Idézzük fel ebből a fontosabb gondolatokat "Kedves Timótheusok! Tudjátok azt, hogy a Timótheus Szövetség a vasárnapi iskolából fejlődött ki. Vannak hívő ifjaink. Csak az a baj, hogy előbb- utóbb kinőnek az ifjúságból. Az eredmény az lesz, hogy nem lesznek ifjú Timótheusok, ha nem törődünk az utánpótlással. Ennek pedig legcélszerűbb formája az, hogy a vasárnapi iskolában kis Timótheusokat nevelünk. Az ifjúsági munka, ha nem foglalkozik a vasárnapi iskolával, nem életképes. Tehát vasárnapi iskola nélkül nincs hívő ifjúság és ifjú Timótheus. Ezért indul ez a körlevél. 

A főcélja az, hogy figyelmeztessen a gyermekekért való imádkozásra. Ez a vasárnapi iskola titka. E nélkül semmi jó eredménye nincs a tanításnak, nekünk pedig - úgy érezzük-, hogy egy felesleges tehertétel. Én is úgy voltam vele, de mióta imádkozom érte, azóta a hitnek legérdekesebb és legértékesebb ideje számomra a vasárnapi iskola. Ebben kölcsönösen segítenünk kell egymást. A munkánkról pedig számoljunk be egymásnak. A beszámolás legegyszerűbb formáját kell alkalmaznunk: ne magunk írjunk, hanem a tanítványaink. Ők tudják legjobban megírni azt az eredményt, amit rajtuk elért Jézus a mi munkánk eredményeképpen. Ez így újszerű, érdekes és hiteles is lesz. Leírhatják a gyermekek azt, hogy mit tanultak, Jézussal milyen bűnöket győztek le, hogyan viselkednek a tanítás alatt, a szüleikkel szemben... stb. Ez a beszámoló első és legfontosabb része. A másik fele arról szól, hogy saját magunkra milyen hatással van a vasárnapi iskola. Van-e belőle hasznunk? Ezt már mindenkinek magának kell megírnia. Az én számomra határozott munkamezőt jelölt ki a vasárnapi iskola. A kis gyermekeket szeretem. Csoportomból három beszámolót olvashattok a gyerekektől. Ezek gimnáziumi tanulók. Talán lesz belőlük kis Timótheus vagy kis Tábitha.

Terveket is felvillant ez a körlevél a vasárnapi iskolával kapcsolatban: pl. 1000 gyerek, aki hetente 2o fillért ad, eltarthat egy külmisszionáriust, vagy felruházhat egy sereg árvaházi gyereket. Beszéljetek erről a gyerekeknek és magatok is találjatok ki sok más okos dolgot. Gyűjtsetek kül- és belföldi használt bélyegeket a misszióra! Írjatok a Hajnal című újság számára beszámolókat a vasárnapi iskolával kapcsolatban! Meg kell indítanunk ebben az újságban a Kis Timótheusok rovatát, amelybe a gyerekek is írjanak. Jól beválik a gyerekekkel való személyes beszélgetés módszere is." 
A körlevél elindult szép sorban 10 helyre a tanítók részére, és ki-ki hozzáírta a saját véleményét. Köztük volt: K. Aladár Somorjáról, U. József Bogyáról, Sz. András a kiskoszmályi árvaházból; Nehézy Károly lelkipásztor, a felvidéki Béthel mozgalom vezetője és az árvaházak elindítója Kisújfaluról; Csukás Zsigmond lelkipásztor Komáromból. Ezen kívül még további 5 helyről, akiket most kihagytak a felsorolásból, mivel sürgős volt a hírlevél útja. A válaszokból csak néhányat említek meg:

"A gyerekek nagyon örültek a körlevélnek. Most olyan láz van köztük, hogy melyik lehessen kis Timótheus. Így kezd érdekessé lenni a vasárnapi iskola. Három kislány írt a körlevélben, a fiúk nem voltak hajlandók. Üdvözöl benneteket a Krisztusban testvéretek K. Aladár Somorjáról.""Majdnem örömkönnyek folytak arcomon, mikor olvastam a körlevelet. Érdekes lesz ez az egész mozgalom, amely kezd kibontakozni a vasárnapi iskolában. Örültek a fiúk és a leányok, mikor megtudták, hogy kicserélődik a nevük: kis Timótheusok és kis Tábithák lesznek. A fiúk még bátortalanok voltak az írással. Érdekes, hogyan jut a legkomolyabb evangélium a kisgyermekek közé. Szeretettel üdvözöl benneteket Bogyáról U. József, igaz testvéretek a Krisztusban."

