A fafaragó élete
Ködös, november végi péntek estén a Ráday utcai Bibliamúzeum időszaki kiállító terét különös, meleg fény járta át. Mívesen megmunkált faszobrok öltöztették a teret és töltötték meg új tartalommal. Beleöleltek egy fafaragó életének csodáiba, és kézen fogva vezettek a nagybetűs élet meghatározó pillanatai között.

Bátor érintések
Az erdőben sétálva is egyszerre szólítanak meg történetükkel és csendjükkel a fák. Szabó László szobrai különös erővel hívnak hasonló sétára a belváros betondzsungeléből, megnyitva az élet gazdagabb megélésének lehetőségeit.
Szabó László műveiben nem hajlandó lemondani az élet szépségéről és jóságáról, amin nincs mit csodálkozni, alkotói életének csaknem negyven éve köti a pécsváradi református parókiához lelkész felesége, Szabó Lászlóné Kiss Mária révén.

A megnyitó előtt egyenes tartású kamasz fiú nyúl bátran a szobrokhoz, később szőke kislányok – ők Szabó László unokái, akik számára a megmunkált darabok talán az élet továbbadásáról beszélnek. Szeretetteljes mozdulataik pedig a kívülállók számára a nemzedékek közötti bensőséges kapcsolatról szólnak. Arról a közelségről, mintha a művész is ott járna az általa teremtett világban.

Timár Gabriella lelkész, a Bibliamúzeum vezetője a kiállítás megnyitójában arra irányította a figyelmet, ahogyan a tárgyak Isten Igéjének üzenetére vetítik a fényt.
A múzeumvezető szerint maga a kiállítás is ihletett pillanatban, több testvéri szív együtt mozdulásából született, ahogy a művek egytől egyig a Teremtő kezének mozdulására mutatnak.
Szabó Lászlót Isten hívta arra, hogy az alkosson és megélje istenképűségét. „A lelke és a keze alkotásra született és ebben engedelmes” – mondta Szabó Lászlóról Timár Gabriella, aki pedig a kiállítás rendezésében volt engedelmes Istennek.

„Sok segítő kéz karolta fel a gondolatot” – számolt be a múzeumvezető a tárlat „keletkezéstörténetről”, amelynek olyan lett az eredménye, mintha a művész műtermében járna a látogató, aki séta közben egyre biztosabb lehet abban, hogy a jó kiállításhoz szükséges összetevők a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a szívesség, a jóság, a hűség, a szelídség, az önmegtartóztatás.

Utat tört a kiállítás is, hogy odavonja a nagyvárosi embert a kapcsolatok és valódi kérdések mélységeihez, ahogy Szabó László életében utat tört magának a művészet.

A boldog sziget áldása
„Alakjai a múltról és jelenről, a szépség időtlenségéről és az égi magasság felé nyúló vágyakról is beszélnek, miközben szinte nem is földön állnak, hanem lebegnek” – mondta Timár Gabriella érzékeltetve Szabó László alkotásaiban az angyali jelenlétet. Utalt arra is lelkész, hogy a művész állandó témáját, az anya és gyermeke szeretetteljes kapcsolatát a családjában folyamatosan megélte, míg feleségével, Máriával négy gyermeküket felnevelték, de jó ideje jelen van az életükben az unokák feletti öröm is.

A kiállítás terében ugyanúgy, mint az életműben helyet kapott a dráma, az emberi rombolás kegyetlensége. A szobrok idézik a sebzettséget, a halál pusztítását, az embernek a testi és lelki szenvedését, éppen ezért élesen és erőteljesen felhívják a figyelmet az ember lehetőségeire.

„Elődbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess és az utódaid is.” (5 Móz 30,19)

„A finomra csiszolt testek mind lenyomatai azoknak a mozdulatoknak, amelyek az életben is simogatással és szeretettel formálnak. Az élettelen anyagon keresztül az élet szeretetét és méltóságát üzenik nekünk. A mi életünkről is szólnak” – fogalmazott Timár Gabriella.

Isten és az alkotó üzenetében az ívek, a selymessé csiszolt felületek szépsége eszközzé válik, gyönyörű összmunka, melyen keresztül a látogató az élete több területén megszólított lehet.

Szabó László mindig képes volt boldog szigetet teremteni, most a Ráday utcában lehetnek ennek tanúi az érdeklődők 2026. február 28-ig nyitva álló kiállítása megtekintésével.

A Bibliamúzeum másik időszaki kiállítása „Sem magasság, sem mélység…” – In Memoriam William Blake címmel december 3-án nyíló tárlat. 

A tatabányai Kortárs Galéria évek óta tartó, In Memoriam sorozatában idén meghirdetett pályázat témája William Blake (1757–1827) a brit képzőművészet és irodalom kiemelkedő alakja volt.
Miközben a Szépművészeti Múzeum tárlatán a londoni Tate múzeum gyűjteményéből válogat a költő és festő legjelentősebb műveiből és az őt inspiráló művészek munkáiból, addig a Bibliamúzeumban kortárs magyar alkotók elegyednek párbeszédbe a látomásos életművel, melyen a mély hit is áttetszik. 
A Bibliamúzeum időszaki kamaratárlatán huszonkét kortárs kapcsolódási kísérletet lehet látni, amelyek változatos technikával reagálnak a 18. századi alkotásokra. 

Képek: Füle Tamás

A lenti galéria képeire kattintva megtekinthetőek a megnyitón készült fényképek.