A misszió kezdete: a megújulás

Módszerek és technikák helyett történeteket mondtak a megújulásról – a megújulásért. Három lelkipásztor egyéniség, három gyülekezet, három tapasztalati tőke a Nagy-Budapesti Missziói Konferenciáról.

A társadalomban zajló változások nyomot hagynak a gondolkodásunkon, leképeződnek a gyülekezeteinkben, és új utak keresésére ösztönözhetnek az evangélium hirdetésében is. Nem mintha az evangéliumnak lenne szüksége formálódásra, inkább annak, ahogyan tálaljuk. Vagy nekünk magunknak. A lelki renoválás után a misszió középpontjában valóban a misszió Ura, Jézus Krisztus állhat, nem a technikáink, tapasztalataink vagy a mégoly nemes egyéni ambícióink.



Egyéni helyreállás nélkül nincs gyülekezeti és egyházi megújulás sem, pedig ez volna a misszió alapja. E folyamat minden elemét érintették a Nagy Budapest Missziói Konferencia egyik kerekasztal-beszélgetésén. Különböző gyülekezetek megújulásába adott betekintést személyes példákon keresztül Dani Eszter solymári lelkipásztor, Hekli Katalin Rákospalota-Óváros lelkésze és Molnár Sándor Külső-kelenföldi lelkész, beszélgetésüket a megújulás és a misszió szükség- és törvényszerűségeit is belülről ismerő dr. Harmathy András szentendrei lelkipásztor moderálta.

3 pontban a sikeres evangelizációért
Ja, nem. Végy egy pásztorszívű egykori sportolót, egy fáradhatatlan misszionáriust és egy szerelmes szívű lelkészt – ültesd őket egy asztalhoz, mert az általuk kevert pakliból mindenkinek jut lelki ütőkártya, amit ki tud játszani a gyülekezetében. Nem, ez sem igaz.

A missziói konferencián nem technikai megoldások megragadására ösztönöztek, hanem mély és személyes történeteken keresztül mutattak meg a lelkészek valamit saját bensőséges Isten-kapcsolatukból, amelyből a személyes és gyülekezeti megújulásuk is származott.

Égő szívű pásztorok és tanítványok nélkül mégis elképzelhetetlen a misszió, bár az Úr az, aki valóban képes növelni a gyülekezetet. Isten Szentlelkének tüze és a munkája ma is valóságos, és a misszió szempontjából megkerülhetetlen. És látszik.
„Nem tanítottam a hölgyet arra, hogy Jézus Krisztusban hogyan változik meg a régi identitás és a deformálódott énkép, hanem egyszerűen Jézus lépett oda hozzá, és ebben a találkozásban új identitást kapott és szabadult a depressziójából” – számolt be a solymári lelkész a tapasztalatairól, amikor egy gyülekezeti tag életében úgy jutott teljességre Krisztus uralma, hogy abban szorosan lelkészként nem működött közre Dani Eszter.

Hekli Katalin elsődleges erőforrása az, hogy mindennap látja és érzi, ahogy Isten cselekszik, éppen ezért is lepte meg egy szolgálattevő vallomása: „Tudok beszélni róla, de nem hallom őt” – vallotta meg valaki a lelkipásztornak, aki odaállva mellé testvéri szeretettel kísérte ebben a folyamatban, amíg örömmel nem tudta mondani: „Most már hallom Jézust!”

Molnár Sándor történetét azzal indította, hogy Isten jelenléte látszik – akkor is, ha valaki nem teszi nyilvánvalóvá. A lelkipásztor egy kórházi osztály évenkénti visszatérő vendégeként nem szokta a szobatársai előtt felfedni a hivatását, mégis gyanút fognak. Teljesen idegen emberek nemcsak érzékelik, hanem szóvá is teszik a másságát, még ha nem is tudják az okát pontosan megnevezni. Az okot, Jézus Krisztus személyét és a megváltás örömhírét évek alatt tanulta meg a lelkipásztor a befogadó közeget és a kérdező személyét is figyelembevéve kommunikálni.
Molnár Sándor szerint azokat a hálókat is Isten szövi, amelyekben helyet készít az evangéliumnak, a szabadulásnak egy-egy ember életében.

A hit szárnyakat ad a lehetőségeknek
Gyülekezetük legszebb pillanatainak képeit szolgálatuk során azért keresték a lelkészek, amiért a szülő jövőt álmodik a gyermekének. „Ha az anya azt látja, hogy a gyermeke semmit sem tud, azzal megöli őt, ha viszont azt látja a gyermekében, hogy mennyi mindent fog tudni, azzal szárnyakat ad neki” – vezette fel dr. Harmathy András a vízióról szóló kérdéskört. Ezzel láttaták a lelkészek, milyen az, amikor a gyülekezeti potenciálon megcsillan az isteni kegyelem.

Az Igéhez való hűség tartotta meg a sok százéves múlttal rendelkező közösséget Rákospalota-Óvároson, nem a tradíció. „Ez a közösség úgy újult meg, hogy megmaradt az Ige éhsége és növekedett az igehallgatásban” – mondta Hekli Katalin lelkipásztor, aki elmondta, hogy a gyülekezet bűnbánati előkészítő hetén is ugyanolyan sokan vannak, mint a kötetlenebb programokon.

