A férfi és nő közötti házasság a Biblia szerint Isten és az egyház kapcsolatának szimbóluma is. Sokan mégis legkeserűbb tapasztalataik okozójaként tekintenek rá. Ez pedig szintén nem véletlen: a házasság tükör, és az általa mutatott kép – ha mégoly megrázó vonásokkal szembesít is – segít rálátni valódi működési módjainkra, amelyekből gyógyulhatunk. Méghozzá éppen a legszorosabb emberi kapcsolatban: az élethosszig tartó házasságban.

Hogy miként, abban segítene a Gyökössy Endre Lelkigondozói és Szupervizori Szolgálat, ezúttal lelkészházaspároknak. Háromnapos házasgondozó tréningre várják a harmonikus kapcsolatra vágyókat május elején a Balaton mellé. Az Érzelmi fogékonyság – az életre szóló szerelem titka elnevezésű tréninget ugyancsak egy lelkészházaspár tartja. Egyikük, Szőke Etelka református lelkész, lelkigondozó, pár- és családterapeuta kérdéseinkre válaszolva a lelkészházasságok sajátosságairól, az Isten felé záporozó miértekről és a krízisekben rejlő lehetőségekről beszélt nemrégiben.

Miben különbözik a lelkészek házassága más házasságoktól?

Ahogy hallgatom a gyülekezeti tagokat, hogyan élnek sokszor, nem feltétlen a lelkésznek a legnehezebb a családi élete. Más hivatású embereknek is nehéz összehangolniuk az életüket, és időt szánniuk egymásra. A lelkipásztorok abban különlegesek, hogy ők az életformájukkal is szolgálnak. Ha jó a házasságuk, akkor az a gyülekezetben is áldást jelent, ha viszont nem tudnak együttműködni a házastársukkal, vagy Isten előtt nem tudnak egyként megállni, a szolgálatra és a lelki életre épülő életvitelük egyre masszívabb falakat képes húzni közéjük, mígnem teljesen szétzilálja őket.

Mivel jár a lelkészi életforma?

Mi, lelkészek nemcsak az igehirdetéssel teszünk bizonyságot, hanem a kapcsolatainkkal is, például azzal, ahogy jelen vagyunk vagy nem vagyunk jelen a családunkban. De hadd menjek egy picit beljebb is a lélek dolgaiba! A lelkipásztor a tudattalanjára formálja a gyülekezetet. A házastársi kapcsolat a felnőttkori fő kiemelt kötődési tér. Ami ebben zajlik, annak egy kompenzatív formája vagy épp ellenkezőleg: egészséges áldása jelenik meg a gyülekezetben.

Ha egy lelkész bizonytalanul kötődik a párjához, akkor nem elégülnek ki a belső egyensúlyához szükséges kötődési szükségletei. Ezért ezeket a vágyakat, élményeket megpróbálja a gyülekezetben megélni, elkezd ott a teljesítményre figyelni vagy valakikhez túl közel kerülni. Nem érzékeli a kompenzatív működéseket, de hosszú távon ezek kitermelik azokat a történeteket, kötődéseket, kifáradásokat, kiégéseket, amelyek folyományaként azt érzi: sokat tettem, mégsem jön vissza, amire szükségem lenne. Mindez elkeseredést, bezárkózást vált ki a lelkész részéről, ami egy negatív folyamat kezdete, és rossz véggel zárul.

Ha viszont jó egy párkapcsolat, akkor az a szeretetdinamika, ami a pár között zajlik, tudattalanul is megjelenik a nyitottságban, a ráhangolódásban a gyülekezeti tagok, a közösség felé, ahol sokkal asszertívebben van jelen a lelkész. Vagyis egészséges mértékben jeleníti meg saját szükségleteit és tiszteletben tartja másokét is.

Általában az a tapasztalat, hogy ahol a párkapcsolat nem működik, nincs bizalmi, kielégítő, biztonságos érzelmi kötődés, ott az istenkapcsolati tér is elkezd eldugulni a lelkész életében. Előbb-utóbb már csak a feladatokat végzi, de nem tud föntről erőt és küldetésélményt találni, és sokszor az imádsága is elakad.

