A gyülekezetpedagógia középpontjában voltaképpen a tanítványság áll és az ehhez kapcsolódó gyülekezeti kérdéskörök – derült ki az Együtt a hit útján – Gyülekezetpedagógiai kézikönyv konferenciával egybekötött könyvbemutatóján. A kötet református és evangélikus szerzők közös munkájának az eredménye, a három szerkesztője pedig Siba Balázs, Szabóné László Lilla és Pángyánszky Ágnes voltak. „A kiadvány abban segít, hogy ha egy adott korosztállyal találkozunk, értsük őt és azt a világot, amelyből érkezik” – fogalmazott korábban portálunknak adott interjújában Siba Balázs. A 2019. május nyolcadikán tartott könyvbemutató délelőttjén négy előadást hallhattunk a gyülekezetpedagógiáról, majd délután különböző szekciók közül válogathattak a konferencia résztvevői.

Tanítványság a Tóra és az Újtestamentum szerint
A gyülekezetpedagógia egyszerre régi és új tudomány – idézte előadásában a könyv egyik kulcsgondolatát Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök. Hozzátette: ennek az értelmét egy történelmi áttekintéssel érthetjük meg a legjobban. „A zsidóságnak mindig is fontos aktusa volt az áldozatbemutatás, de amikor Krisztus után hetvenben lerombolták a jeruzsálemi templomot, e tekintetben is nagy kihívás lett számukra a hogyan tovább. Miért pusztult el Jeruzsálem? – tették fel maguknak és egymásnak a kérdést, és erre igen sokféle válasz született a későbbiek során. A lényeg ugyanakkor nem magának a templomnak az alapköve volt, hanem a Tóra magyarázata. A vallásuk gyakorlása ugyanis az utóbbira épül, nem az előbbire” – fejtette ki Fabiny Tamás.

Az evangélikus püspök szerint a gyerekek iskoláztatásának az elhanyagolása volt az egyik olyan hiba, amellyel a zsidóságnak szembe kellett néznie a templom pusztulása után. A továbbélés záloga ugyanis a tanító-tanítvány viszonyrendszer közösségen belüli működése lett, ez szolgál tanulságul a keresztyén gyülekezetek számára is. „Az Újszövetséget a tizenkét éves Jézustól a missziós parancsig követi végig a tanítás gondolata” – folytatta a történeti áttekintést Fabiny. „Jelentős kérdés, hogy hogyan lehet Krisztus tanítványává válni. A tanítványok azt kérték a Mestertől, hogy tanítsa őket imádkozni, azaz elsősorban nem ismeretanyagra vágytak. Jézus pedig nem frontális előadást tartott nekik, nem pusztán hallgatóknak tekintette őket, hanem beszélgetett velük.”



A tanítványság lehetőség és kötelesség
„Luther rádöbbent a vizitációi során, hogy nagyon szegényes a családok ismerete a hitről, és ebben a családfők felelősségét hangsúlyozta. Melanchton példája pedig megmutatta, hogy nem csak ismeretközösséggel, de életközösséggel is lehet tanítani. Ebben van felelőssége a gyülekezeteknek is” – sorolta a püspök. „Amikor a huszadik században elvették az iskoláinkat, akkor is a gyülekezeteken belüli tanítási formák értékelődtek fel. Amióta azonban visszakaptuk őket, és emellett rengeteg más feladat szakadt ránk, a gyülekezeti tanítás a háttérbe szorult. A lelkészek túl vannak terhelve.” Szerinte éppen ezért van szükség arra, hogy a teljes gyülekezeti közösség részt vegyen a jézusi tanító párbeszédben. A tanítás és a tanítványság is egyszerre lehetőség és kötelesség.

„Jó lenne a gyülekezetpedagógiában is érvényesíteni azt az elvet, hogy nem csak a tanulók tanulhatnak a tanítóktól, de mi is tanulhatunk a tanítványainktól. Ezért fontos egy olyan könyv, amelynek a középpontjában a tanítványság áll, és amelyben a missziói szerep is külön kiemelkedő terület” – mondta Fabiny Tamás. „Ennek a gyülekezetpedagógiai könyvnek tanítása egyszerre régi és új: illeszkedik a reformátori hagyományokba, de formabontó és újszerű a megközelítése. A kortárs eredmények tükrében készült, interdiszciplináris szemlélettel. Miközben várunk minderről további tanulmányokat is, külön öröm, hogy a nagy öregek mellett egy komoly létszámú fiatal szakértői gárda kötelezte el magát a téma mellett. Minden generációnak tovább kell gondolnia a tanítványságot.”



Tanítványság a gyülekezetek által
„Nálunk, reformátusoknál a gyülekezetpedagógia sokáig ismeretlen fogalomnak számított, csak a katekizmus létezett. Ma már megkerülhetetlenné vált, és ennek több oka is van” – kezdett előadásába Németh Dávid, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Valláspedagógiai és Pasztorálpszichológiai Tanszékének vezetője. „Egyrészt a hitben való növekedésben egyre kisebb a szerepe a családoknak, és egyre nagyobb a gyülekezeteké. Másrészt egyre heterogénebb a hívők családi háttere, és minden nemzedék újraértelmezi az életvitelét. Emiatt pótszocializációs feladatai is adódtak a gyülekezeteknek. A harmadik ok, hogy mindent intenzívebbé kell tenni. Ritkábban találkozunk ugyanis a gyerekekkel a hittanórákon kívül, ezért is fontos a pedagógiai gyakorlat átgondolása.”

