Talán a jelenlét, az ünnep történésének átélése és vágya hajt minket. A mai ember is meg akarja élni az ünnepet, még ha ez nem tudatosul is benne. Része akar lenni, nem akar ki- vagy lemaradni róla. Ezért válik fojtogatóvá a magányosok karácsonya. Mert úgy érzik, hogy kívül rekedtek. Nem tudnak részt venni az ünneplésben, bekerülni a történések sűrűjébe. A karácsony közösségi ünnep, hívőknek és nem hívőknek egyaránt. Aktivitást kíván, mozdulást, teljes valónkat, átélést.

Amikor elmegyünk egy karácsonyi vásárba vagy adventi programra, éppen ez történik. Átélünk valamit a jelenben, érzékszerveinkkel megtapasztaljuk. Látjuk a földíszített tereket, érezzük a forralt bor illatát, halljuk a kórusok énekét. Én egy japán lányt hallottam a Jingle Bells-t a saját nyelvén énekelni és egy csángó viseletbe öltözött fiatalt magyart karácsonyi népdalokat előadni ugyanazon az adventi estén. Minden korban minden nemzet – különösen keresztyén tagjai – igyekszik átélni és újraélni, újraénekelni a karácsonyt.

Történés az adományozás is, a cipősdobozakciók, az élelmiszergyűjtések a rászorulók részére.  Az adventi, karácsonyi időszakában a legmagasabb az adakozási kedv. A segélyszervezetekhez, karitatív csoportokhoz és intézményekhez ilyenkor érkezik a legtöbb fölajánlás. Adni, összeállítani egy csomagot és talán el is vinni, át is nyújtani – fölemelő érzés. Látni gyermekek ragyogó mosolyát vagy felnőttek hálás tekintetét.

Esemény, amikor otthon leülünk családi körben az ünnepi asztalhoz, amikor megajándékozzuk egymást, amikor egy társasjáték mellett együtt nevetünk. Mindez olyasmi, amit egy film megnézése vagy egy novella elolvasása nem pótolhat. Beszippanthat ugyan a világa egy-két órára, de amint fölállunk a fotelból vagy letesszük a könyvet, elmúlik a hatása, elfelejtjük. Amit mi magunk élünk át, az velünk marad.

Az első karácsony is történések sorozata. Az angyalok megjelenése, a pásztorok útja, a szent család helykeresése, később a napkeleti bölcsek látogatása, mind-mind felkavaró események. Akik átélték, nem felejtették soha.

Ilyen átélésre vágyik mindenki. A különbség annyi, hogy hívő emberként mélyebbre mehetünk a karácsonyi vásárok és koncertek hangulatánál. Mi jelen tudunk lenni az imában is. Együtt tudunk lenni azzal az Istennel, aki szétszakította az eget és lejött közénk. A világtörténelem legnagyobb eseményének a részesei lehetünk egy ünnepi istentiszteleti közösségben vagy az úrvacsorában.
Az istentisztelet és az úrvacsora is történés, amit nem élhetünk át egy rádiós istentiszteletet hallgatva vagy egy prédikációt elolvasva. A mellettem ülő ember énekét hallanom kell hozzá, a padból föl kell állnom, hogy részese lehessek, az úrasztalához oda kell lépjek és a felém nyújtott kenyeret és kelyhet át kell vennem. A számban kell érezzem a kenyér egyszerű ízét és a bor savanykás aromáját.

A keresztyénség nem filozófia, hanem maga az élet, a karácsony nem csupán egy szép történet, hanem csoda ünneplése.

Az ünneplésben pedig a részvétel a fontos.

Kovács Enikő