Ó, Uram, olyan bolondos az ember.
Eljátszogat a kegyelemmel,
aztán csak fuldokol.

Dobos Hajnal

Egyszer egy városban egy lelkészt kellett megkeresnem. Elmentem a templomhoz, de a gondnok azt mondta, a lelkész messze lakik a templomtól. Néhány fiú játszott az udvaron. Az egyik meghallotta, miről beszélünk, és felajánlotta, hogy elvezet. Útközben elbeszélgettem a fiúval. Megkérdeztem, hisz-e Krisztusban. A fiú, aki tizennégy évesnek látszott, határozott nemmel válaszolt. - Miért? - kérdeztem. Gyermeki egyszerűséggel így szólt: - Úgy gondolom, hogy ha Isten kétezer évvel ezelőtt meg tudta teremteni ezt a jó és szelíd és szerető Jézust, akiben mi hinni akarunk, akkor számtalan kis Jézust kell teremtsen minden országban, hogy amikor erre a kis Jézusra nézünk, hihessünk az igazi nagyban. De sosem találkoztam kis Jézusokkal. Az apám iszik és ver. Az anyám mosónő, és nincs ideje rám. Sosem volt egy jó ruhám. Soha senki nem hozott nekem csokoládét vagy édességet. Nincsenek játékaim. Ha Isten mindenható, miért csak egyszer teremtette meg Jézust? Egy mindenható Istennek sok Jézust kellene teremtenie. Akkor hinni is könnyebb volna. - Megkérdeztem tőle: a lelkésze nem egy ilyen Jézus? A fiú válasza éppoly határozott nem volt, mint az előbbi.
Ekkor odaértünk. A fiú elment. Egyedül maradtam a lelkésszel. Krisztusról kezdtem vele beszélgetni. Láttam rajta, ez nem érdekli túlságosan. Elmeséltem neki, amit a fiú mondott. A lelkész felkiáltott:
- Milyen hülye! - Én ezzel teljes mértékben egyetértettem. Csakhogy más valakire gondoltam.

Richard Wurmbrand