Látható és tapintható református örökségünk jellegzetes részét képezik a festett kazettás mennyezetek, a falakon és a liturgikus tér elemein elhelyezett táblaképek, melyek jórészt korábbi évszázadokból maradtak ránk, szerte a Kárpát-medencében. Elvétve találni olyan templomot, ahol viszonylag friss alkotások hirdetnék Isten dicsőségét, a pestszentimrei reformátusok lelki otthona azonban közéjük tartozik.

A jövőre százéves épületben 1998-tól kezdődően hosszú felújítási munkák kezdődtek, a torony újjáépítésével, teljes külső és belső renoválással – utóbbit Horváth Gyula belsőépítész vezette. Ennek részeként kérte fel Orbán Kálmán lelkipásztor Békési Sándor grafikust, teológiai tanárt, a gyülekezet tagját arra, hogy készítsen festett kazettákat a belső liturgikus tér asztalosmunkáira. Egyre sűrűsödő egyetemi feladatai nem tették lehetővé, hogy a karzat, az úrasztala és a szószék megfestése után is ő folytassa a munkát, a mózesszékeket feldíszítő Ament Éva bútorfestő azonban gyakorlatilag az általa használt szimbolikát vitte tovább. Azért, hogy megfejtsük, mit üzennek ezek a táblaképek a 21. század keresztyéneinek, és hogyan tudnak Istenre mutatni a hagyományosan puritán református templombelsőkben, beszélgetésre invitáltuk az alkotót és a pestszentimrei gyülekezet vezetését négy éve átvevő Édes Árpádot – az elhangzottak pedig  sok újdonsággal szolgáltak.

Támasztottak valamilyen elvárást Sándor felé a készülő táblaképekkel kapcsolatban?

Békési Sándor: Mivel a hagyomány szerint a régi templombelsőt is festett kazetták borították, annyit kért a gyülekezet, hogy ezekhez hasonlókat készítsek. A munka úgy zajlott, hogy hazavittem a táblákat, otthon megfestettem, itt be lett állítva, a templomban csak a feliratokat festettem a keretekre. A táblák elkészítése – az asztalosmunkákkal párhuzamosan – nagyjából két évet vett igénybe 2002 és 2004 között.

Honnan szerzett inspirációt az alkotásokhoz?

Békési Sándor: A vázából kinövő növények festésére a mezőcsáti református templom karzata és a csetneki evangélikus templom padja inspirált. A szószék állóképeire a bogártelki és a kispetri református templomok szószékei voltak hatással. Az alakos ábrázolásoknál, mint például a fa tetején, egy hajóban fiókáit etető pelikánt a noszvaji református templomból vettem, a hajóban lévő három tornyot Csengersima református templomából. A kardos angyal Tancs református templomából való, a cethalból kilépő Jónást pedig Kraszna református templommennyezetéről kölcsönöztem.

Mit ad a pestszentimrei reformátusok számára, hogy egy ilyen díszes térben dicsőíthetik Istent?

Édes Árpád: Vegyes összetételű gyülekezet vagyunk, egyaránt építünk azokra, akiknek vannak itt gyökereik és azokat is meg akarjuk szólítani, akiknek nincs. Ebből fakadóan néhány gyülekezeti tag szerint egy „félagglomerációs” környezetben kulturálisan nem annyira adekvát az ilyen megoldás, mások meg rajonganak érte, magamat is beleértve. Egyébként pedig gyakran azért keresnek fel minket az emberek, mert szép templomot akarnak látni. A szép fontos missziói kategória lett, hiszen a szépség az első, ami továbbvezet minket Isten megismerése felé. A tér otthonosabbá válik, ha szép, sőt jó, ha szebb is, mint az otthonunk. Ezen túl a templombelső egy mikrokozmosz, a világ teljességének leképeződése is egyben.

Milyen szimbolikát használt Sándor a festés során?

Békési Sándor: A leggyakrabban előforduló motívum a virág, amely a mennyei világot, az Édent jeleníti meg, hogy aki ide belép, akkor az igét hallgatva és a sákramentumokat magához véve a mennyei valóságban találja magát.

Édes Árpád: Úgy tudjuk, hogy a jeruzsálemi templomban a szentek szentje kárpitját is az Édenkert növényeire emlékeztető ábrázolások borították.

