A misszió Isten ügye
Időbe telt, mire „a szívével is elhitte”, hogy a missziót Isten végzi, pedig Ő ültette a szándékot egymástól függetlenül több hívő emberbe is, hogy kilépve a homogén gyülekezetek világából, a nyolcadik kerületben élő cigánysággal is megosszák az evangéliumot – számolt be Lakó István lelkipásztor, a konferenciának otthont adó Salétrom utcai gyülekezet plántálta Te+Én Református Közösség vezetője.
A nyolcadik kerületi Magdolna-negyedben található – immár önálló – gyülekezet lelkipásztora elmondta: már az első lépések után látták, hogy Isten előttük járt. „Ha Isten végzi a missziót, keresztet vethetünk magunkra: minden saját magunknak tulajdonított érdemet semmisnek nyilváníthatunk. Rájöttünk arra is, hogy csomó fontos dolgot félreértettünk. Mi csak a nyomort és a bűnözést láttuk, az emberi történeteket és a kerület történetét nem. Az igazi, baráti beszélgetésekben azonban minden sokkal emberibb lett.”

A misszió tükröt tart
Az embereket az érdekli, milyen következményekkel jár az evangélium, hogyan szabadítja meg őket például a függőségeikből – tette hozzá a lelkész. „Az egyházképem az volt, hogy minket Isten jóra formált, kimegyünk és majd ők is jóra formáltatnak a kezünk által. De rájöttünk, hogy nincs semmink, ami a komfortzónánkon kívül is megállná a helyét. A missziói terep tükröt tart nekünk arról, hogyan hisszük az evangéliumot, és az hogyan formálja a szívünket. Gőg is volt bennünk, hogy mi hajolunk le, mi emeljük fel őket, pedig sok keresztyén van a cigányok között is. Ráadásul, a cigányság nem pusztán a szegénységről szól, hanem kultúra is, teli értékekkel, amelyekből tanulnunk kellett. Nem az tehát az evangélium, hogy a szegényeket magasabb társadalmi státuszba emeljük. Hanem az, hogy Krisztus uralkodik – ez az, ami átformál embereket, általuk pedig családokat és munkahelyeket, sőt, egész társadalmi rétegeket is. Krisztus uralmának a gyümölcse tehát, ha a betegséggel, a szegénységgel is szembe tudunk nézni.”

Célt ad az életnek
Az egyház küldetésének előfeltétele, hogy lássa, a Biblia nem csupán erkölcsi és hitelvek gyűjteménye, hanem egyetlen összefüggő történet. Ezt a történetet tekinti át Craig G. Bartholomew és Michael Goheen A nagy történet című könyve, amely a Kálvin Kiadó gondozásában jelent meg magyarul.
A könyvet Dani Eszter református lelkész, a konferenciát szervező Zsinati Missziói Iroda vezetője mutatta be. Mint mondta, Goheenék könyve nem magas teológiai értekezés, hiszen az a célja, hogy segítsen az olvasónak megérteni a Szentírás nagy és igaz történetét, ami a teremtéssel kezdődik, végigvonul a világtörténelmen, és az új ég és új föld megteremtéséig tart. „Ebben a könyvben nem egy néhány lépéses evangelizációs módszerről fogunk olvasni, hanem a bibliai történet legfontosabb fogalmait – a teremtést, a bűnt és a megváltást és a többit – tekinthetjük át rendszerbe foglalva. A nagy történet meghatározza az ember identitását és egész életének célt ad. Ez kemény döntéseket is segít meghozni, hiszen azt fogjuk mérlegelni, hogy az adott dolog az Isten nagy történetében való részvételünk, illetve az elhívásunk szempontjából mennyire fontos.”

A világ igaz története
„A Biblia a világ igaz történetét mondja el. Azt, hogy Isten helyreállítja az Ő teremtett világát a bűnből. Mindezt Jézus Krisztusban végezte el, nyilvánvalóvá pedig Isten népének életén és szavain keresztül válik” – mondta a szerző, Michael Goheen kanadai református missziológus előadásában. „Egy hindu tudós így fordult egyszer egy keresztényhez: a Biblia azt állítja magáról, hogy a világ igaz történetét tárja elénk. A misszionáriusaitok mégis úgy beszélnek a keresztyénségről, mintha az csupán hittételek összessége lenne. Jobban kellene értenetek a Bibliátokat! Hiszen nincs más vallásos irat, amelyik azzal az igénnyel lépne fel, hogy választ adna arra, hol kezdődik a világ, mi a történelem értelme, és azt állítaná, hogy tudja, hová tart ez a világ. Miért nem ragaszkodtok ehhez az egyedülálló megközelítéshez?”

