle Tamás