Harminc év után ismét látható 200 kilométeres távolságból a Föld legmagasabb pontja, a Mount Everest (8848 m). Drasztikusan lecsökkent a károsanyag-kibocsátás Európában, így Olaszországban is, ahol arra lettek figyelmesek, hogy az állatok a turisztikailag legforgalmasabb városokban, utcákban is megjelentek. A Föld, úgy tűnik, a pandémia hatására fellélegzett.

A Föld napja kapcsán arról kérdeztük Victor András professzort, az Ökogyülekezeti Tanács tagját, mire taníthatja a világot és a keresztyéneket a járvány, milyen szemlélet- és életmódbeli változásra van szükség ahhoz, hogy saját és gyermekeink élete fenntarthatóvá, a Földet kímélővé váljon. Mély szembenézés ez önmagunkkal, egyben reménység is, hogy a hirtelen megállt világ jó irányba változhat.

Nyolcmilliárd ember és a naivitás
Bolygónk globalizált társadalmait felkészületlenül érte a katasztrófa, pedig régóta tudhattuk volna, hogy előbb-utóbb bekövetkezik.
„Nyolcmilliárd ember kényelmes körülményeket teremt a baktériumoknak és a vírusoknak. Tény, hogy az emberek nagyon sokat utaznak a világ egyik pontjából a másikba, tárgyakat, eszközöket érintenek, amelyeket később sokan mások is megfognak. A Föld túlnépesedett, milliók élnek egymás hegyén-hátán. Naivak és gyanútlanok voltunk, pedig tudományos szempontból már régóta tudtuk, hogy bármikor kialakulhatnak ekkora kiterjedésű pandémiák.”

A naivitás mögött gazdasági és politikai érdekek is húzódnak, és ezeket a döntéshozók túlságosan fontosnak tartják ahhoz, hogy érdemi változások történjenek. A fejlett világ túl sokáig fókuszált a gazdasági növekedésre és a meggazdagodásra, úgy tűnik, kataklizma kellett ahhoz, hogy most ezzel szembenézzünk.
„Beleszoktunk abba, hogy technológiaalapú civilizációban élünk, elkényelmesedtünk. A különféle környezet- és teremtésvédelmi szervezetek, környezettudományi szakemberek már harminc éve hangsúlyozzák a lassítást, hiszen senki sem tudja, hogy a Föld meddig bírja ezt a terhelést. Már húsz évvel ezelőtt is arról tartottam előadást, hogy kevesebbet kell fogyasztanunk, mértéktartóbb életet kellene élnünk. Nem a növekedésre, hanem a fejlődésre kell fókuszálnunk, nem mennyiségi, hanem minőségi szempontokat kellene preferálnunk az emberi életre vonatkozóan. Akkor nem volt nyitottság az emberekben arra, hogy ezt megértsék, sokan legyintettek, azt mondták, csak a pesszimizmus szól belőlem.”

Tanulás és változás
A társadalmi változáshoz, ahogy ezt Karácsony Sándor 20. századi református pedagógiaprofesszor megfogalmazta, három lépcső szükséges, ezek közül a harmadik kiemelkedő jelentőségű.
„Az első, amikor a művészek a maguk érzékenysége révén rádöbbennek, a világban valami nem jól működik, változtatnunk kell. A második lépés, amikor a tudósok és a szakemberek elmagyarázzák, mi szükséges a változáshoz, miért és hogyan kellene ezt elérnünk. A változáshoz azonban a harmadik lépcső a legfontosabb, amikor a közgondolkodás változik meg. Ma, a koronavírus-járvány idején mintha a harmadikra látnánk példát, bár, ahogy erről szó esett, erre évtizedeket kellett várnunk. A kataklizma egyik pozitív hatása lehet, hogy a fejlett világ közgondolkodása megváltozik. Most lehetőség nyílik arra, hogy valóban meghalljuk, mit mondtak és mondanak a tudósok és a művészek a fenntarthatatlan életmódunkról.”

Victor András szerint a járvány pofon az emberiségnek, de lehetőség is a tanulásra.
„Pedagógusként mindig is azt tanítottam, hogy a sikerélmény kiemelkedő jelentőségű, de mindig hozzáteszem, hogy a kudarcélmény is legalább ennyire fontos, a kettő aránya az igazi kérdés. A kudarcokból valóban tanulhatunk, sajnos a magyar pedagógiai hagyomány a tévesztést szégyennek tekinti, pedig mind a tévesztés, mind a kudarc óriási tanulási lehetőség. Ilyenkor tudunk igazán szembesülni azzal, mit rontottunk el, és milyen változások szükségesek.”