Ezt követően megszületik, és útjára indul 1937. március hónapban a Kis Timótheus körlevél első száma. Ebben elsőként B. Gyula komáromi Timótheus fogalmazza meg gondolatait a kis Timótheusok számára. Jelképesen egy történetet ír le:"Egy erdőszélen kis pásztorfiú legelteti a nyájat. Egyszerre meglát egy farkast, amint csendesen lopódzik feléje. A pásztorfiú megrémülve nézi, amint közelebb-közelebb jön a farkas feléje. Ugyanakkor nem messze a kis pásztor háta mögött ment el egy vadász. Ha megfordult volna a fiú, meglátta volna a vadászt. A fiú nem nézett hátra és a farkas rárohant és széttépte. Mit gondolsz kis Testvérem, nem lopódzik most te feléd is ebben a pillanatban egy vérengző farkas? Reád nem feni a fogát egy kegyetlen ragadozó: a bűn? És a te hátad mögött is ott áll a vadász: Jézus. Csak segítséget kell tőle kérni, és Ő elpusztítja a bűnt. Hallottad a vasárnapi iskolában, hogy Jézus lejött a földre azokhoz, akik Őt szeretik. Hallottad, hogy Jézus felment a mennybe és ott helyet készített számunkra? Ez a mennyország nem mindenkinek nyílt meg. Csak azoknak, akik Jézust szeretik, akik segítségül hívják Őt a farkas ellen. Akik durva játékok, rossz barátok helyett Neki (Jézusnak) akarnak szolgálni. Ismered azt az éneket, amelyben ez van:" Dolgozni imával azért mi tudunk, s filléreket adni, ha kéri Urunk. Számít ez a szent aratásban." (125. hallelujah ének). Gondoltál-e már arra, mikor ezt az éneket énekeled, hogy vannak apró kis fekete, pogány gyerekek, akik nem hallottak Jézusról? Pedig mennyi ilyen van! Nemcsak pogány, fekete, hanem szegény, elhagyott árva, fehér gyermekek is, akiknek nincsenek szüleik, vagy annyira szegények, hogy nem tudnak gyermekeikről gondoskodni. S ezek a gyermekek ott a fűtetlen, hideg, piszkos szobában éhen halnának, ha Jézus nem küldené el hozzájuk az Ő szolgáit, hogy megmentsék őket. Vagy gondoltál-e már arra, hogy mikor te énekelsz, ugyanakkor messze, apró fekete gyermekek ugyanezt az éneket éneklik? Vagy az árvaházban az összegyűjtött árvák is boldogan éneklik ugyanakkor ugyanazt az éneket. S mennyi apró gyermek van még, fekete, fehér is, akik még mindig nem érezhették meg Jézus szeretetét. És te mégsem imádkoztál értük soha? Pedig Jézus csak azokat szereti, akik imádkoznak hozzá. Ugye kis testvérem, ezután te is fogsz imádkozni a pogány gyermekekért és a szegény árva keresztyén gyermekekért? Kérni fogod Jézust, hogy ha megnősz, te is erős arató lehess Jézus munkájában?"

