Mi motiválta arra, hogy a jóllét és vallásosság összefüggéseivel foglalkozzon?
Amikor megfogalmaztam a doktori témám első rezüméjét a 2010-es évek elején, elsősorban személyes vallásosságom motivált, noha emellett a tudományos érdeklődésem is szerepet játszott ebben. Felnőttként tértem meg a spanyolországi Szent Jakab zarándokúton, a Budahegyvidéki Református Egyházközségnek voltam tagja, sok évig presbitere is, többféle területen és munkakörben dolgoztam már a református egyházban, és ennek köszönhetően nagyon sok aspektusból találkoztam már a kutatási témám tárgyával. Kisebb-nagyobb megszakításokkal tizenkét éven keresztül kutattam ezt a témát. De nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy önmagában a témaválasztás úttörő vállalkozás lett volna, hiszen a vallás- és a boldogságkutatás is sokak által művelt terület.

Miben tekinthető mégis úttörőnek a doktori kutatása?
Nagyon sok tudományos publikáció jelent már meg, amely a személyes boldogság összetevőit, társadalmi jellemzőit, okozóit vizsgálja. Viszont ezekben a vallásosság sokkal érintőlegesebben vagy egyoldalúbban jelenik meg, mint ahogy én próbáltam ezt vizsgálni. Emellett hívő emberek, elkötelezett vallásgyakorlók, lelkipásztorok, teológusok is közzé tesznek olyan írásokat, amelyekben a saját meggyőződéseiket, tapasztalataikat vagy véleményeiket fejtik ki a vallásosság pozitív hatásaival kapcsolatban, de ezek többsége nem társadalomtudományos vizsgálatok eredményeképpen született. A védésemen elhangzott értékelések azt emelték ki, hogy ennyire sok aspektusból még nem járták körül ezt a kérdéskört, mint ahogy én ebben a dolgozatban kísérletet tettem rá, ráadásul a társadalmi kontextusba ágyazottsággal együtt is vizsgálva.

Hogyan lehet mindezt megvizsgálni?
Az Európai Társadalmi Vizsgálat (European Social Survey, ESS) első hét hullámának összevont adatbázisát (2002-2014) használtam fel. Ebben sok minden mást is mértek, mint amire szükségem volt, ráadásul 2014 után is folytatták az adatgyűjtést, de ez már kívül esett a fókuszomon. Huszonöt olyan európai ország adataival dolgoztam, akik ebben a hét hullámban, ebben a tizenkét éves időszakban legalább négy alkalommal elvégezték az adatfelvételt. Ebből több mint 260 ezres válaszadói adatbázis állt össze.

Egy ilyen kutatásnál mennyire akadályozhatja a személyes hitbéli meggyőződés a tudományos objektivitást?
A tudományos objektivitás nem azt jelenti, hogy az embernek nem lehet személyes meggyőződése, hiszen a valódi, a társadalmi valóságra reflektálni képes tudományos munka mindig a szerző személyes elkötelezettségéből táplálkozik. Csak az értékeken alapuló kutatás képes vitatkozni a társadalmi jelenségekkel, reflektálni rájuk, vagy érdemi következtetéseket megfogalmazni. De fontos a kutatási módszertan objektív alkalmazása, és az eredmények kiértékelésekor, értelmezésekor sem vezetheti az embert semmilyen értékorientált elköteleződés, hogy a várakozásaival, az érdekeivel, a meggyőződésével ellentétes következtetéseket is le tudjon írni. Ehhez tisztában kell lenni azzal, hogy a munkának, a kérdésfeltevéseknek, a gondolkodásának melyik részét hogyan befolyásolja a személyes elkötelezettség. Ezeket megfelelően kontrollált keretek között kell tartani.



Mit értünk tulajdonképpen jóllét alatt és mit takar a vallásosság fogalma?
Mindkettőnek terjedelmes szakirodalma van, és dolgozatom jó részét az teszi ki, hogy más kutatók hogyan közelítették meg ezeket. A tudományosság egyik ismérve, hogy nem lezárt igazságokat és fogalmakat használunk, hanem az adott tudásunkhoz mérten, az adott kutatási feladathoz alkotunk újraértelmezéseket. Nekem viszonylag egyszerű dolgom volt, mert azokat a meghatározásokat használtam, amelyeket az általam elemzett kérdőíves adatbázis használt. Ebben megkülönböztettek több olyan elemet, amelyet a személyes jólléthez lehet kapcsolni, de rákérdeztek arra is, hogy mindent egybevetve mennyire boldog a válaszadó. Ezért én elsősorban a boldogság fogalmát használtam a jóllét leírására. Érdekes megállapítás volt, hogy a vallásosság és a boldogság között valamivel erősebb összefüggés mutatható ki, mint a vallásosság és az élettel való elégedettség között.

A vallásosság szintén egy nagyon szerteágazó fogalom, de itt is jól használhatónak bizonyult az adatbázis, mert a vallásosságnak a mérhető, kívülről is látható és személyesen megélhető aspektusai közül egyszerre többet is vizsgált. Voltak kérdések, amelyek a személyes vallási elkötelezettség erősségét mérték, és voltak olyanok is, amelyek a vallásnak a mindennapi gyakorlatát, illetve a szervezeti oldalát, a felekezethez tartozást vizsgálták. Ezek közül viszont mindegyik olyan kérdést beépítettem a kutatásokba, amelyeket a vizsgált időszakban valamennyi adatfelvétel során mértek.