A párunkkal és az Istennel való kapcsolódás tere tehát szent tér, és ha az egyik kapcsolatban zavarok vannak, az általában a másikban is jelentkezik.

Hogyan javíthatja a jó párkapcsolat az Istennel való kapcsolódást?

A párkapcsolat egyfajta tükör, amelyben megláthatjuk a tudattalanul lefutott projektjeinket, azt, hogy hogyan is kötődünk. Isten is odamutat sokszor a párkapcsolati diszfunkcióinkra, mert hozzá is akkor kerülhetünk közelebb, és akkor tölthetjük be azt az emberi küldetésünket, hogy a Krisztus arcát kiformáljuk, ha a szeretetben, a mellettünk lévő kiemelt kapcsolódásban tudunk formálódni.

Érdekes, hogy sok párkapcsolati krízisben tesznek bizonyságot keresztény párok vagy lelkészpárok arról, miután megjárták a gyógyulás útját – általában segítséggel –, hogy az istenkapcsolatuk minősége is változik. Hiszen ahogy rájönnek, hogy a másik nemcsak egy bántó fél, a hiányok okozója, hanem ő is hiányokkal küzd, szükséget szenved, vagyis ahogy kölcsönösen észreveszik a másikat és elkezdenek egymásra hangolódni, elindul a gyógyulás.

A másikra irányuló szeretet kölcsönösen erősíti a pár tagjait, és ahogy megerősödik ez a jó kör, úgy tisztul a kötődési tér, és válik az Istennel való kapcsolat is egyre színesebbé, vágyottabbá.

Az Istennel való kapcsolat hogyan hat jótékonyan a házastárssal való kapcsolatra?

Ezt olyan történet példázza jól, amelyik azt is megmutatja, milyen közel van az Isten és az ember közötti szövetség a házassági szövetséghez. Amikor a samáriai asszony Jézussal beszélget, egy ponton ő maga kéri Jézust: add nekem azt a vizet, ami az örök élet forrása, hogy ne kelljen többet idejönnöm a kúthoz a szégyenemmel, ne kelljen találkoznom a többi nővel. Ez azt jelenti: ha te el tudod venni azt a szégyent, ami az én kötődési teremben nagyon erős, akkor szeretnék hozzád kapcsolódni. Mivel az istenkapcsolati terében is ott van az a szégyen, ami a párkapcsolati terében, ezért ezzel tud először Istenhez is kötődni. Erre válaszul mondja azt neki Jézus oda nem illő módon, egészen más fordulatot adva a beszélgetésüknek, hogy menj el a férjedhez, és hívd ide. Ezen keresztül tapint rá a szégyenre, mire az asszony elmondja: nem is a férje, már öt volt, de nem működik ez a kapcsolata sem. Ahogy pedig a saját kötődési mintáját elkezdi felismerni és kimondani, úgy omlik le a fátyol a szeméről és veszi észre azt is, hogy Krisztussal beszél.

Mivel a pszichés kötődési érzéskötegeink az istenkapcsolatunkban is megjelennek, gyakran fel is használjuk Istent egy-egy kompenzációra – ha baj van, akkor „mozgatjuk” Őt. Vagyis, azt várjuk, hogy Isten segítő szerepben legyen, hézagpótló legyen – a mi elképzeléseink mentén.

Sokszor ehhez Ő illeszkedik, mert alázattal és szeretettel kapcsolódik az emberhez. De van egy pont, ahol azt mondja: eddig engedtelek, hogy ezen a mintán keresztül érzékelj engem, de most gyere át egy kicsit te az én asztalomhoz. Kopogtam, beengedtél, veled vacsoráztam, de aztán üljünk át az én asztalomhoz, te vacsorálj velem. Ezek az istenkapcsolati krízisek, amikor az ember nem érti, hogy valami miért úgy alakul, ahogy.