Csukás Zsigmond is ír ebbe az induló újságba. Emlékezteti a somorjai vasárnapi iskolásokat a szilveszteri megbeszélésükre. A hazugság bűnéről volt szó. Megfogadták a vasárnapi iskolások, hogy óvakodni fognak a hazugságtól. Emlékezteti őket arra, hogy "a legkisebb hazugság is örök kárhozattal jár." Felhívja a figyelmet arra, hogy ha mégis akad köztetek olyan, aki megpróbálta ezt a rosszat legyőzni, az írja meg a többiek tanulságára. Hadd tudják meg, hogy ti inkább a gyermekek legjobb barátját, a Jézust szeretitek. Leánygyermekek is írhatnak. Szeretlek benneteket a Jézusban - fejezi be levelét Csukás Zsigmond, a kis Timótheusok barátja.T. István 1. osztályos gimnáziumi tanuló ugyancsak Komáromból ír. Arról panaszkodik, hogy nem igen értik az Igét, mert ritkán olvassák a Bibliát, sőt egyesek sohasem olvassák. Templomba és vasárnapi iskolába is csak azért járnak el a legtöbben, mert kötelező. Egyébként minden órán néhány verset olvasnak a Bibliából, azután beszélgetnek róla. A tanítójuk megmagyarázza azt, amit nem értenek. A kötelező órán kívül van még egy nem kötelező óra is. Erre már csak kevesen járnak el, mert az ördög sokakat elcsábít. A nem kötelező órán a kiskoszmályi árvaház történetét olvassák. Ismerik Molnár Máriát is, a pápuákat is, mert sokat olvasnak róluk. A külmisszióra bélyeget gyűjtenek. Legújabban a Timótheusokról is sokat beszél a tanítójuk. "Bárcsak mi is Timótheusok lehetnénk!" Ezzel fejezi be levelét.K. Zoltán gimnazista tanuló a lelki életéről számol be. Jár vasárnapi iskolába. Sok aranymondást tanul meg, amelyek mindig arra figyelmeztetik, hogy csak jót cselekedjen. Vallomást is tesz: "Nem sok idő óta egy kicsit jobb fiú vagyok. Vigyáznom kell, hogy a régi nagy bűneimet el ne kövessem, mert akkor megint az ördög szolgája leszek. Én nem félek az ördögtől, mert tudom a Bibliámból, hogy ha Isten velünk, kicsoda ellenünk. Mióta gimnáziumba járok, a vasárnapi iskolával jobban törődök. Most látom csak, hogy Isten szeret engem, és amit kérek tőle, ha jónak látja, meg is adja nekem. Imádkozni fogok az árvaházért, amit Komáromban terveztek építeni, hogy az őszre felépüljön. Kis Timótheusok, ti is imádkozzatok érte!"L. Ferenc I. o gimnazista tanuló arról beszámol be a körlevélben, hogy: Márk evangéliumának negyedik részét olvassák, miközben aranymondásokat is kijelölnek. Tanítójuk az olvasott részt meg is magyarázza. Van egy nem kötelező vasárnapi iskolájuk, amelyből a Sátán sokakat elragadott, ezért kevesen szoktak lenni. Aranymondásos versenyt is rendeztek, amelyben az első díj a "Napországban" című könyv volt. A gyerekek közül sok a Sátán szolgája és kevés az Istené. "Kevesen tudunk még igazi szívvel imádkozni. Imádkozzatok kedves testvéreim a komáromi árvaházért, mi is fogunk imádkozni érte, hogy őszre elkészüljön."A körlevélben a kis Tábithák is megszólalnak. Sz. Irén IV. osztályos tanuló arról tudósít Somorjáról, hogy "Bibliánkban mi már Mózes I. könyvét olvassuk. Ábrahámról beszélgetünk. Ebből a részből (12: 10-20) azt tanultuk, hogy ne hazudjunk, mert a hazugság nagy bűn. Sajnos, néha diadalmaskodott felettem a bűn. Szeretnék leszokni erről a rút szokásomról, de ez eleinte kissé nehéz. Sokszor azt gondolom, jobb egyet füllenteni, de többnyire minden rosszabbul lesz, mint volt. Szeretnék kis Tábitha lenni! Ti is kedves kis testvéreim, iparkodjatok, hogy minél előbb kis Tábithák lehessetek."P. Julianna V. osztályos tanuló is nagyon örül a körlevélnek. "Én eleinte nem nagyon szerettem