Mire alkalmasak a 2022-es népszámlálás vallási felekezetekre vonatkozó adatai, és mire nem érdemes használni?
Az adatok értelmezhetőségét nagyon megnehezíti, hogy 40 százalékra nőtt a nem válaszolók aránya. Bár szeretnénk tetten érni a gyülekezeteink hatását, mégis annyi minden befolyásolja a számokat, hogy ez jóformán lehetetlen.

Van egy egyházi olvasat, miszerint ezek a számok még a csökkenés ellenére is annyira magasak a hétköznapi (vasárnapi) gyülekezetlátogatási számokhoz viszonyítva, hogy joggal merül fel a kérdés, milyen szoros kötődést kellene feltételeznünk a református egyházhoz azoknál, akik reformátusnak mondták magukat. Csak egy példa, amelyet Lovas András, a Dunamelléki Református Egyházkerület missziói referense osztott meg épp itt, a Parókia portálon: Budapesten 10 ezer ember jár református istentiszteletekre. Ez egy jó indikátor, amit össze lehet vetni a friss népszámlálási eredménnyel, amely szerint a fővárosban 127 ezer református él. Itt tizenháromszoros eltérést látunk, ami hatalmas különbség. Ez jól mutatja, hogy a népszámlálás vallásfelekezeti kérdésére adott válaszok micsoda kettősséget mutatnak. Hangsúlyos az is, hogy

a vallásfelekezeti hovatartozás nem egyenlő a vallásossággal, a népszámlálás vallásosságot nem mér.

Végig kell gondolni tehát, hogy mit jelent annak a 117 ezer, fővárosban élő embernek a reformátussága, aki nem jár istentiszteletre. Ezt koncentrikus körökben lehet jól érzékeltetni: a rendszeresen templomba járók mellett ott vannak a csak ünnepekkor istentiszteletre járók, aztán azok, akik a református egyháznak ajánlják fel az adó 1 százalékukat, akik meg vannak keresztelve, végül azok, akik lehet, hogy megkeresztelve sincsenek, de református intézménybe jár a gyerekük. Ezek egyre tágabb halmazok, így lehet elképzelni a társadalmat. Ennek nehézsége az, hogy mindenki maga dönti el, hogy mi az a szint, amikor már a népszámlálásnál azt mondja, ő református. (Az alábbi ábra a koncentrikus köröket mutatja, nem részarányosan – a szerk.)

Vagyis ahhoz, hogy ne csökkenjen, hanem növekedjen a reformátusok száma az országban, olyan embereket kellene tömegével megszólítani, akik az előző népszámláláson vagy nem válaszoltak a felekezeti kérdésre, vagy nem reformátusnak vallották magukat?
Fontos meglátás. Jellemzően egy gyülekezet jórészt a már említett koncentrikus körökön belül tud hatással lenni, azokat tudja megszólítani, beljebb hívni, közelebb tudni a gyülekezeti közösséghez, akik a népszámláláson amúgy is reformátusnak mondták magukat. E mellett persze meg kell próbálni azokat is megszólítani, akik nem tartoznak egyik felekezethez sem, de van számukra üzenetünk.

Más kutatásokból ismerjük, hogy a magyar lakosság kb. 65 százaléka hisz Istenben. Ezek szerint egy részük az egyházakat elutasítja. Szociológusként, mit gondol, miért?

Mert a transzcendens iránti igény nem csökken, sőt, a válságok idején picit növekszik is – most is ez várható.

Viszont azt is látjuk, hogy ezt az igényt a történelmi felekezetek kevésbé képesek kielégíteni. A népszámlálás kapcsán két jól kiolvasható tendenciát érdemes összefoglalni: az egyik, hogy van egy szekularizációs sokk: 2001-ben még 16 százalék volt a reformátusok aránya, majd ez csökkent 11 százalékra tíz év múlva, és 2022-re 9,8 százalékra. Ez mutatja, hogy az emberek egyre kevésbé tartják magától értetődőnek, hogy van vallásfelekezeti hovatartozásuk.

A reformátusok mostani visszaesése egyébként jóval kisebb mértékű, mint 2001–2011 között.

Mintha a református egyház túllenne a szekularizációs sokkon. De a generációk között hatalmas a különbség: világosan látszik, minél fiatalabb korcsoportot nézünk, annál kevesebb közöttük a református.