A mérték mint személyes élmény
A 2008-as hitelválság viszonylag körülhatárolható volt, elsősorban a bankokat érintette, a koronavírus-járvány okozta válság azonban az egész életformánkra van hatással. Elkerülhetetlenné vált a lassítás, a termelés visszafogása. Victor Andrásnak komoly reménysége van a jövőre vonatkozóan.
„Most több millió ember szembesül azzal, hogy élhetünk másfajta életet is, tényleg nem kell a világ minden tájáról ideszállított termékeket megvennünk. Kénytelenek voltunk meglátni, hogy lehet mértéktartóbb életet élni, ez kényelmetlenebb, de hosszabb távon fenntarthatóbb. Nagyon sok médium számol be arról, hogy az emberek végre önmagukba néznek a karanténban,  könyveket olvasnak, nyitottabbá válnak önmagukkal, másokkal, Istennel kapcsolatban. Személyes élménnyé vált számukra a mértékletesség.”

„Újra él a remény bennem, hogy így vagy úgy, de a körülöttünk lévő világ jó irányba fog megváltozni.Szelídebb és lassabb életet kell kitalálnunk. Egy atomfizikus írta harminc évvel ezelőtt, hogy a világ túlságosan is eltolódott az agresszió mint érték irányába, már óvodáskorban elsajátítjuk azt. Az agresszió társadalmát nem lehet a végtelenségig működtetni, nagyon várom, hogy a víruspofon ráébresszen minket arra, hogy a fausti kultúra, amelyben a csúcsra törés dominál, betegessé teszi a társadalmakat. Mindig csúcsokat akarunk dönteni, még magasabb házat, még gyorsabb autót, még több utat akarunk, a mégtöbbet kényszerében élünk. Fel kell fognunk, hogy nem ez az egyedül élhető, egyetlen életstratégia.”

Keresztyéneknek is tükör
Sokan vannak, akik a keresztyénséget is elmarasztalják a természet kizsákmányolása kapcsán. „Emberközpontú kultúrában és vallásban élünk, ahol az ember kiemelt jelentőségű. Hisszük, hogy az ember Isten képmása, és nagyon fontos kérdés, hogy ezt kötelezettségnek vagy előjognak tekintjük. Be kell látnunk, hogy a keresztyénség hosszú évszázadokon át előjognak tekintette, hogy az emberben ott él Isten lelke. Senki sem foglalkozott azzal, hogy mi a helyzet az állatokkal és a növényekkel. Az egyik környezetvédelmi könyv azt a kérdést feszegeti, hogy legyenek-e a fáknak jogaik. Ezen még én is mosolygok, ugyanakkor keresztyénként én is felteszem a kérdést, miért ne védhetnénk Isten teremtményeit ezen a módon is. A legfontosabb feladatunk, hogy szelídséget tanuljunk Istennel, egymással és a teremtett világgal szemben.”

A teremtett világról kialakult torz képünket jól példázza, mennyire hamis ismeretekkel rendelkezünka vírusokról és a baktériumokról. „Az ismert baktériumok mindössze 5-10 százaléka okoz betegséget, 40-50 százalékuk semleges az emberre, a másik 50 százalék pedig kifejezetten hasznos a szervezetünknek. A vírusok között is találunk az emberi szervezetre hasznosat. A természetet mint óriási hálózatot kell látnunk, amelyben az élőlények kordában tartják egymást. Ebben a bonyolult kölcsönhatási rendszerben mindenki megtalálhatja a maga helyét és feladatát, ez alól a baktériumok és vírusok sem kivételek.  A járvány egyik pozitív hozadéka lehet, hogy megtanulunk hálózatokban gondolkodni, végigmérjük, mit jelentenek a vírusok, hogyan terjednek, és arra is van esély, hogy megtanulunk együtt élni velük.”

Szükségem van, vagy igényem?
A mostani járvány az emberiség és az ökoszisztéma betegsége, amely rámutat az igény és a szükség közötti különbségre.
„Most van igazán szükség a krisztusi értékekre, az önmegtartóztatásra, elfogadásra, szelídségre, ebben hatalmas felelősségünk van nekünk, keresztyéneknek. Az igazi kérdés, hogy mire van szükségem és mire van igényem? Tényleg szükségem van arra, amire igényem is? Jó példa erre a túlzott húsfogyasztásunk, évente 15-20 kilogrammra lenne szükségünk, ehelyett 60-70 kilónyit fogyasztunk. A járvány erre is megtaníthat bennünket: eddigi életünket úgy éltük, hogy mindenre, amire igényt tartottunk, úgy tekintettünk, mint amire szükségünk is van. Ez nem feltétlenül van így.”

„Megfizetjük az árát eddigi életmódunknak, de hiszem, hogy sokkal élhetőbb világot fogunk kialakítani. Megtanulhatjuk az egyensúlyt a materiális és a lelki értékek között, eddig elképesztő arányban figyeltünk az előbire. Most még a járvány negatív következményeit érzékeljük leginkább, azonban eljön az idő, amikor globálisan is feldolgozzuk az egész jelenséget. Ma még jobban érvényes az ősi mondás: ha azt akarod, hogy a világ megváltozzon, neked, nekünk kell megváltoznunk. Hiszem, hogy ez nagyon sok emberi életben épp most indul el.”