És ilyenkor kérdezi azt is: hol van Isten?

Még egy lelkészházaspár tagjaiban is megjelenhetnek azok a kételyek, hogy Isten miért engedte meg ezt a helyzetet, miért enged ilyen mélyre süllyedni, miért engedi meg ezt a szégyent? Egy párkapcsolati krízisben ugyanis a distressz (túl magas stressz vagy rossz stressz; amikor kizárólag a stressz negatív hatásai jelennek meg – a szerk.) miatt olyan regresszív (csökkenő, visszafelé fejlődő) állapot jön létre, amelyben az Istent sem tudjuk úgy elérni, érzékelni, megragadni, mint ahogy a normál, feszültségmentes állapotban. Ettől még nem jelenthetjük ki, persze, hogy Isten nincs ott és nem akar segíteni. Sőt, ha elakad az ő embere, akkor gyakran kívülről segít, például küld valakit, aki segítséget ajánl fel.

A lelkészpárok ugyanakkor a nem hívő párokhoz képest nyitottabbak a gyógyulásra. Ha az utolsó pillanatban kérnek is segítséget – mert jellemzően még csak nem is a 24., hanem a 29. órában jönnek, aminek szintén megvan az oka –, valahogy mégis nyitottabbak arra, hogy létrehozzák egymás között a szeretetdinamikákat. Nem ragadnak annyira bele abba, hogy én, én, én, hanem könnyebben megnyílnak a másikra. Érzik, hogy Isten is erre a fejlődésre és szeretetre hívja őket. Ezért hamarabb motiváltak lesznek az együttműködésre, amellett kitartóbbak is, hiszen az hosszabb lelki folyamat, amikor masszívabb működést, bizonytalanságot, bizalomvesztettséget, beállt rossz kötődéseket kell átdolgozni. Míg más párok egy idő után elveszítik a türelmüket, mert még mindig nem történt olyan nagy változás, ők azt mondják: ha most nem látjuk is, hisszük, hogy Isten itt van és segít. Ez a hit meglátszik a nyílásban, az önreflexivitásban is.

Pedig, feltételezem, ugyanannyi esélyük van a boldogságra és a boldogtalanságra is, mint bárkinek.

A lelkészpárokon is végigfut az a kötődési minta, amit hoznak a családjukból, és ezek között vannak sebek is. Nem mondhatjuk, hogy attól, hogy ők lelkészek, nem fognak párkapcsolati krízisen átmenni.

És azt sem állíthatjuk, hogy maga a krízis rossz dolog. Sőt: egy párkapcsolati krízis nagyon sokszor ajándék. Vannak párok, akiknél öt év alatt is meglátszik, hogy valami nagyon nem jó a működésükben, mert belenéznek a házasságukba, mint tükörbe, és vannak, akiknél tíz év is eltelik, mire szembe tudnak nézni a problémákkal. Ha ez megadatik, és ez a krízis létrejön, akkor általában már annyira szorít a cipő, hogy nem tudnak továbbmenni. Nagy lehetőség ez az újrarendeződésre, de arra is, hogy valódi szeretetkapcsolat alakítsunk ki saját magunkkal is, hiszen az is egy lelki kötődési tér, ahogy magunkhoz kötődünk tudattalanul. Gyakran ebben a viszonyban sem a szeretet van, hanem azok a sebek, kompenzálások, amiket magunkkal hoztunk.

Ezek miatt nem merik a sebezhetőséget felvállalni a kapcsolatban sem, hanem védik magukat: vagy elzárkóznak, vagy támadnak, de nem tudnak a valódi kötődési szükségeikkel jelen lenni.

Miben segíthet a párkapcsolati terápia?

