A pátyi református gyülekezeti házban megrendezett eseményen Szabó István gondnok házigazdai köszöntése után Dr. Badacsonyi Zoltán, a Petrecz Sándor Alapítvány ügyvezetőjének előszava hangzott el. A szervező az 1Kor. 6,12-ben megfogalmazott bölcsesség alapján beszélt arról, hogy a „Szinte bármire képes vagyok már, de nem minden szolgálja a javamat” alázatával kell a technikai fejlődés kérdéséhez is hozzáállni. Az alázat nem az újabb és újabb műszaki eredmények iránt kell tanúsítanunk, hanem mint mindenkor, Isten iránt, aki ezeknek is ura, éppen úgy, mint egész életünknek.

A technológia fejlődése csak akkor jelenti az emberi élet fejlődését, ha mindenkire jótékony hatással van, ennek megvalósulásához pedig a keresztény értékekre fókuszáló cselekvésre van szükség – többek közt erről beszélt Schanda Tamás, az Innovációs és Technológiai Minisztérium miniszterhelyettese. A katolikus szociális tanítást felidézve mutatott rá, hogy a technika és annak fejlődése nem ördögtől való, hiszen számtalan hasznos újítást eredményezett. Soha nem téveszthető azonban szem elől a keresztyének számára a Jézus Krisztus által rendelt út, amelyen eszköz lehet, de cél sosem bármely műszaki, technikai fejlődés. Hangsúlyozta, hogy a technika nem erkölcsös vagy erkölcstelen, hiszen minden mögött emberek állnak, akiktől függ az az erkölcsi tartalom, amely akár egy műszaki innovációban is felfedezhető. Egy ismert történész népszerű könyvéből idézve utalt arra, hogy rendkívül fontos, ki milyen kiindulópontról vizsgálja a jövő és benne például a technikai fejlődés kérdéseit. Ha a vizsgáló erkölcsi alapállása nem a keresztyén tanításból fakad, esetleg egyenesen annak tagadása, akkor egészen eltérő válaszok születhetnek ugyanazon kérdésre. Az államtitkár a két szélsőségre rámutatva elmondta, hogy ő maga sem a hurrá-optimista, sem az apokaliptikus vég látomását hangsúlyozók álláspontját nem osztja. Mértéktartással, józanul kell szemlélni ezt a kérdést is. A kereszténydemokrata politikus utalt arra is, hogy korunkban nagy problémát okoz az a szemlélet, amely az ember és a teremtett világ helyett az úgynevezett haladást helyezi a középpontba. Mint mondta, nem lehet Isten és ember nélkül, külön szemlélni a folyamatokat, és pusztán a technikai előrelépéstől várni a jót vagy a rosszat.

Dr. Bőgel György egyetemi tanár, több könyv társszerzője a témában, előadása elején a 19. századi nagy ír éhínséget idézte fel, bemutatva azt az egyszerű okot, amely a kialakulásához vezetet. Ez nem volt más, mint a hajótervezés - és építés terén elért fejlődés, amely az Újvilágból jövők gyorsabb Írországba érkezését eredményezte, így biztosítva a burgonya káros élősködőinek behurcolását az országba. Ez a végeredményben hasznos fejlesztés végül mintegy 1 millió ember éhhalálát és újabb 1 millió ír kivándorlását okozta. A példa végén a hallgatók előtt állt a kérdést: vajon a hajó tervezőinek látniuk, tudniuk kellett volna, hogy mit okoznak munkájukkal? Felelősek-e kétmillió ember tragédiájáért?

Előadása további részében a jelenkor vívmányait hozta példaként, bemutatva a technikai fejlődés és fejlesztés pozitív és negatív oldalát egyaránt. A mesterséges intelligencia szerepe a szemészeti eljárásokban, vagy más, az ember számára nehezen és kevésbé hatékonyan ellátható feladatokban mára nélkülözhetetlenné vált és rendkívül hasznosnak bizonyul. De látható volt, hogy például egy arcfelismerő rendszer, amelyet a kormányok a biztonság fokozása érdekében alkalmaznak, hogyan válhat olyan eszközzé, amely alapvető emberi jogokat korlátoz, és igazságtalanul bélyegez meg embereket. A munkahelyek tekintetében is nagy változásokat vetít előre a műszaki haladás, foglalkozások lesznek feleslegessé, új szakmák alakulnak ki, vagy éppen a régiek alakulnak át. Bőgel György számtalan olyan kérdést hozott hallgatói elé, amelyekre természetesen meg lehet kísérelni helyes válaszokat találni, sőt talán meg is kell, de be kell ismerni, hogy a fekete-fehér képletek itt nem alkalmazhatóak, és csak gondos mérlegelés alapján lehetséges megtalálni, akkor is csak az adott helyzetre vonatkozóan. 

Dr. Tomka János, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, előbbi előadóval együtt több könyv szerzőjeként is bemutatta a technikai fejlődés bibliai vetületét. Bábel tornyának jól ismert történetével ábrázolta hogyan vezetett egy technikai előrelépés, innováció ahhoz a rendkívül komoly következményekkel járó eseménysorhoz, amelynek vége a nyelvek összezavarása és a népek között egység lebomlása lett. Az égetett tégla alkalmazása lehetővé tette elődeink számára, hogy olyan építményeket hozzanak létre, amelyekre soha azelőtt nem volt példa. Az elvi és gyakorlati lehetőség fennállása pedig mélyreható társadalmi, szociológiai változásokkal is járt. A közös munkába fogó, és az egy nyelvet beszélő közösség megkísérelte elérni az Urat, hogy a torony az égig érjen. És hogy miért? „szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén” A történet végén pedig láthatjuk, hogy ez a nagy közös akarás, amely hasonló a “legyünk olyanok, mint Isten” bűneset előtti attitűdjéhez, ahhoz vezetett, hogy Isten összekuszálta a nyelveket, kapcsolatokat, és azokat, akiknek az volt a céljuk, hogy szét ne széledjenek a földön, szétszórta az egész világon. A műszaki fejlődés generálta társadalmi és hatalmi változások végül a teljes kudarchoz vezettek.

A bibliai képek alapján szó esett arról a korántsem mellékes kérdésről, hogy különbséget kell tenni a között, amire képes az ember, és a között, hogy milyen eredményeket ér el ezáltal. Az innovációs és együttműködési készségeink hatalmas előrelépéseket eredményezhetnek az élet minden területén. A helyes erkölcsi alapok nélkül azonban mindez csupán az egyéni vagy akár a kollektív hatalmi igényeket elégíti ki, és nem szolgálja valóban az ember és a közösség javát. 

Az előadások alapján látható, hogy a műszaki fejlődéstől várt érzelemmentesség, az etikai kérdések kiküszöbölése így vagy úgy, még várat magára. Ahogyan a tudomány és a technika halad előre, úgy merül fel egyre több kérdés, és derül ki, hogy hányra nem adható egyszerű válasz. Az ember szerepe a fokozódó technicitásban sem mellőzhető, sőt az etikai szempontok egyre jelentősebb hangsúlyt kapnak. Az alkalom végén ott motoz a kérdés: vajon az emberiség képes-e helyes válaszokat adni erkölcsi kérdésekre? A keresztyének képesek-e a modern kor kihívásai közepette krisztusi felelet adni, akár arra az alapvető kérdésre, hogy mi a műszaki fejlődés célja és hol húzodnak a határai?