A népszámlálási adatokból mennyire látszanak az elmúlt évtized kormányzati intézkedései? A kötelezően választható hit- és erkölcstan az iskolákban? Az óvodafelújítások és -építések, a szaporodó református iskolák? A templomfelújítások és -építések? Úgy értem: a 2022-es népszámlálási adatok az egyházra nézve alacsonyabb számokat mutatnának, ha mindezek nem lettek volna?
Fontos látni, hogy olyan mértékű társadalmi változások vannak, például a belső migráció, individualizmus, amellyel szemben egy-egy gyülekezet megszólító képessége eltörpül. Egyre több olyan gyerek nő fel, aki otthon egyáltalán nem hall Istenről, csak az iskolai hittanórán. Érdemes józanul nézni a helyzetet. Biztosan az-e a cél ezeknél a gyerekeknél, hogy reformátusok legyenek? Szerintem nem. Inkább az, hogy fogódzót adjunk nekik, amit lehet, hogy csak évtizedek múlva fognak elfogadni.

Az iskolai misszió lényege szerintem nem lehet az, hogy reformátussá tegye az embereket, hanem hogy Isten létezésére kinyissák a szívüket.

Könnyen lehet, hogy ott a munka, a misszió a számok mögött, de a népszámlálási adatokból ezt nem lehet egyértelműen kiolvasni, mert nem alkalmasak erre az adatok – és erre még biztosan fogok hivatkozni a beszélgetésben. Az elmúlt napokban sokat foglalkoztam azzal, hogy találok-e egyáltalán olyan települési adatot, ahol a református népesség emelkedése nem társadalmi folyamatokkal, például új beköltözőkkel magyarázható.

És talált?
Szentendre ilyen: a népesség gyarapszik. A 2011-es adathoz képest a lakosság 113 százalékra nőtt, és a reformátusok aránya is 113 százalékra emelkedett. 2500 reformátusból 2022-re lett 2800. Mondhatjuk, hogy a beköltözők között pont olyan arányban voltak reformátusok, mint a korábban már ott élők között. Ám a nem válaszolók aránya másfélszeresére nőtt, vagyis statisztikailag az lett volna várható, hogy csökken a reformátusok száma. Ez azt sugallja, hogy itt a migráció hatástól várhatóan jóval nagyobb mértékben jelentek meg reformátusok.

Vannak hasonló példák, de Szentendre 30 ezres város, kisebb a valószínűsége olyan torzító tényezőknek, mint kisebb településen, ahol egy-két beköltöző család radikálisan megemelheti a reformátusok arányát. Persze lehetnek olyan társadalmi hatások a növekedés mögött, amit én nem ismerek. Például, ha nyílik egy református idősotthon, ahova beköltözik kétszáz református lakó, aki eddig másik településen élt.

Érdemes lenne kutatást végezni Szentendrén, akár tudományos igényességgel?
Kell a növekedés okaival foglalkozni, hogy a komoly missziós programnak Szentendrén van-e hatása a vallásfelekezeti adatokra. Így gyarapszik a tudásunk a településről, a gyülekezet hatásáról, és eljutunk a válaszig.

Van igény a református egyház vezetésében erre?
Most a legnagyobb a nyitottság az ilyen kutatásra, ami erőforrás-igényes, de megvan az alapja: a Károli szociológia-tanszéke. Vannak hallgatók, akiknek gyakorlatra van szükségük, szóval össze lehetne hozni egy ilyen kutatást.

Mit látunk az adatokból, ha csak Budapestet nézzük? Említette Lovas András 10 ezres adatát. Több fővárosi gyülekezetben komoly, tudatos missziói munka folyik. A teljesség igénye nélkül – Gazdagrét, Fasor, Külső-Kelenföld, Budai gyülekezet –, látszik ez a népszámlálási adatokon?
Budapesten az V., VI., és VII. kerületekben volt a legnagyobb csökkenés a reformátusok számában, itt az országos átlagnál jóval nagyobb mértékben, átlagosan 35 százalékkal csökkent 2011-hez képest az arány. De ezért az adatért egyáltalán nem tehetjük felelőssé a kerületek gyülekezeteit. Az itteni csökkenés mögött sokkal inkább vastörvények vannak, például hogy ezek a kerületek kiürülnek, az új beköltözők jelentős része nem magyar, kicsi az esélye, hogy közöttük reformátusok legyenek. Ráadásul Budapesten jellemző, hogy valaki a lakhelyétől távolabbi templomba jár istentiszteletre, ma már nem viszonyítási pont a parókiális jog.

