A semmi kérdez
Danse macabre

Pannon vagy? Római, görög?
Jazig, hun, longobárd,
vagy kazárok gyermeke?
Kun, germán, tatár, vagy török?
Szláv, avar, avagy magyar? –
          Sírhalmod, ha még takar,
átkával másra nem hörög,
hanem csendesen simul a göröngyhöz,
míg elgörög.

Pénzed van? Kocsid, ékszered?
Betéted, aranyad?
Beton bástyatornyod áll,
melyből a völgyet kémleled
az Ördög-árok magasán? –
          Sírhalmod, ha még takar,
többinél nincs több készleted;
zárszámadás szemed gödrében a rög,
mint pénz zörög.

Szerelmed? Kerítő vágyad?
Véred lobbanása
megelégszik egyszer is
eggyel? Elringat dúlt ágyad,
gyűrt lepedők havasa? -
          Sírhalmod, ha még takar,
mi tűz volt, hamuvá bágyad,
s rideg gödör ölel kívül és belöl,
mint hű társad.

Nagy vagy-é? Van-e hírneved?
Katedra, kőszószék,
díszoklevél gazdája?
Fejeden vas babér mered,
míg lábadig hajolnak? –
          Sírhalmod, ha még takar,
helyét sem tudják: por befed;
s ha áll még jele, száraz karó, ledobta
már rég neved.

A semmi kérdez, s kifakad
a minden: Teremtőd
képmását lekarmolva
abortált magod és magad
hányod szemétre, ember.
          Sírhalmod fölött pedig
a bitón nem egyéb vér tapad:
Isten halt meg érted, s te nem érted, hogy’
nem vagy szabad?

Békési Sándor