A vizsga apropóján arról is beszélgettünk a Peterdi Dániellel, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökhelyettesével, hogy milyen kompetenciákkal kell rendelkeznie a fiatal lelkipásztoroknak. A záróvizsgán a hallgatók tíz tételből húzhattak, amelyről a teológiai professzorok, valamint az egyházkerület püspökhelyettese előtt kellett beszámolniuk. A sikeres vizsga nem azt jelenti, hogy „kész lelkészek", mert ősszel, még egy központi lelkészképesítő vizsga vár rájuk, ahol a biblikumtól a nyelveken át, a társadalmi és etikai kérdésekig vizsgálják a teológusok jártasságát.

Sokoldalúság
Évszázadokkal, évtizedekkel ezelőtt is követelmény volt a sokoldalúság a lelkészekkel szemben, hiszen a falvakban a lelkipásztor volt az értelmiség. A hagyományos lelkészi feladatok mellett értenie kellett a joghoz, a hivatalos ügyek intézéséhez, de akár az orvosláshoz is – magyarázza a feladat komplexitását Peterdi Dániel.

Specializálódás
Napjainkra a lelkészi munkában egyre inkább jellemző a specializálódás, vagyis különböző szakirányú képzést kaphat, aki például tábori lelkészként dolgozik, vagy éppen diakóniával foglalkozik – mondja a püspökhelyettes, majd hozzáteszi: a legfontosabb mégis az, hogy a lelkész szeresse Istent és a Bibliáját. A lelkipásztornak nyitottnak kell lennie az emberek problémáira, és különböző élethelyzeteire. Ehhez azonban elengedhetetlen a magas szintű önismeret.
– Nem könnyű a feladat, hiszen a lelkésznek mindegyik emberrel meg kell találnia a hangot: ugyanúgy foglalkozni kell azzal is, aki számára nem szimpatikus, mint azzal, aki barátságosabb és könnyebben kiépíti a kapcsolatot. Az előítéletek legyűrése csak megfelelő önismerettel lehetséges. A teológián a diákok megkapják a módszertant ahhoz, hogyan foglalkozzanak a gyerekekkel, felnőttekkel, különböző generációkkal. Azonban nem egyszerű emberekkel foglalkozni, különösen megtapasztalható ennek a nehézsége az első generációs lelkészeknél. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy származás függvénye, ki hogyan bánik az emberekkel. Érdekes kérdés az is, hogy a lelkész konfliktuskerülő, konfliktusgerjesztő, vagy éppen konfliktustűrő.

Nem elhanyagolható
A két legfontosabb terület az igehirdetés és a lelkigondozás – folytatja Peterdi Dániel.
– Ha erre a kettőre jól tud koncentrálni a lelkész, ez megadja a lelkészi szolgálatának az alapját. Olyan is előfordul, hogy valaki kimagasló az igehirdetésben, de nem találja meg könnyen a hangot a gyülekezetben, ilyen esetekben már problémák jelentkezhetnek a közösségben. Több évtizedes lelkészi tapasztalatom, hogy ha valaki bármelyik alapvető területet elhanyagolja, az előbb-utóbb a közösség rovására megy.

Gyakorlat
A lelkipásztornak egy közösség vezetőjeként számos dologhoz kell értenie: igét hirdetni, lelkigondozni, hittant oktatni, temetni, esketni, pályázatot írni, autót vezetni, építkezést felügyelni, adóügyeket intézni, adminisztrálni és számos egyéb feladatot elvégezni. Peterdi Dániel szerint ezért is fontos, hogyan tud a lelkipásztor csapatot építeni maga köré, hiszen egyedül lehetetlen minden területre egyformán koncentrálni.
– A fiatal lelkészeknek a gyakorlati évekkel is próbálunk segíteni abban, hogy közvetlen közelről, belülről is megismerhessék a gyülekezetek valós életét. A gyakorlat közben szerzett impulzusok arra is alkalmat adnak, hogy felismerjék, merre vezethet az útjuk. Van, aki például kiváló kórházlelkész, vagy börtönlelkész lehet, de a parókiális szolgálat nem igazán testhezálló feladat számára.