vasárnapi iskolába járni, de ma már nem halasztanám el. Szeretnék kis Tábitha lenni. Mi is fogunk gyűjteni a külmisszióra és imádkozom az árvaház felépítéséért."Z. Kató II. o. gimnáziumi tanuló Somorjáról írja beszámolóját. Érdemes szószerint idézni leveléből: "Én is vasárnapi iskolás vagyok és igyekszem az Úr Jézus nyomdokain járni. Naponta olvasom a Bibliát és van aranymondásom (Márk 9:23.) A vasárnapi iskolánkban külön vannak a kicsinyek és nagyok. Én a nagyok közé tartozom. A körlevélnek nagyon örültünk. Elhatároztuk, hogy bélyeget és stainol papírt gyűjtünk a kis pogány gyermekek számára. A kiskoszmályi árvaház részére pedig pénzt gyűjtünk. Imádkozni fogok értetek, és ti is imádkozzatok értem, hogy a Sátán el ne ragadjon az Úr Jézustól."A II. számú Kis Timótheus körlevél ugyancsak 1937. március hónapban indult útjára igen gazdag lelki tartalommal. Szinte mindegyik írásból érdemes idézni a fontosabb részeket.J. Miklós II. o. gimnáziumi tanuló:"Mi, a II. osztályos gimnazisták közül néhányan elhatároztuk, hogy eljárunk egy nem kötelező vasárnapi iskolába. Ekkor mondtuk ki, hogy mi is kis Timótheusok leszünk. Foglalkozunk a külmisszióval, közelebbről Molnár Mária külmissziós munkájával és imádkozunk érte. Mostani legnagyobb célunk: segíteni fillérekkel az árvaház felépítését. Kimentünk megtekinteni azt a telket, amelyet már a miénknek tekinthetünk. Elgondoltuk, hány elhagyott árva fog itt puha meleg fészekre találni. Mindennapi imánkban kérjük a jó Istent, hogy felépülhessen az árvaház és a többi épület is. Azt is kérjük Tőle, hogy ne engedjen a Sátán karmai közé, hogy egykor majd nagy Timótheusok lehessünk Aranymondásom: Az Úr közel! (Filippi 4: 5)."F. Károly II. o. gimnáziumi tanuló:" Mi, itt Komáromban, elhatároztuk, hogy kis Timótheusok leszünk. Közülünk egypáran eljárunk minden vasárnap egy nem kötelező vasárnapi iskolába. Ott énekelünk a Hallelujah énekes könyvből, aztán foglalkozunk a Bibliával, majd olvasunk a pitiluiakról. Molnár Mária életét minden vasárnap más fiú olvassa. Ezt mindnyájan nagy érdeklődéssel hallgatjuk. Nemcsak hallgatjuk, hanem imádkozunk is érte. Ti is, kis Timótheus testvéreim, imádkozzatok a misszionáriusokért. Pénzt is gyűjtünk a nem kötelező vasárnapi iskolában, melyet a Komáromban épülő árvaházra adjuk. Már van negyven koronánk. Ha így megy, szép számmal gyűjthetünk majd össze, nem csak pénzt, hanem bélyeget és ezüstpapírt is a külmisszióra. Ti is Testvéreim, szorgalmasan járjatok el a külön órátokra és vegyétek komolyan az Istennel való foglalkozást. Aranymondásom: Légy hív mindhalálig, és neked adom az életnek koronáját (János Jelenések 2: 10.)"K. Zoltán I. o. gimnáziumi tanuló Komáromból írja: "Aranymondásom: Légy bátor és erős! Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.(Józsué 1: 9). Sokan félnek sötétben egyedül lenni. Nemcsak a gyerekek, hanem még a felnőttek is Ez rendesen azoknál fordul elő, akiknek nincs nyugodt lelkiismeretük, akiknek valami bűn terheli a lelküket. Mi a vasárnapi iskolában tanultuk, hogy nem szabad félnünk, mert Jézus mindenütt velünk van. A tanítványok a háborgó tengeren csak addig féltek, amíg Jézus aludt. Mi tudjuk a Bibliából, hogy Jézus sohasem alszik, mindig velünk van, és minden cselekedetünket tudja. Azért kell mindig jóknak lennünk, akár sötétben, akár világosságban. Ha veszélyben vagyunk, ne essünk kétségbe. Vegyük elő a Bibliát és imádkozzunk."L. László IV. o. tanuló írja a kiskoszmályi árvaházból:"Én nem szerettem