A monori kistemplomot 1938. április 20-án szentelték fel, tornyát jóval később, 1950-ben építették. A parókiaépítés külföldön gyűjtött adományokból kezdődött és valósult meg a hetvenes évek derekán, Fekete János lelkipásztor idejében. Az Ő utódjaként hívta meg a gyülekezet Vladár István, helyi születésű lelkészt, aki már huszonkét éve végzi lelkipásztori szolgálatát a településen.

2001-től csaknem tíz évig tartó folyamatos adománygyűjtéssel és minden vasárnapi perselypénzük felajánlásával segítették a monorierdői református templom felépítését. Náluk is történtek kisebb építkezések a lelkészlakásban és a gyülekezeti házban, de a saját templomuk felújítását hátrébb sorolták. Fontosabbnak tartották a hozzájuk tartozó monorierdői szórványgyülekezet fennmaradását és megerősítését.

Gyülekezetplántálásuk eredményeként 2018-ra önállósult a korábbi szórvány és megalakult a Monorierdői Református Missziói Egyházközség. Csak azután került sor a monor-kistemplomi lelkészlakás, a gyülekezeti ház és 2022-ben saját templomuk renoválására.

Az elvégzett munkáért hálát adó ünnepi istentiszteleten Balog Zoltán püspök Pál apostol szavait idézte, a Kolossébeliekhez írt levél 1. rész, 3-6. verse  alapján hirdette Isten Igéjét. A helyi gyülekezet tagjait a kolossébeliekhez hasonlította az egymás iránti élő és ható testvéri szeretetben és szolgálatban.

„Ez a gyülekezet – példamutató módon – nem azon gondolkozott, hogy ha gyűjt, akkor mi legyen ebből saját magának. Az volt a kérdés: mi legyen ebből másoknak? Meglátták, hogy keresztyén testvéreiknek segíthetnek, és éveken át tartó szolgálatra szentelték életüket a szórványgyülekezetért. Ez a Krisztus szeretetéből fakadó, mások iránti szeretet áldozatot jelent, áldozathozatalt egy másik közösségért. Ennek legfőbb bizonyítéka a monorierdői gyülekezet megszületésében és növekedésében van” – emlékeztetett a püspök.

Monor város vasúton túli területén a harmincas évekig nem volt református gyülekezet. Az ide betelepült elődök Északkelet-Magyarországról érkeztek a két háború között, akik magukkal hozták és gyakorolták is református hitüket. Ők eresztettek itt gyökeret és teremtek jó gyümölcsöt, majd utódaik indították el a növekedést. Nemcsak saját gyülekezetükben, hanem évtizedek múlva a szórvány testvéri közösségben is.

„Keresztyén hívő emberként megmutatjátok a mások iránti szeretetet. Megmutatjátok a hitet, és a szeretetben a reménységet. Így él együtt a hit, a remény és a szeretet. Az a reménységünk, hogy érdemes templomot építeni, parókiát létesíteni, méltó életfeltételeket teremteni a hűséges lelkipásztornak és családjának, mert van jövője a hitünknek.

A Ti szereteteteknek híre van, és ezért hálát lehet adni! Aki hálát ad, az tudja, minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá (Jakab levele 1. rész. 17. vers). A növekedés, az építkezés ereje és forrása nem más, mint Jézus Krisztus szeretete és az, ahogyan Ő szeret bennünket.”

Az imádság elhangzása után Takaró András, a Délpesti Református Egyházmegye esperese nyitotta meg a nyilvános presbiteri gyűlést.

Az ünneplő gyülekezetet Vladár István lelkipásztor tájékoztatta az elvégzett építési munkálatokról. Mint mondta, a monorierdői gyülekezet önállósulása után, 2018-ban kezdődhettek el a monor-kistemplomi építkezések, majd a felújítás, összesen hetvenmillió forint állami, egyházkerületi és egyházmegyei támogatásból, valamint a gyülekezet tagjainak adományaiból. 2019-ben és 2020-ban a kibővítették a lelkészlakást, felújították a tetőt, lecserélték a nyílászárókat és kifestettek. A gyülekezeti ház új üvegverandával bővült, a nagyteremben is nyílászárókat cseréltek és nyitottak egy utcai bejáratot. Korszerűsítették a fűtést. A felújítás folytatásaként 2021-ben megújult a vizesblokk.

Az elmúlt évben teljesen felújították a kistemplomot is: villanyvezetéket cseréltek, új járólapot raktak le, felújították a szószéket és a Mózes-széket, elkészült a teljes belső és külső festés. Az idei év elején két klímát szereltettek be a templom fűtésének korszerűsítésére. A lelkipásztor elmondta, hogy az épületek mellett az Úristen a gyülekezetet is folyamatosan építette. A monor-kistemplomi gyülekezet az elmúlt években és évtizedekben anyagi javakban, fizikálisan és lelkiekben egyaránt növekedett.

Ezután Veres Sándor, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka köszönte meg a gyülekezet lelkipásztorának, presbitériumának és a gyülekezet egész közösségének, hogy felvállalták a monorierdői testvérgyülekezet épülését.

Elmesélte, hogy 2016-ban még a monorierdői gyülekezeti központ kivitelezői is rácsodálkoztak a monor-kistemplomi gyülekezet tagjainak eddig nem tapasztalt, önzetlen segítőkészségére. A főgondnok ezt akkor is és most is Pál apostol szavaival magyarázta (a Galatákhoz írt levél 6. részének 2. és 10. verseit idézve): Egymás terhét hordozzátok, így töltsétek be Isten törvényét,  és „míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben. „Csodálatos módon, mások terhének felvállalása nem szaporítja és súlyosbítja a mi problémáinkat. Ez a parancs inkább áldás, ajándék és kiváltság számunkra.

Nincs semmi a világon, ami úgy meggazdagítaná lelkileg az ember életét, mint éppen a másik emberért való felelősség szeretettel teli átvállalása. A hívő ember akkor nyer legtöbbet, amikor ad. Juttat az idejéből, a pénzéből, nyújt egy kis figyelmességet, jóságot, megértést és szeretetet valaki másnak.”

Pogácsás Tibor országgyűlési képviselő köszöntője után Darázsi Kálmán polgármester köszöntő szavait Vladár István lelkipásztor tolmácsolta. A püspöki áldást követően a hálaadó istentisztelet szeretetvendégséggel és testvéri beszélgetésekkel zárult. Az ünnepi alkalmon összegyűlt perselyadományt az áporkai gyülekezet számára ajánlották fel, azzal a céllal, hogy ez a pénzösszeg is egy másik kisebb gyülekezet fönnmaradását szolgálja.

Képek: Füle Tamás