Népszerűtlen a pici és a mega
Általánosságban elmondható, hogy a teológiáról kikerülő hallgatók szeretnék elkerülni a nagyon pici gyülekezeteket, és a megagyülekezeteket. Szórvány vidékről jövök, ezért tudom, hogy az elhagyatott, elnéptelenedő területeken nagyon nehéz helytállni. Ami azonban közös mindenütt: a hitelességért vidéken és a városban egyformán meg kell küzdeni. Az alázat fontos eleme a lelkészi szolgálatnak, hiszen a huszonéves lelkipásztor, hiába nagytiszteletű és diplomás ember, a toronyba neki kell felmásznia az apróbb javításokat elvégezni és nem várhatja ezt el egy hetven-nyolcvan éves gyülekezeti tagtól.

Ember-e a gáton
- A hitelességhez hozzátartozik az is, hogy tudni kell egy csavarhúzót használni, vagy egy csöpögő csapot megjavítani, hiszen anyagilag nem engedheti meg magának az összes gyülekezet, hogy a kisebb munkákhoz is szakembert hívjanak. Ezekről az apró momentumokról ugyan nem beszél a gyülekezet, de megjegyzi magának, hogy ember-e a gáton a lelkész, vagy „csak paposkodik". Ezért is fontos, hogy egy nagyvárosi panelből kikerülő lelkész ismerje meg a kis vidéki településen élők mentalitását is, hiszen ha nem ért szót a helyiekkel, besokallhat, és menekülési pánik törhet ki rajta. Ez bizonyos esetekben azt is eredményezheti, hogy elhagyja a pályát, vagy tragédiába torkollhat az élete. Amikor új közösségbe kerül a fiatal lelkész, távol a családjától, a megszokott életétől fontos, hogy segítő kollégák vegyék körül, akik észreveszik, ha segítségre, beszélgetésre, támogatásra van szüksége.

A papok és a világháló
A lelkészi munkában sem lehet megkerülni az internet és a Facebook jelentőségét.
– A fiatal lelkipásztoroknak rengeteg idejét elveszi az internetezés és úgy látom, hogy többségében alacsony hatásfokkal dolgoznak vele. Hiába levelez valaki naponta kétszáz emberrel, akik csak „a maguk módján vallásosnak" mondják magukat, ha aztán a valódi közösségi életbe nem kapcsolódnak be. A közösségi oldalak arra kiválóak, hogy jó programokat kínáljunk, fontos és rövid üzeneteket osszunk meg másokkal, de nekünk nem a netes közösség építése a cél, hanem az, hogy virtuális csoportok helyett, valódi közösségek épüljenek. Ha csak a Facebook van, de elmaradnak az imádságok, beszélgetések, éneklések, a közös étkezések, amelyek erősítik a kohéziót, akkor hiábavaló az új technikai lehetőség.

Bérkülönbségek
Az élet bármilyen területére kanyarodunk a fizetések, a javadalmazás, mindig a főbb kérdések közé tartoznak. A lelkipásztor egy közösség vezetője, a fizetése, mégsem olyan, mint a világi munkahelyeken dolgozó menedzsereké.
– Valóban érzékeny pont a fizetés kérdése. A dunamelléki egyházkerületnél korábban arról döntöttünk, hogy a lelkészi díjlevél minimuma bruttó százezer forint, azonban ezt nem minden kis gyülekezet tudja biztosítani a lelkipásztorának. A legalacsonyabb és legmagasabb lelkészi fizetések között akár nyolc- tízszeres különbség is lehet, és egyáltalán nem biztos, hogy valaki a több munkáért kap magasabb javadalmazást. Évek óta napirenden szerepel egy bértábla kialakítása, de ezzel még adós az egyházvezetés.

Fekete Zsuzsa