A jóllét és a vallásosság összefüggései egyéni és társadalmi szinten is kimutathatóak?
A kutatásom elsősorban az egyéni szintre fókuszált, nem annyira az egyes országok társadalmainak az általános boldogságszintjét vizsgáltam, mint inkább azt, hogy az egyes válaszadók mennyire érzik saját magukat boldognak, és ennek milyen vallási és a társadalmi háttérből adódó összefüggései léteznek. A vallásosság társadalmi jellemzőit viszont be tudtam építeni a modellekbe a vizsgálati elrendezésnél, és ez izgalmas eredményeket hozott.



Mik voltak az előfeltevései és ezekből mi igazolódott?
Általánosságban azt feltételeztem, hogy adott társadalmakon belül a vallásosság különböző mutatói pozitív összefüggést fognak mutatni a személyes boldogság szintjével, és ez bizonyos mértékig független lesz a boldogságra hatást gyakorló egyéb társadalmi és szociális jellemzőktől. Egyes jellemzők kapcsán ez igazolódott is, de voltak, amelyeknél nem. Úgy tűnik, hogy a személyes vallásosság gyenge, de szignifikáns pozitív hatást gyakorol a háttérváltozóktól többé-kevésbé függetlenül a személyes boldogságra. Izgalmas volt látni, hogy ez a hatás hogyan változik, amikor a társadalmi háttérjellemzőket vagy a vallásosság egyéb aspektusait is bevonom. A vallásosság egyéb aspektusainak a hatása ráadásul nem minden esetben következetesen pozitív. Sőt, volt olyan modell is, ahol úgy tűnt, hogy némelyik vallási jellemző akár negatív hatással is lehet a boldogságra.

Ez utóbbira említene példát?
Az egyik ilyen izgalmas megállapítás az imádság gyakoriságát érinti. Az egyszerű modellek némelyikében, ahol csak a vallásosság hatását vizsgáltam, figyelmen kívül hagyva az egyéb háttérjellemzőket, az látszott, hogy az imádság gyakorisága az alacsonyabb szintű boldogsághoz kapcsolódik. De akkor lett igazán izgalmas a kép, amikor háttérváltozóként bevontam az iskolai végzettség, a jövedelem és a szubjektív egészségi állapot hatását is. Ezeknek az együttes kontrollálásával ugyanis szignifikáns pozitív hatást jelent meg az imádság gyakoriságánál is. Vagyis valószínűleg azok imádkoznak többet, akik kevésbé boldogok, például azért, mert rosszabb az egészségi állapotuk, vagy alacsonyabb a jövedelmük. Viszont az azonos egészségi állapotú, azonos jövedelmű emberek közül valószínűleg az lesz a boldogabb, aki többet imádkozik.

Egy hasonlattal szemléltetve mindezt: egyszerű modellel kimutatható, hogy azok az emberek betegebbek, akik több gyógyszert szednek. Csakhogy nem biztos, hogy attól betegebbek, mert gyógyszert szednek. Inkább fordított az összefüggés, mert általában azért szed valaki több gyógyszert, mert beteg. De két azonos egészségi állapotú ember közül valószínűleg az lesz az egészségesebb, aki több gyógyszert szed. Ezért fontos, hogy minél több jellemzőt figyelembe vegyünk.

Az összes eredmény alapján milyen végkövetkeztetéseket vont le a kutatás során?
Az egyik fő tanulság, hogy a vallásosság semmiképpen nem szűkíthető le egy-két egyszerű aspektusra. Nem érdemes csak egy-egy szempontot mérni, mint például a személyes meggyőződést, a templomba járást, az imádság gyakoriságát vagy a felekezethez tartozást. Ezek nemcsak kiegészítik egymást, hanem sok szempontból összefüggésben is állnak egymással, ahogy a társadalmi környezettel is: máshogy hat például a templomba járás a boldogságra az olyan országokban, ahol az emberek számára fontosabb a közösségi élet. A leegyszerűsített kimutatások mindig félrevezetőek, ezért kockázatos lehet, ha csak ezekre építünk egyházpolitikát vagy missziós stratégiát. A vallás mindig összetett jelenségek együttese, ahogy a társadalmi kontextusuk is az. Ráadásul az együtthatók összehasonlítása azt sejteti, hogy a személyes jövedelmi helyzet, az egészségügyi állapot vagy az országok GDP-ben mért teljesítménye nagyságrendileg erősebb hatást gyakorolt a személyes boldogságra, mint a vallásosság. Az igazán meglepő eredmény az, hogy még ezek mellett, ezeknek a kontrollálásával is kimutatható a személyes vallásosság pozitív hatása. Ráadásul a vallásgyakorlás bizonyos elemei pozitív hatással vannak olyan emberek boldogságára is, akik egyébként maguk nem vallásgyakorlók.

Volt-e a kutatásnak személyes tanulsága az Ön számára?
Izgalmas volt átélni, hogy ha az ember beleássa magát egy számra érdekes témakörbe, az olyan egészen elképesztő mélységeinkig és részletgazdagsággal tárul fel előtte, ahogyan még senki más előtt. Voltak ugyanakkor pillanatok, amikor nagyon nehéz volt elképzelni, hogyan rendezhető össze az a rengeteg információ koherens mondanivalóvá, de ennek letisztulásához újra és újra vissza kellett térni az alapvető kérdésekhez. A kutatások sajátossága, hogy eközben evidenciaként elfogadott meggyőződéseink cáfolódnak meg, kerülnek új megvilágításba vagy válnak jóval árnyaltabbá. Ráébredhetünk, hogy a mindennapi tapasztalatainkból született meggyőződéseink mennyire meghatározottak attól, ami körülvesz bennünket. Hétköznapi igazságainknak ez a viszonylagossága volt az egyik fontos tanulság, ami sok mindenben megtanított másképp gondolkodni a saját világomról.


Barna Bálint
Képek: György Attila, pexels.com