vasárnapi iskolába járni. Mindig mérgelődtem, ha be kellett menni. Mióta beléptem a kis Timótheus szövetségbe, mindig szívesen megyek be. Nekünk vasárnap délután külön van kis Timótheus óra; aki akar, bemehet. Vasárnap délután, mikor be kellett volna menni Timótheus órára, engem elcsábított az ördög, hogy inkább golyózzak. Én hallgattam az ördög szavára és így nem mentem be a kis Timótheus órára. Vigyázzatok, hogy el ne csábítson titeket is az ördög!"N Vilmos IV. osztályos tanuló szintén az árvaházból ír:" Itt az árvaházban minden vasárnap délután van külön kis Timótheus óra. Utoljára arról beszélgettünk, hogy ha valakivel veszekedünk, hagyjuk ott őt. Mi négyen vagyunk kis Timótheusok. A többiek már megunták, nem szeretnek járni. A mai aranymondásom: "Haladjatok azon az úton, amelyen elindultatok."(II.Királyok 23: 21.) A Timótheusok vezetője ad fel nekünk egy részt, most a II. Timótheus 1. részt vettük át. Köszönjük imádságaitokat, imáinkban mi is meg fogunk emlékezni rólatok."H. Erzsébet V. osztályos leánytanuló, Somorja:" Nagyon örülök, hogy én is vasárnapi iskolába járok. Én is szeretnék kis Tábitha lenni. Imádkozzatok értem, hogy én is az Úr Jézus tanítványa lehessek"Z. Kató II. osztályos gimnáziumi leánytanuló, Somorja:"Ma a vasárnapi iskolában elhatároztuk, hogy a komáromi árvaház felépítéséhez mi, kis Tábithák is, fogunk pénzt gyűjteni és imádkozni fogunk, hogy minél előbb elkészüljön. Azonban elvárjuk, hogy majd nekünk is fognak a Timótheusok segíteni, ha szükségünk lesz rá. Megtanultuk ma azt a mondást, hogy fillérből lesz a korona és a koronából az árvaház. A bélyeggyűjteményünk elég szépen szaporodik, már több mint ezer darab van. Staniol papírost, kis képecskéket és gyöngyöt is gyűjtünk. Reméljük, hogy nektek is van már sok bélyegetek. Csak gyűjtsük szorgalmasan, mert úgy tudjuk csak megmutatni, hogy szeretjük a Megváltónkat, ha munkálkodunk is országa terjesztésében. Aranymondásom: Lukács 18: 27."P. Lenke VII. osztályos leánytanuló Bogyáról ír: "Én is vasárnapi iskolába járok. Odafigyelek, amit a Bibliából olvasunk. Azok megtartására igyekszem, hogy én is az Úr Jézus követője lehessek. Szeretnék kis Tábitha lenni. Imádkozzatok értem. Én is imádkozok ti értetek. Aranymondásom: Istennél van szabadulásom és dicsőségem; az én erős kősziklám, az én menedékem Istenben van (Zsoltárok 62: 8.)"A. Ilona V. osztályos leánytanuló, kiskoszmályi árvaházból ír:"Már az árvaházban régóta van vasárnapi iskola, én mindig ott voltam. Szeretem a vasárnapi iskolát. A kis Tábitha körünk 1937. március hónapjában kezdődött vasárnap délután. 8-an vagyunk. Én nagyon megörültem a körnek. Most már komolyan foglalkozom az Isten igéjével. Elmondok egy történetet magamról. Az elmúlt napokban történt, hogy egy kis Timótheusra hazudtam, és amint megtudták, bocsánatot kellett kérni a kis Timótheusok előtt. Nekem az nagyon fájt, hát nem mentem. Egyszer, amint ülök a széken, az Úr Jézus azt mondta, hogy menj! Fogtam magam, minden szégyen nélkül, és bocsánatot kértem. Azután, nagyon örültem. Kedves testvéreim, ti is vigyázzatok, hogy ne járjatok így, mert én bennem az ördög volt. Én most már mindig imádkozok, hogy az Úr Jézus űzze ki én belőlem az ördögöt. Én diakonissza szeretnék lenni. Mindig ezért imádkozok, talán még az is lehetek. Kedves kis Tábithák, nekünk van külön énekünk, talán ismeritek is, a 331. hallelujah éneket:" Bátran előre a harsona zeng." Most csak a 3. versszak első négy sorára hívom fel figyelmeteket.

