„A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Hamvas Béla
A szőlővessző monológja
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen… Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” Jn 15,1-5
Nézd, Gazda, milyen szép fürt érett rajtam! Kóstold meg, zamatos, édes, megörvendeztet, felüdít.
Az én gyümölcsöm. Hónapok óta érleltem. Tavasszal egyszerű virágával alig mutatott valamit, épp csak az illatát lehetett érezni, aztán hizlaltam, növeltem a bogyóit a bennem áramló nedvekkel, édesítettem a begyűjtött napsugarakkal. Látod, ahogy megcsillan rajta aranylóan most is a fény? Az enyém a legszebb, a legnagyobb, a legízletesebb fürt.
Kóstold meg, Gazda, ilyet senki más nem érlelt. Büszke vagyok magamra, pedig már roskadozom a gyümölcsöm alatt. De bírom még, mert erős vagyok.
Nem értelek, Gazda. Mi az, hogy nem magamtól van ez a fürt? Látod, hogy az enyém, hogy rajtam van! Hát számít az, hogy még a tél végén lemetszettél belőlem egy nagy részt? Mit számít?
Ja, hogy az a rész elvonta volna a fürttől a táplálékot?
Na, jó. Egy kicsit talán számít. Meg persze az is, hogy esővel öntöztél.
De attól még az én gyümölcsöm. Az ENYÉM!
De miért mondod, hogy magamtól nem tudtam volna teremni? Látod, hogy van gyümölcsöm, nem is akármilyen.
Most tényleg arra a göcsörtös, öreg tőkére hivatkozol? Még egy levél sincs rajta, nem hogy gyümölcs! Persze egy kicsit hozzám ér, hozzá kapcsolódom, de az csak nagyon kis részem.
Hogy Tőle kapom az éltető nedveket? Nem csak magamtól áramlanak bennem, és érlelik a gyümölcsöm? Szükségem van a Szőlőtőre? Nem vagyok elég én? Ha csak magam vagyok, akkor nemhogy gyümölcsöt nem termek, hanem el is száradok?
A Szőlőtő nélkül semmit sem érek?
De én szeretnék értékes lenni, gyümölcsöt teremni. Jövőre is!
Kérlek, Gazda, erősíts meg, hogy ne kelljen egészen lemetszened jövőre. Csak azt vágd le belőlem, ami gátolja, hogy biztosabban kapcsolódjak a Szőlőtőkéhez.
Segíts, hogy Benne maradjak, és gyümölcsöt teremjek.
A szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a szívesség, a jóság, a hűség, a szelídség és az önmegtatóztatás gyümölcsét.
.jpg)
Bölcsföldiné Türk Emese
Elhangzott 2018. július 25-én a Művészetek Völgye Református udvarának déli áhítatán.
Jézus „Én vagyok.." mondásait a legtöbben ismerjük. De mi történik akkor, ha ezek a pár szavas mondatok továbbfejlődnek egy monológgá? Mi történik akkor, ha továbbgondoljuk a saját élethelyzetünknek, megértésünknek megfelelően ezeket a mondatokat? Lehet, hogy saját magunkkal kapcsolatos kérdésekkel találkozunk. De az is lehet, hogy úgy tudunk gondolkodni róluk, mintha Jézus leülne velünk szemben, és beszélgetne velünk arról, hogy mi a többlettartalmuk.
Az „Én vagyok... üzenet 10 percben" napi áhítatok során arra tettünk kísérletet, hogy felfejtsük e mondatoknak azt a síkját, amelynek segítségével eljuthatunk az Alfától az Ómegáig, a Jézus-nélküliségtől az Jézussal való járásig.
Az „Én vagyok... üzenet 10 percben" napi áhítatok során arra tettünk kísérletet, hogy felfejtsük e mondatoknak azt a síkját, amelynek segítségével eljuthatunk az Alfától az Ómegáig, a Jézus-nélküliségtől az Jézussal való járásig.