Egy terápiás folyamat abban segít a pároknak, hogy megértsék, mi zajlik a visszatérő konfliktusaik mélyén. Ahogy elkezdik jobban érteni magukat és a másikat, egyre inkább  merik vállalni a szükségeiket és a félelmeiket egymás előtt. Megismerhetik azt is, milyen érzelmi kölcsönhatásban élnek, mit váltanak ki egymásból. Sokszor hangot is adnak megdöbbenésüknek: én nem is tudtam, hogy amikor te veszekszel, akkor valójában félsz valamitől. Például attól, hogy elveszítesz, és azért vagy tüskés.

Azért van mindennek jelentősége, mert amit alapesetben látni vélnek, illetve amit elbeszélnek és eléreznek egymás mellett, abból sok olyan interakció születik, ami hosszú távon leépíti az érzelmi tőkéjüket. Ám egy terápia sem csupán kognitív folyamat, hiszen maga a terapeuta is bevonódik: nagyon sok megértést ad a párnak, ezzel megtanítva mindkét felet arra, hogy nem rossz a párom, csak azért, mert így működik.

Szóval a terápia segít felismerni, milyen folyamatban vannak, és annak is melyik pontján. Ezek szerint még a Bibliát ismerő embereknek is szüksége lehet külső segítségre?

Igen, Isten embereken keresztül munkálkodik ilyenkor. Persze, mondhatnánk, hogy milyen jó lenne, ha a krízisbe jutott házaspár le tudna ülni, és egy nyitott térben az Igével kapcsolatba lépne, imádkozna, kérdezgetné és próbálná megérteni Isten szavát az Ő konkrét helyzetükre nézve. Ez valóban ideális lenne, csak pont azért nem működik, mert ha egy párkapcsolatban beállt a rossz egyensúly, akkor a felek nem tudnak együtt imádkozni.

Az imádság is intim tér. Mint egy kis templom, olyan a közös imádság tere, aminek kell, hogy legyen alapja. Ez az alap az az érzelmi kapcsolat, ahol mélyen meg merünk nyílni, ahol sebezhetővé merjük tenni magunkat, és le merünk vetkőzni egymás előtt lelkileg is. Ha ez a tér megvan, akkor ráépülhet a templom, vagyis Istennek is megnyithatjuk ezt a közös terünket. De amikor krízis van, és a másik a gonosz, aki tönkretette az életemet, aki miatt szenvedek, és magammal is bajom van: ebben a lelki térben nem tudunk Istennek teret nyitni együtt, és ki-ki magában szintén jóval nehezebben.

Ugyanakkor ha mégis tudok egyedül is Istenhez menni – még ha nem érzem is, „csak” hiszem, hogy Ő ott van –, küzdök előtte a kétségeimmel, a nehézségeimmel, és őszintén meg tudom nyitni egyre jobban neki magam, az mindig visszahat a párkapcsolatra. Isten Lelke ugyanis arra motivál, hogy tegyek lépést a szeretetben.

Az viszont sosem hiteles számomra, amikor valaki mindig arról beszél, hogy milyen csodálatos az ő Istennel való kapcsolata, és ő milyen hívő, milyen szolgálatkész, és mennyi mindent csinál, amire őt Isten küldi és bátorítja, de közben meg éppen válófélben van, vagy a házaspárja sír, mert évek óta nem tudnak egymáshoz hozzáférni.

Miért csak a 29. percben jutnak el a lelkészek a házasgondozásra?

Általában a társadalomban is jellemző, hogy nem az igényesség, hanem a vészforgatókönyvek hozzák el a párokat. Amikor már a legmélyebb, legelrejtettebb fájdalmak törnek elő. Ám az akár féléves folyamat is lehet pluszban, hogy helyreállítsuk a bizalomvesztettséget, hogy utána átdolgozhassuk a rossz kötődési dinamikákat.

Lelkészként szembenézni azzal, hogy krízisben vagyok, nem működik a párkapcsolatom, segítséget kell kérni, egyet jelent annak vállalásával, hogy a hitem is a kudarcot vallott, talán az Isten-kapcsolatom is. Hiszen, megkérdőjelezem azt is, hogy biztos jól értettem-e meg, hogy ő-e a társam. 