És a csatába mi győzni megyünk,Díjat arat kicsi hős seregünk.Küzdeni fegyvere nincsen egyéb,Szent Ige kardja csak, ám ez elég.

Írjátok meg, hogy nektek is van-e éneketek. A mai aranymondásom: E beszédért eredj el, az ördög kiment a te leányodból (Márk 7: 29.) Kedves kis Tábithák! Maradjatok az Úr Jézusban!"

V. Margit II. osztályos leánytanuló is a kiskoszmályi árvaházból ír:"Én is szeretnék kis Tábitha lenni. Imádkozzatok értem minden nap. Nagyon örültem a körlevélnek, így legalább megismerhettelek titeket. Aranymondásom: Atyám vétkeztem az ég ellen és Te ellened /Lukács 15: 21) Szeretettel testvéretek."

A körlevélből tudjuk, hogy Timótheus nap volt 1937. május elsején a komáromi kollégium nagytermében. Komárom környékéről minden épkézláb Timótheus egybesereglett és el kezdett hullani a májusi eső: az Ige. 
Először szó volt a Timótheusok lelki életéről, amelyhez az I. Timótheus 6: 12 Ige szolgált alapul: "Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt." Megállapítást nyert, hogy még elég kevesen vannak azok a Timótheusok, akik minden nap olvasnak Bibliát és imádkoznak. Pedig e két alappillér nélkül lelki élet nem lehetséges. Ezért a jövőben e két alappillérre kell építeni a Timótheusok mozgalmat. Ebéd után a Timótheus palota telkét tekintették meg. Ezt követően a kis Timótheusok lelki életéről tanácskoztak. A pengetős szerszámok (Szeliből) olykor-olykor oszlatták az álmosító felhőket. Aranymondás: Róma 3: 16. "Útjaiban romlás és nyomorúság van." Kisújfaluról azt sürgették, hogy mikor lesz a kis Timótheusoknak önálló utazó titkáruk, aki a vasárnapi iskolai munkát felkarolná és megszervezné.

Végezetül megvallom, már régóta készültem, hogy a felvidéki Timótheus mozgalom negyedszázadáról megemlékezést írjak. Ez az áldott fiatal hívők közössége a múlt század harmincas éveinek elején indult el és még a háború után is működött részben Felvidéken, de itt Magyarországon is. Én is tagja voltam e mozgalomnak. A háború utáni nehéz idők szétszakították ezt a mozgalmat. Voltak, akik a Felvidéken maradtak és végezték a lelki szolgálatot a lehetőségek szerint. Mi, akik 1947-ben Magyarországra érkeztünk, folytattuk a hívő fiatalok kapcsolattartását több esztendeig. Nehéz, de áldott szolgálat volt ez akkor, amelynek még maradtak tanúi -bár nem sokan-, akik akkori fogadalmunkat megtartva, valóban nem hagytuk el a Bibliát. Még ma is éltető erőforrásunk. Ez a szép múlt késztetett most írásra a Biblia évében sok-sok elsárgult, eredeti egyéni levelek, hiteles körlevelek történelmi értékei alapján. Ennek a mozgalomnak igen értékes részét képezte a kis Timótheus és kis Tábitha mozgalom. 
Nagyon boldog lennék, ha a mai fiatalok is ilyen buzgósággal ragaszkodnának a Bibliához, mint elődeik. Csodálatos, új lelki élet indulna meg országunkban. Adja a mi Urunk, hogy ez a Biblia éve eredményeként meg is valósuljon. Írásom erre kívánt buzdítást adni.

Szekszárd, 2008. február 21.