Békési Sándor: Az egyszerű paticsépítésű templomokban fehér volt a fal, ugyanakkor fából készült karzatain, úrasztalán és szószékein megjelentek a színes növények – pusztán azt kifejezve, hogy milyen is lehet bejutni az Atya örömébe.

Milyen virágok vannak a táblákon?

Békési Sándor: Gyakori a tulipán, amely a nőiséget, a megújulást szimbolizálja; a szegfű, amely a férfiasságra és Krisztus szegeire utal; a rózsák pedig egyaránt jelentik a sebek általi szenvedést és a szeretetet. A kék virág leginkább az ibolya, amely a szerénység és az alázat jelképe.

A növények minden esetben egy vázából nőnek ki, ennek van valamilyen többletjelentése?

Békési Sándor: Több néprajzos is vitában áll azzal kapcsolatban, hogy egy reneszánsz váza hogyan kapcsolódik az autentikus népi motívumokhoz, mindenesetre gyakran jelenik meg a festett táblákon. Több jelentése is lehet: például a hívő embert szimbolizáló törékeny cserépedény, de jelentheti a mennyek felé törő virágok éltető táptalaját is.

Az úrasztalán az egyik növényen látható a csengersimai templomból „kölcsönvett” hajó is, a három toronnyal.

Békési Sándor: A hajó az egyházat szimbolizálja, a három torony pedig a Szentháromságra utal.

A szószék madarai mit ábrázolnak?

Békési Sándor: Ha szemből nézünk rá a szószékre, bal oldalt felül egy fehér galamb látható, ahogyan gyakran a Szentlelket ábrázolják. Középen ott van egy pelikán, ahogyan saját vérévével eteti fiókáit – ez maga Krisztus, a hajó itt is az egyházat jelenti. Jobb oldalt egy sas van, amit leggyakrabban János evangelistához kapcsolnak.

A karzaton több emberalak is látható, itt talán egyértelműbbek a Bibliából vett képek.

Békési Sándor: Igen, ezeken a táblaképeken ott van a cethal Jónással, Ádám és Éva, illetve egy angyal egyik kezében az Ige kardjával, másik kezében az evangélium olajágával.

A felhasznált színek milyen jelentést hordoznak?

Békési Sándor: A rózsánál már szóba került a vörös, az leginkább a szeretet, az áldozat és a vér szimbóluma. Krisztus ezért visel gyakran vörös palástot, különösen a feltámadás ábrázolásaiban. Az arany a Krisztusban való lét ragyogása, az ikonok nem véletlenül arany hátterűek. Aztán ott van a zöld, amely a földi életet jeleníti meg, a kék pedig a mennyei világra utal, a középkori festményeken gyakran láthatjuk kék színű köpenyben Máriát.

Édes Árpád: Nemrég hallottam valakitől, hogy az új teremtés színe a türkiz, amely bizonyos értelemben a kék és a zöld, azaz a mennyei és a földi világ szintézise.

Mit adnak hozzá ezek az alkotások az Ige mélyebb megértéséhez?

Békési Sándor: A szép, az igaz és a jó mind Istenben összpontosul. Először mindig a szép ragadja meg az embert – tőlünk függetlenül. Ezután jön az igaz, amikor elkezd minket érdekelni, hogy ez a szép miért okoz örömet nekünk. Az igaz keresésére való törekvésben ott van a Szentírás: ki az, aki az örömet okozza? És aztán jön a jó, hiszen tudjuk, hogy ki az igaz és mit akar tőlünk, majd feltesszük a kérdést: „Mit tegyünk, testvéreim, férfiak?” Tulajdonképpen a hit is esztétika, mert az Úristentől kapjuk, kívülről szólít meg. Görögül ez a fajta érzékelés az aiszthészisz, ellenben a noészisz az, amikor a saját eszünkkel foglalkozunk az írásokkal és rendszerezzük, hogy ki az az Isten, aki megragadott.

Édes Árpád: Valószínűleg ez úgy működik, hogy az ide betérők nem kezdik el bogarászni, mi mit jelent, hanem összességében hat rájuk. Előkészítő szerepe van, akárcsak a liturgiának. Gyakran mondják, hogy a képzőművészet a teret, a zene pedig az időt díszíti. Tulajdonképpen, ha a teret valami szépen kitölti, az megelégíti a lelket, anélkül, hogy a szemlélő tudná, hogy a tulipán a nőt, a szegfű pedig a férfit jelenti.