A krízisben szélsőségesen látjuk a kapcsolódásainkat Istennel és a párunkkal is. Ez sokkal nehezebb helyzet annál, mint amikor valakinek legalább a munkája elkülönül ettől az élethelyzettől, és legalább ott stabilan áll. A párkapcsolata nehéz, vállalnia kell, hogy nem boldogul, de azért bemegy a munkahelyére, végzi a dolgát, az biztos pont.

Ha egy lelkész szembenéz a válsággal, és nem tagadja vagy halogatja a megoldását, akkor az általában olyan erőket szabadít föl, amelyekkel nehéz fölmenni a szószékre, nehéz kedvesnek lenni a gyülekezeti tagokkal.

Tulajdonképpen az egész életforma krízisbe kerül a szolgálattal és az Isten-kapcsolattal együtt. Ez a globális krízis pedig sok kudarcélményt és szégyent is előhoz. Ezeket az érzéseket nem szívesen éljük át, főleg nem ország-világ, az egyház és a gyülekezet előtt. A lelkészek ezért gyakran inkább a végsőkig pakolják a szőnyeg alá ezeket a dolgokat, míg már elefánt nagyságú szőnyeg van a szoba közepén, amitől nem tudnak egzisztálni. Na, ekkor jönnek általában segítséget kérni. Pedig sokkal könnyebb, amikor még megelőzhető a baj, a májusi tréning is ezt a célt szolgálja.

Végső soron miért engedi Isten a párkapcsolati krízist?

Egy házassági válság sok év alatt alakul ki, eközben pedig hatalmas lelki szeretetszükséglet halmozódik fel. A krízisben mindig azt érzi az ember, hogy nem kapta meg azt a szeretetet, amire szüksége volna. Ezért érinti érzékenyen, ahogy már említettem, hogy még az az Isten is, akire végső soron számíthatna, szintén „cserbenhagyta”.

Isten azonban a vele való szeretetkapcsolatra teremtette az embert, és ezt a teret nyitotta meg Ádám és Éva között is. A teremtés első öt napján mindenre, amit alkotott, azt mondta, hogy jó. Ám a hatodik nap megállapította: itt még hiányzik valami. Ekkor határozta el, hogy az embert kétneművé teremti. Addig csak Ádám volt, akinek az oldalbordájából megformálta Évát, és attól fogva mondta, hogy jó. Valami ugyanis addig hiányzott a teremtésből, amit önmagából még nem tett bele. Azt a nagy szeretetet, szerelmet, lelkesedést, amivel Krisztust is odaadta értünk, azt tette be a férfi-nő közé mint lehetőséget a kettejük közti kapcsolati térbe.

De mindezek a kapcsolati terek csakis szabad akaratból működhetnek, csak a szeretet talaján nő ki ez a virág. Gondoljunk bele, hogy reagálnánk, ha Isten kényszerítene minket arra, hogy szeressük Őt! Ismerjük a kényszert a párkapcsolatban is: ha elvárnak tőlünk valamit, védekezés a reakciónk. A szeretet csak szabadságban működik. Isten megadta ezt a szabadságot az embernek azzal a kockázattal is, hogy nem biztos, hogy jól fog vele élni – mint ahogy nem is élt jól.

Látjuk ugyanakkor azt is, hogy Isten az Ő szeretett népéért végigküzdi az egész Ószövetséget. Hol azt mondja: térjetek már meg, forduljatok vissza, itt vagyok; hol pedig azt: elfordulok, hagyom, hogy bűnhődjetek, amíg rá nem jöttök, hogy itt a jó helyetek nálam. Míg végül eljut az egész történet oda, hogy átvállal mindent az Ő oldalára. „Ha az ember nem tud a szabadságával úgy élni, hogy közben engem választana, akkor majd odaadom a Fiamat – ez lesz a megoldás.”

Az, hogy szabadon vagyunk benne a kapcsolatainkban, nem jelenti azt, hogy Isten ne motiválna, szólna, jelezné, hogy egy párkapcsolatban valami nem jó, hiszen Ő az életet próbálja segíteni mindig, de sokszor épp a vakfoltjaink miatt nem halljuk, nem látjuk, nem értjük meg ezeket az Igéket.