„A keresztyén gyülekezet a Krisztus Lelke által kiválasztottak közössége. A gyülekezetben mindenki igehirdető tanítvány és a szeretetközösség tagja is egyben, ezért felelősek vagyunk a másik hitének a növekedéséért” – folytatta Németh Dávid. „A gyülekezetpedagógia teológiai és pedagógiai is szempontból vizsgálja a gyülekezeti tagok hitbeli növekedésének lehetőségeit. Ugyanakkor sosem szabad elfelejtenünk, hogy ennek a növekedésnek a végső forrása a Szentlélek. A gyülekezetpedagógia nem oktatni akar, hanem tanítvánnyá kíván tenni. A tanulónak meg akarnak tanítani valamit, a tanítvány viszont meg akar tanulni valamit. Mindehhez szükség van az életvalóságok és a hit egymásra találására; de egyéni meglátásokra, közös útkeresésre, és azonos esélyekre is.”



A tanítványság szolgálat
„Hogyan lehet ma tanítvánnyá válni? Ez a döntő kérdés. Kétféle választ szoktak erre adni: nehezen vagy könnyen” – vezette fel témáját Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékének korábbi tanszékvezető professzora, aki szerint fontos ezt a kérdést mentor és tanítványa szempontjából megközelíteni. „Kétféle nehézséggel kell szembesülnünk. Az egyik a kétségbeesés amiatt, hogy az emberek menekülnek a templomokból. A másik a szebb idők iránt érzett nosztalgiánk: bezzeg régen még tele voltak a templomok. Ezek érthetőek, hiszen erős a vágyunk arra, hogy ne a létszámunk fogyása, hanem a növekedés legyen az uralkodó tendencia. A kesergő alaphang helyett azonban innovatív lelki életérzésre lenne szükség a változáshoz.”

„A tanítványság teológiai alapja Jézus hívásán alapszik. A feladatunk egyszerre hordozni és átadni az evangéliumot, de ez nem egyszemélyes küldetés. Nemcsak a lelkész felelőssége, hanem az egyetemes papság elve alapján a gyülekezeti tagoké is. A tanítványságon át vezet az út a szolgálatba. A lényeg az együttes feladatvégzés” – magyarázta Szabó Lajos.  „A tanítványság melletti döntés mindig egyértelmű, személyes elköteleződés Jézus hívó szava iránt. Így jut el a tanítvány oda, hogy önmagára is és a másik emberre is másképpen gondol, mint korábban.” A pozitív tanítványi lelkület alapja szerinte éppen ezért egy hármas „igen” kimondása: Vagyok, bízom, megyek! Ezáltal lehetünk részesei a gyülekezeti folyamatoknak.

Mi szükséges ahhoz, hogy sikeres legyen a tanítvánnyá tétel? – tette fel a kérdést az előadó. Szerinte fontos a mentor és a tanítvány viszonyának a stílusa, missziói dimenziója, de meghatározó az is, hogy milyen végletek között mozog. „A Krisztust követő tanítványra sem szabad a tökéletes és hibátlan szolgálatvégző eszményképét ráerőltetni. A hibáival, bukásaival és kudarcaival együtt kell élnie; hogy ez se a tisztségét, se a személyes hitelességét ne tegye tönkre, hanem sokkal inkább erősítse, mélyítse.” Végezetül kifejtette, hogy a hittannak híd-tanná kell válnia, amely távolságokat köt össze. „Sohasem lehet elegendő a tanítványok száma, sohasem lehet befejezett a tanítvánnyá válás folyamata. Ez örök mozgás Krisztus ígéretének beteljesüléséig.”



Tanítványság a társadalomban
Dani Eszter, a Zsinati Missziói Iroda vezetője előadása előtt egy kisfilmet vetített le a Pécsi Református Kollégium Nagyharsányi Általános Iskolájáról, hogy megmutassa, hogyan válhat a missziói munka reménységgé a cigány gyerekek számára. „Korábban az iskola felső tagozatába nem mertek belépni a tanárok, hogy tanítsanak. Nyolc éve szinte csak cigány gyerekek járnak ide. Egy református igazgatónő mindezek ellenére tanítványként érkezett az iskola élére, és mély elhívását Isten áldása kísérte. Sikerült olyan hellyé alakítania az intézményt, amely vonzóvá vált a családok számára. Példája megmutatja, hogy nem csak kétségbeesni lehet, a kihívásokat is meg lehet látni” – mondta a videón látottakról. „Egyre több perifériára szorult ember van a társadalmunkban, és ez kihat az egyházra is.”

„Szembe kell néznünk azzal, hogy mi a gyülekezet, és hol van attól, amit tanultunk róla” – folytatta Dani Eszter. „Meg kell élnünk a tanítványi létet a gyülekezetben, és gyülekezetként a társadalomban. Isten országának a tanúivá kell válnunk. Mások megnyitásához találkozások kellenek. Az Úrral való találkozásban az ember meglát valamit, amit addig nem, ezért először Jézusra kell érzékenyítenünk. Ő is ott volt a társadalom peremén, megérintette az érinthetetlent, befogadta a kitaszítottat, Isten országának igazságaira érzékenyített. Nekünk is ezt kell felvállalnunk, kilépve a komfortzónánkból. Nem mondhatjuk azt, hogy nem kaptunk elhívást a felzárkóztatásra! Csak a konkrét szerepünk lehet kérdéses benne, de minden gyülekezetnek van erre elhívása.”



Barna Bálint
Fotók: Somogyi Csaba, Barna Bálint