Egy ellentétes példa van Budapesten: ez Budafok-Nagytétény, a XXII. kerület, itt a reformátusok aránya 2 százalékkal növekedett. Első ránézésre gondolhatnánk, hogy ez biztosan csak a helyi gyülekezet munkája, de tegyük mellé, hogy a kerület lélekszáma is emelkedett 5 százalékkal. Talán elsőre nehezen érthető, de ez egy kis mértékű, de relatív csökkenést jelez, hiszen több emberből mondták magukat picivel többen reformátusnak, mint az előző népszámláláson. Mégis, ez a kerületi adat a legkedvezőbb Budapesten. Persze, mindeközben a nem válaszolók aránya 143 %-ra emelkedett, amely eltérés alkalmas arra, hogy akár a valóságban egyébként jelentős növekedést elfedjen.

A főváros környékén egy-egy településen valamelyest nőtt a reformátusok száma vagy aránya. Ilyen például Érd. Kimutatható az adatokból a Dunamelléki Református Egyházkerület több mint egy évtizede felvállalt szolgálata, hogy az agglomerációban gyülekezeteket alapít?
Kezdjük Érddel: a népesség 12 százalékkal nőtt, míg a reformátusok aránya 1 százalékkal. Tehát 7 ezerrel nőtt Érd lakossága, most 71 ezer ember otthona a város, és 85 emberrel több mondta magát reformátusnak 2022-ben, mint 2011-ben. Matematikailag igaz, hogy nőtt a reformátusok száma, de a valóságot nem írja le. Érden a reformátusok arányosan nagyobb veszteséget szenvedtek el, mint ami a népességmozgásból következne – bár újra és újra hozzáteszem, nem látunk teljesen tisztán, mert nagyon magas volt a nem válaszolók aránya, Érden közel másfélszeresére nőtt ezek aránya.

Az agglomerációban van, ahol mást mutatnak a számok?
Csömörön szembetűnő a változás: 14 százalékkal nőtt a népesség az előző adatfelvétel óta, ma már több mint 10 ezer ember otthona. A reformátusok aránya 21 százalékkal nőtt egy évtized alatt, úgy, hogy jelentősen nőtt a felekezeti kérdésre nem válaszolók aránya. 682 főről 827 főre nőtt a reformátusok száma. Ez figyelemreméltó adat.

Itt 2020-ban adták át a templomot és gyülekezeti központot. Lehet ennek köze a számok növekedéséhez?
Nehéz kérdés. Nagyon ritka jelenség a csömöri. A beköltözések részben magyarázatot adnak a növekedésre, de nem teljesen. A hiteles szakmai válaszom nem lehet más, mint az, hogy a népszámlálási adatokból nem lehet megmondani, mi a növekedés oka.

Csömört is felírhatjuk a kutatásra érdemes települések listájára?
Ott a helyük!

Vannak még hasonló helyzetben lévő agglomerációs települések?
Telki, Monorierdő, Zsámbék és Diósd esetében hasonló a helyzet, de nem ugyanez. Itt „relatív növekedés” van, ami azt jelenti, hogy számbelileg van némi csökkenés a magukat reformátusnak vallók között, de az arányában jóval kisebb, mint amennyivel többen nem válaszoltak a felekezeti kérdésre.

Vagyis: kevesebben válaszoltak, de a kevesebb válaszolóból szinte ugyanannyian mondták reformátusnak magukat, mint egy évtizede.
A 4000 főnél kisebb településekről is hozok egy példát: Budajenőn a lakosság 139 százalékra nőtt, míg a reformátusok 165 százalékra, ez szám szerint azt jelenti, hogy a korábbi 135 fő helyett 223 ember vallotta magát reformátusnak. Budajenőt is felvehetjük a kutatási listára. (Az alábbi térképre kattintva új oldalon böngészheti a településekre lebontott adatokat – a szerk.)

Távolodjunk el Budapesttől és környékétől! A Kiskunságban van egy, az országos átlagnál markánsabb, reformátusok által sűrűbben lakott tömb. Itt van-e változás?
Kezdjük a Kiskunsággal: ez egy hagyományosan református vidék, Kiskunhalas például református központként volt számontartva. Az adatokból látszik, hogy még mindig magasabb a magukat reformátusnak vallók aránya ezen a területen, mint az országos átlag; ám a csökkenés is jelentősebb. Példaként mondok néhány települést, ahol jóval magasabb a reformátusok aránya, mint az országos átlag: Dunaszentbenedek, Ordas, Szalkszentmárton, Uszód, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás, Tass, Dunapataj, Solt, Szeremle, Foktő, Fülöpháza és Dunavecse.

És mi a helyzet Kecskeméttel?
Kecskeméten a népesség az előző népszámláláshoz képest 3 százalékkal csökkent, míg a magukat reformátusnak vallók aránya 20 százalékkal, ám a nem válaszolók aránya itt is jócskán nőtt – ami az igazi folyamatokat valójában elfedi. Szám szerint 2022-ben 9073, míg 2011-ben 11 390 református volt Kecskeméten. Ez a változás belesimul az országos átlagba.