Békési Sándor: Az előkészítéssel kapcsolatban a magvető példázatát hoznám ide: ott sem mindegy, hogy a magok milyen földbe kerülnek. A világban élve elkérgesedünk, kemények vagyunk, ezért a lelket elő kell készíteni, fel kell szántani, ha úgy tetszik, hogy a magot, a hirdetett Igét befogadja.

Édes Árpád: Egy Bauhaus-belső lehet ízléses, de az is egy kicsit rideg tud lenni. Ugyanez a kérdés felvetődik a zenével kapcsolatban is: nagyszerű énekeskönyvi énekeink vannak, de erősen szövegközpontúak. A kortás dicsőítő zene – ha jól kiválogatva és megnemesítve adjuk elő – ereje éppen ebben lehet, hogy ezt hallva az ember át tudja hangolni a lelkét, amikor bejön ide a világból.

Békési Sándor: Amikor Elizeustól a királyok meg akarták tudni Isten kijelentését, a próféta előbb néma maradt, de amikor hívatott egy énekest, „az Úr keze megérintette a prófétát”, és válaszolt nekik. A templom nem más, mint a mennyei Jeruzsálem szimbóluma, amely leereszkedett az égből, és az Édent jeleníti meg. A szimbólumok arra is emlékeztetnek minket, hogy Isten világa sokkal szebb és gazdagabb, hogy „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” És túl kell látni ezen: a festék, a fa, az épület elpusztul.

Van egyházunknak egységes szimbólumrendszere?

Békési Sándor: Az egyháznak az ókeresztény kortól használt szimbólumai vannak, de használatukat temploma válogatja.

Édes Árpád: Szerintem izgalmas kérdés, hogy az egyes dolgoknak mi az értelme a funkcionalitáson túl? Fontos, hogy ahogyan berendezzük az életünket, a világunkat, az istentiszteleti terünket, az hordozzon logoszt. Ugyanakkor az is beszédes, ami nincs, ami nem látható. A protestánsok első templomai paticsfalúak voltak, utalva arra, hogy a Földön nincs maradandó városunk, ilyen fecskefészkekben élünk és dicsőítjük Istent, akiről tudjuk, hogy mégis dicsőséges jövőt készített nekünk.

A templom mennyezetét tartó gerendák közül néhány szintén szimbólumokkal ékesített, ezek kinek a munkáját dicsérik?

Édes Árpád: Két erdélyi fiú készítette őket, nagyon boldogok voltak, hogy templomot építhetnek, egyfajta belső késztetésként faragtak bele például halat, kelyhet, alfát és ómegát, horgonyt, tollat. Ha felnézünk a faborítású mennyezetre, tulajdonképpen olyan érzésünk lehet, hogy egy fordított bárkában vagyunk.

Békési Sándor: És milyen jó, hiszen ez maga az egyház!

Édes Árpád: Itt, Pestszentimrén azért is izgalmas ez nekünk, mert a városrészben egyfajta ünneptelenség van. Ha valaki csinálni szeretne valamit, kulturális tartalmat szeretne fogyasztani, akkor be kell mennie a városba. De hogy ha eljönnek ide vasárnap, az olyan, mint ha felmennének a hegyre, ahol a lapos hétköznapiságból ki tudnak szakadni.

Képek és videó: Dezső Attila

Kapcsolódó cikkeink:

„Nem a földi életre lettünk kiválasztva”
Az elmúlt években visszatért eredeti hivatásához, a rajzfilmkészítéshez Békési Sándor, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának egykori dékánja: a Kecskeméti Rajzfilmstúdió felkérésére a magyar szentek életéről rendez sorozatot. A teológus a Pannónia Filmstúdió egykor szebb napokat látott épületében és otthonában avatott be minket a sorozat kulisszatitkaiba.

A magvetés idején
Beiktatták pestszentimrei lelkipásztori tisztségébe Édes Árpádot, akit tizenhárom évi kiskunhalasi szolgálat után hívott meg gyülekezete élére a Budapest-Pestszentimrei Református Egyházközség. A 2021. október harmadikán zajlott ünnepségen nemcsak új közössége köszöntötte új pásztorát, de a kiskunhalasiak közül is sokan eljöttek, hogy hálát adjanak a közös vetésért.