A Külső-Kelenföldi Református Gyülekezet vezetője számára Isten ígéretei váltak a legfontosabbá, amelyek a dinamikusan változó körülmények között is változhatatlanok. Molnár Sándor imanaplója tanúskodik a kételyeire érkező személyes ígéretekről, melyek egyike a gyülekezetre vonatkozik: „a kevés is ezerré nő.” (Ézsaiás könyve 68. rész 2. vers)

A solymári gyülekezethez kapcsolódó fiatal családokból egy gyülekezeti csendes hétvégén formálódtak imacsoportok részben olyan emberekből, akik azelőtt soha nem imádkoztak hangosan. „Isten jelenlétének áldását tapasztalták meg azokban az imádságokban, amelyek egymás életének megrendítő történetei hatására születtek. Ez a momentum ágyazott meg a házicsoportok alakításának: szerették volna folytatni a megkezdett imádságot és a közösséggyakorlást” – vall a hitben fogant formálódásról Dani Eszter lelkipásztor, aki nem csak a gyülekezetre, de a település egészére is tudott hittel tekinteni. A solymári gyülekezet lehetősége, hogy képessé vált a település jószándékú és adakozó kedvű embereit megmozdítani. „Olyan emberek is szívesen hoztak adományt, akik annak előtte még nem lépték át a templom küszöbét” – számolt be Dani Eszter közösségének erőforrásairól.
 

A változás olykor rombolással kezdődik
A megújuláshoz hozzátartozik a változás, változtatás szükségessége. Hekli Katalin filigrán hölgy, akiből sugárzik a kedvesség, de ő kezdi leghatározottabban a válaszadást, szerinte a működés együttműködéssel indul, ami a lelkipásztor alázatán áll, amikor maga elé állítja a „valakiket, a némelyeket és a sokakat”. „Ezt is tanulni kellett, hogy beleálljak olyan konfliktushelyzetekbe, amelyek számomra nem voltak komfortosak, de szemébe nézve a másiknak hívtam közös imádságra, beszélgetésre. Fontosnak tartom, hogy ne a sokatmondásunkkal éreztessük a nemlétező hatalmunkat, hanem csendes melléállással, amiben valóban meghallom a másikat” – vallja.

Ebben segít minden kisebb-nagyobb folyamatos imaközösség is a gyülekezeten belül, de a lelkésznő szerint a gyülekezeti megújulás alapja, hogy a lelkipásztor és a szolgálattevők is meg tudjanak újulni.

Külső-Kelenföldön infrastrukturális, felfogásbeli és az evangéliumot érintő változásra is szükség volt. „Kié a gyülekezet?” – tette fel önmagának a kérdést Molnár Sándor, amikor kétségbeesett az elégtelen infrastruktúra mozdíthatatlansága miatt. A lelkésznek szembe kellett néznie azzal, hogy minden bontás veszteség és gyász sokak számára, még ha nem is látta jogosnak a reakciókat, ha egy hibásan rögzült gyülekezeti gyakorlatot szóvá tett.
Szembe kellett néznie azzal is, hogy a korábbi gyülekezeti tapasztalat nélkül érkezők nem értik a prédikációt, csak az illusztrációkat, végül szembe kellett nézni a saját evangéliumról alkotott felfogásával is. „Isten 10-15 év alatt tanulmányokon és embereken és nagyon mély megéléseken keresztül formálta az evangéliumról való gondolkodásomat. Ahogy Isten engem ebben formált, úgy kezdett ez mások életében visszacsengeni” – osztotta meg tapasztalatait Molnár Sándor.

„Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobantani”
„Erősen hiszem és ragaszkodom hozzá, hogy amit Isten az ő egyházáról mond, az igaz. Akkor is ragaszkodtam hozzá, amikor a gyülekezetben ennek nagyon kevés jelét láttam, de hosszú éjszakákba nyúlóan imádkoztam és küzdöttem érte, mint Jákób, megvallva, hogy én nem tudom megváltoztatni, de Isten ereje elég rá. Isten missziói népe vagyunk ezen a településen akkor is, ha ezt sokáig csak a hitemmel láttam” – mondja Dani Eszter, aki ezt az imaharcot jelöli meg a tűz életben tartására.

„A tűz kulcsa a szeretet” – vallja Hekli Kati. „Szeretem az egyházat, és szeretem a gyülekezetet. A megújulás titka, hogy szeretem azt, aki küld, és azokat, akikhez küldenek. De anélkül sincs megújulás, hogy ne lenne bennünk, hogy a helyünkön vagyunk és minden reggel a férjem kezét fogva imádkozom a találkozásokért, a nehéz helyzetekért. Fontos, hogy nem egyedül állok ebben a szolgálatban.”

Isten ígéretének beteljesedését látni – ez az egyik, ami nem hagyja kialudni a tüzet Molnár Sándor szívében. (lásd: „A kevés is ezerré nő” Ézs.68,2)
A lelkész szerint a másoktól induló cselekvő szereteten keresztül is meg tud újítani Isten, de akár annak a felismerésnek az árán is, hogy valakinek az identitása nem jó alapon áll. „Ha a legmélyebb önazonosságom az, hogy Jézus Krisztusé vagyok, nem fogok belehalni semmilyen kritikába” – fogalmazta meg a pásztor.

Egyenességre, bátorságra, a hibáinkkal, szereptévesztéseinkkel, kérdéses öndefinícióinkkal, konfliktuskerülésünkkel való szembenézésre hívta fel a gyülekezeti megújulásról gondolkodni vágyók figyelmét ez a beszélgetés. A példák segítenek nehezen megfogalmazható elakadásokra ráismerni, és közösségben megragadni Isten ígéreteit.
S talán a legfontosabb: a lelki renoválás sem megy egyedül.

 

Fotó: Füle Tamás
Illusztráció: pexels.com