Kecskeméten tavaly jelentették be, hogy a meglévő két templom mellé egy harmadikat építenének a Széchenyivárosban. Indokolják ezt a számok?
A népszámlálási adatok – a csökkenő tendencia ellenére is – sokkal tágabb létszámot mutatnak, mint amit a református egyház, a helyi gyülekezetek reálisan, napi-heti szinten elérnek. Épp ezért nem ezek az adatok fogják megmutatni, hogy hányan járnak majd egy új templomba, és azt sem, hogy érdemes-e belevágni egy építkezésbe. Visszatérve a szekularizációs sokkra:

a népszámlálási adatokban tapasztalt csökkenés rávilágít arra, hogy egyre inkább csak azok fogják magukat reformátusnak vallani, akiket tényleg elérnek a gyülekezetek.

Máté-Tóth András valláskutató szerint az adatok éppen ezt jelzik, hogy vége a népegyháznak, és az egyéni döntésen alapuló hit korszaka jön. Mit gondol erről?
Az adatokból látszik, hogy még sok embernek van népegyházi kapcsolódása, főleg az idősebb korosztályban. Korai kijelentésnek tartom, hogy vége van a népegyháznak. Olyan értelemben persze igaz, hogy az a modell már nem működik, hogy a gyerekek, unokák beleszületnek egy felekezetbe, és majd továbbviszik ezt a világnézetet az ő gyerekeik és unokáik is.

Beszéljünk külön Baranyáról! Milyen változást mutatnak itt a számok? Baranya egy, az országos átlagnál nagyobb református lélekszámú vidéke a Dunamelléknek, amely sok aprófaluból áll, különösen jellemző ez az Ormánságra. Itt egy lelkész akár öt-hat helyen is prédikál egy vasárnap.
Több makrofolyamat befolyásolja az adatokat, hiszen nagy az elvándorlás. Akik itt maradnak, jellemzően idősek, az időseknél pedig magasabb a vallásfelekezeti hovatartozás megvallása: vagyis, bár fogyatkozó a népesség, átlagban mégis többen mondják meg, hogy melyik felekezethez tartoznak. Ezért is igaz, hogy nem tört meg a korábbi tendencia, Baranyára ma is jellemző, hogy az országos átlaghoz képest felülreprezentálva élnek itt reformátusok. De hozzá kell tenni, hogy a református tömbök kezdenek feloldódni mindenhol az országban – ennek legfőbb oka az elvándorlás, például Északkelet-Magyarországról és Baranyából, illetve egyszerűen kihal a társadalomból egy idős, református réteg.

Mi a helyzet Pécsen?
Pécs lakossága 11 százalékkal csökkent, míg a reformátusok száma – a teljes népességhez viszonyítva – 25 százalékkal. Ez a nagy településeinket tekintve teljesen átlagosnak tekinthető.

Ha a trendvonalakat meghosszabbítjuk, mit gondol, tíz év múlva mi lesz a dunamelléki reformátusokkal?
A KSH közlése szerint tíz év múlva már nem lesz hagyományos népszámlálás, és ez az egyházi közbeszéd szempontjából üdvös. Ez jó lehetőség arra, hogy a saját adatgyűjtéseinket, statisztikáinkat rendbetegyük, hogy a valóságot mutassák, és tényleg tudjunk rájuk támaszkodni a missziói munkához.

A népszámlálási adatok nagy tanulsága az, hogy nem tudjuk megszólítani a fiatalokat.

A korosztályos eredmények kijózanítók: a legidősebbek kétharmadának van felekezeti kötődése, a legfiatalabbaknál ez már csak az egyharmadot éri el.

Ha a korosztályos zuhanásokat nem tudjuk eltüntetni, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy ötven év alatt meg fog feleződni a reformátusok száma. Most még bőven abban a szakaszban vagyunk, hogy ez ellen lehet tenni.

Szerintem a legtöbb református családban az Isten szeretetének átadása megtörténik, de a vallásfelekezeti aktív hovatartozás már nem feltétlenül. Ha ennek megoldásán elkezdünk gondolkodni, dolgozni, akkor egy évtized múlva a saját adatgyűjtéseinken már látszódhat a pozitív eredmény.

A fentebbi térképet a Parokia.hu számára a KSH népszámlálási adatbázisa alapján Szabó Balázs és dr. Duráczky Bálint készítette.

Hegedűs Márk

Képek: Hurta Hajnalka/ reformatus.hu
Ábrák: Hegedűs Márk, Kapás Csilla