Isten ezért azt mondja bizonyos pontokon, hogy: jó, akkor csináld így, menj egy darabig, úgysem fog működni, és amikor már a fejedet a falba ütöd, majd megállsz. Akkor létrejöhet valami párbeszéd arról, hogy mi nem működik és miért. Isten ezért engedi megélni a kríziseket a kapcsolatainkban.

Ezek szerint akár egy párkapcsolati krízis taníthat meg minket szeretni?

Igen. Ugyanakkor nagyon is ide tartozik az az Ige, hogy ne paráználkodj, ne törj házasságot, ne válj el. Eleve: köss házasságot, mert abban jöhet létre úgy a krízis, hogy van egy keret, amin nem léphetsz tovább. És Isten kéri is, hogy ne tegyük, mert akkor a könnyebb utat választjuk, és nem küzdjük meg azt a szeretetben való fejlődést, amit egy krízis felkínál. Emiatt kiesik az életünkből 5-10 év, amíg újra kitermeljük azt a krízist a következő kapcsolatunkban, vagy sokkal hamarabb is még talán. Aki már a harmadik-negyedik házasságában jön segítséget kérni, és mélyére tud nézni a működésének, az meg szokta fogalmazni: milyen jó lett volna, ha ezt megküzdöttem volna a feleségemmel az első kapcsolatomban, ahonnan a nagy gyerekeim vannak, mert akkor nem tört volna így szét az életem.

A krízis tehát szembesít minket a céltévesztésünkkel. Hogy valamit nagyon akarunk egymástól, amit Istentől kellene várnunk, valamit nagyon ki akarunk egyensúlyozni a lelkünkben, ami nélküle nem fog menni. Ebben a szétsodródásban jöhet rá az ember arra, hogy tehetetlen, kiszolgáltatott, véges, nem tudja betölteni a legmélyebb szükségeit, és csak egy megoldás van: a szeretet.

Akármilyen sablonosan hangzik, minden terápiában egyetlen megoldás van: amikor a szeretet dinamikái elkezdenek működni. Technikák, módszerek vannak, de amikor megfogan a szeretet a másik felé, meghallom már a másikat, az indítja el a gyógyulást. Isten azt akarja, hogy először a szeretet foganjon meg, és azzal Őt ábrázoljuk ki. És ahogy újrarendezzük a kapcsolati alapokat, végül felé is megnyíljunk – mert ez Isten végső célja.

Az elmúlt tizenhárom évben,amióta házasgondozással foglalkozom, sok olyan esetet láttam, hogy azok a nem keresztény párok, akik részt vettek egy ilyen folyamaton, egy fél év múlva jelezték, hogy a terápia végeztével kerestek egy gyülekezetet. Megélték ugyanis, hogy a terápiában Istentől kaptak valódi szeretetélményeket, és az a szeretet, ami közöttük megjelent, az csak Isten lehet.

Vagyis ha azt kérdezném, honnan jön a szeretet, a válasz az lenne, hogy Isten jelenik meg köztünk akkor, amikor megpróbálunk egymás felé fordulni.

Így van. A lelkigondozásban pedig a lelkigondozó személye is különleges, hiszen ő az, aki a megértést, az elfogadást, a támogatást hozza be a pár közös terébe, vagyis mindazt, ami nincs meg a kapcsolatban – ezzel képviselve a láthatatlan, de jelen lévő Istent.
 

Jakus Ágnes

Interjúnk második részében a válásról, a házastársi szexualitásról, a lelkészgyermekek szabadságáról és további házassággondozással kapcsolatos programokról olvashatnak.
A tárgyiasult szexualitástól az érzelmi biztonságig

 

Az Érzelmi fogékonyság – az életre szóló szerelem titka elnevezésű tréningre február 28-ig jelentkezhet. Részletek: itt.