Nagyon nehéz időszakon mentem át, amikor a szántóföldben elrejtett kincs példázata elém jött. Egy ignáci szemlélődésben épp a földeket jártam képzeletben, ásni kezdtem, egy ládára bukkantam és felnyitottam. Tudtam, hogy tele lesz kinccsel, de meglepetésemre nem aranyat és ezüstöt rejtett, hanem a lélek teljes fegyverzete volt benne. Akkor még nem értettem miért mutatta nekem ezt a képet Isten, de azt igen, hogy fel kell vennem a fegyvereket.

Egy szégyentől terhelt időszak kellős közepén találtam erre a kincsre, és ebben az időszakban négy dolgot tanított meg nekem Isten:

1. Az Atya ölelésében oldódik a szégyen.
2. Bízzak Istenben, Ő harcol értem!
3. A bűn a részem, itt, a földön sosem válok tökéletessé.
4. Nem kell tökéletesnek lenni a szolgálathoz, úgy, ahogy vagyok mehetek Isten elé.

Az Atyával sosem tudtam mit kezdeni, távoli volt, akire ugyan nagyon vágytam, de nem ismertem igazán, és bár ígérget, nem tartja meg azokat. Gondolom azért láttam így Istent, mert a földi apám ötéves koromban elhagyott.

Szóval ebben az időszakban, amikor mélyen megsebzett egy elutasítás, össze voltam törve, hetek óta csak sírtam, egyszer csak közel lépett hozzám az Atya és átölelt, vigasztalt. Soha nem tapasztalt módon, megéreztem az Atya jelenlétét, és ami furcsa, hogy tudtam: az Atya az, nem a Szentlélek vagy Jézus. Fizikálisan éreztem az Atya ölelését.
Másnap ezt az Igét olvastam: „Áldott a mi Urunk Istene és Atyja, minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal titeket minden nyomorúságban, hogy ti is megvigasztalhassatok másokat…” 
Aztán elmentem egy keresztény koncertre, ahol az énekes arról kezdett beszélni, hogy van egy pécsi barátja, aki örökbefogadott egy kislányt. Az énekes megkérdezte a barátjától: „Mit éreztél amikor először megláttad a kislányt? A barátja azt felelte: „Nem érdekelt semmi, az sem, hogy felfordul az életünk, az sem, milyen áldozatokat kell hozni, csak egy érdekelt, hogy jövőt adhassak ennek a kislánynak. Örökbe akartam fogadni, hogy a családom része legyen.”
Majd így folytatta az énekes: „Az Atya is örökbe akar fogadni benneteket és, amikor rád néz, nem azt látja, hogy áldozatot kell hoznia, hanem reményt akar adni, be akar fogadni a családjába, ahogy a barátom is azt a kislányt.” Aztán még hozzátette: „Eszternek hívták ezt a kislányt.”
Hihetetlen volt! Alig hittem a fülemnek! Az Atya ölelése valóságos volt, s, hogy ezt el ne felejtsem egy Igével is és egy énekes bizonyságtételével is megerősítette bennem. Sosem felejtem el. Hihetetlen Istenünk van!

A második igazság a bizalom volt, Isten megmutatta, hogy mi a valódi bizalom: hogy Isten harcol értem, hogy nem nekem kell magamért kardoskodni, hogy legyek csendben,  Ő  munkálkodik.
Soha életemben nem tudtam csöndben maradni, ha mást igazságtalanság vagy sérelem ért. Akkor sem, ha engem. Most először éltem át azt, hogy Istené ez a dolog, és nem nekem kell harcolnom. 

A harmadik igazság annyira egyértelmű, mégsem értjük meg a maga mélységében: megértettem, hogy a bűn a részem, olyan énrészek is hozzám tartoznak, amikkel nem szeretnék szembesülni, amikkel küzdök és gyűlölöm, hogy hozzám tartoznak, és ez ellen nem tehetek semmit. Nem nyomhatom el, nem léphetek át rajta, nem tehetek úgy, mintha nem lenne ott, nem akarhatok mindenkinek és magamnak megfelelni, nem lehetek tökéletes, mert a bűn bizony ott van, és ami még döbbenetesebb, megértettem, hogy ennek így kell lennie. Értsétek jól: fontosnak tartom a megszentelődést, de az önostorozást nem!
Eddig egyfolytában küzdöttem magammal, de Isten megértette velem, hogy ezen a földön sosem leszek tökéletes (Pál levele a Rómaiakhoz 7).  Tehát a bűn a részem és ez így természetes, nem kell tovább görcsölnöm ezen. Engedjem el, Ő majd formál és alakít szépen lassan a saját képére. 

A negyedik igazság a szolgálatról szólt. Megértettem, hogy sosem leszek tökéletes, de Jézus Krisztus áldozata késszé tett és alkalmassá tett a szolgálatra, akkor is, ha én ezt nem érzem, akkor is, ha ezer és ezer bűnt fel tudnék sorolni, amit magamban látok az életem minden területén. Mint feleség, mint anya vagy bármi, követek el hibákat, bűnöket, mégsem kell kiszállnom ezekből a szerepeimből. Ez nagyon felszabadított, hogy nem magamtól vagyok alkalmas, hanem Isten tett azzá. 

Ezt a négy igazságot értette meg velem Isten, miközben a kétségbeesés erdején vezetett át. Ezeket kincsnek neveztem magamban, mert féltve őrzöm őket. Azután beugrott, amikor a naplómba leírtam őket, hogy a LélekJelenléten, egy lelki hétvégén, a szántóföldbe elrejtett kincset kellett elképzelni egy ignáci szemlélődésben. Sosem tudtam mit kezdeni ezzel a példázattal, túlságosan ragaszkodtam a földi kincseimhez, úgy gondoltam nem tudnám mindenemet eladni egy szántóföldben talált kincsért… de amikor odaértem a ládához, képzeletben felnyitottam a tetejét, és a lelki fegyverzeteket pillantottam meg, a szívem azt kiáltotta, hogy ezért mindent odaadnék! Kértem Istent, hogy öltöztessen fel a teljes fegyverzetbe, és később, miközben a kincseimet írtam a naplómba, rájöttem, hogy ezt tette velem az elmúlt egy évben. Hogy minden kincsem, amit kaptam megegyezik egy-egy fegyverzettel! És dicsőítettem Istent, és ámultam a bölcsességén, a türelmén, azon, ahogy ezt elvégezte bennem.
A szégyen a ruhámat letépte, de a fegyverzetbe öltöztetve elrejtette a mezítelenségemet!

1. Az üdvösség sisakja és a megigazulás páncélja az új identitásom alapját képezik, ez volt az Atya örökbe fogadásának a ténye! Ez az én valódi identitásom, hogy Isten gyermeke vagyok, mivel megigazított és üdvösséget adott Krisztusban.
2. A bizalom, hogy Isten harcol értem, ez volt a kard!
3. Az, hogy a bűn hozzám tartozik, ennek a felismerése, amely a sátán minden vádlását, tüzes nyilát visszaveri, ez az én pajzsom. Mert most már hiába vádol a bűneimmel, azt tudom mondani neki, hogy igen, igaz, mindenben igaza van, de Krisztus megváltott, és többé már nem én élek…
4. Végül a szolgálatról beszélt hozzám, mely a saru a lábamon. 

Mindezeket pedig összeköti az igazságszeretet öve, amely a kincseimet, az Isten rólam kijelentett igazságait köti össze. Isten a siralom völgyét források völgyévé tette a számomra.

Dorozsmai Szabó Eszter