A mi küldetésünk
Michael Goheen szerint a keresztyén életről gyakran úgy gondolkodunk, mint aminek a célja az, hogy bejussunk a mennybe, amikor meghalunk, és ott örökké éljünk, ám ez nem a teljes igazság. „Az egyház mindig is azt hirdette, hogy a testünk fel fog támadni a halálból, és az Isten városa érkezik meg a teremtettekhez, nem ők szublimálnak a mennybe. Nagy hang hallatszik, ahogy kezdetben is. Isten tehát a teremtettséget állítja helyre, hogy olyan legyen, amilyennek szánta – erről szól a bibliai történet.” A történet lényegéhez pedig hozzátartozik, hogy Isten hogyan végzi el mindezt. „A keresztet gyakran vallásos szimbólumra szűkítjük, de ha igaz a Biblia, a történelem legfontosabb eseménye Jézus kereszthalála és feltámadása. Krisztus a kereszten magára vette a világ minden gonoszságát, feltámadásával pedig elkezdődött az új teremtés, és ez fog kiterjedni az egész világra. Részt venni a feltámadásban a Lélek munkája által, ott, ahol vagyunk – ez az Istentől kapott küldetésünk.”

A mozielőzetes
A keresztyének élete olyan, mint a mozielőzetes: ízelítőt adnak arról, mi várható. „Ha az új világban Isten ismerete betölti az egész földet, akkor mi vagyunk az a nép, akiken ez már most látható. Szeretet, igazság, szívesség – ez rajtunk keresztül kell, hogy most meglátszódjék, ha ez lesz az új világban. Ez volt Izrael elhívása is, és a törvény feladata az volt, hogy megformálja ezt a rendet. Az egyház hivatása, hogy minél inkább Krisztusban gyökerezzen. Az a küldetése, hogy másként éljen. Életünk, cselekedeteink és szavaink mutatják be, hogy az emberi élet minden területe Isten uralma alatt lehet. Amikor tudatosan igazságot és irgalmasságot gyakorolunk, azzal Isten országát demonstráljuk. Ha a cselekedeteink ilyenek, a szavaink hitelesen fognak csengeni, és ez meghívás lesz másoknak is Isten országába.”

Örök és mégis mai
„A mai keresztyén egyház missziója és a Szentírás kapcsolata olyan, mint egy Shakespeare-dráma, aminek megvan az eleje, a közepe és a vége is, de a kettő között elveszett egy része, és az a feladat, hogy Shakespeare-ben nagyon jártas színészek, akik ismerik az addigi szöveget, játsszák el a hiányzó részt” – Michael Goheen N. T. Wrighttól idézi ezt a gondolatot másik, szintén a Kálvin Kiadó gondozásában megjelent könyvében, melyet Czövek Tamás fordított magyarra. A Keresztyén misszió ma című könyvet a kiadó igazgatója, Galsi Árpád mutatta be. Mint mondta, a jól strukturált, eredetileg tankönyvnek íródott mű vállaltan elkötelezett evangéliumi keresztyén szellemben íródott, ugyanakkor figyelembe veszi a keresztyénség felekezeteken átívelő voltát történelmi és földrajzi távlatban is. „Az egyház missziója mindig kontextuális. Az evangéliumban kell gyökereznie, ugyanakkor tekintettel kell lennie a korra és a földrajzi helyre.” Goheen könyvében szó esik arról is, miként lehet helyesen tanúskodni a Biblia igazságáról a vallási pluralizmus világában, és a városokról is, amelyek missziói szempontból meghódítandó területek.

Letörölték a könnyeket
„A nagy történet című könyv megváltoztatta az életünket, a gondolkodásunkat, de a városunkba is jelentős változásokat hozott” – erről Jim Delano Mullins phoenixi lelkipásztor, a Surge Hálózat vezetőségi tagja beszélt. Mint mondta, a környékbeli gyülekezetek vezetőivel – miután felismerték, hogy ügyük közös ügy, Isten ügye – elkezdtek rendszeresen találkozni, hogy együtt gondolkodjanak arról, mit tehetnének városuk helyreállításáért és békéjéért. „Feltettük magunknak a kérdést, hogyan haladhatnánk afelé, hogy kevesebb legyen a könny, ahogy azt a Jelenések könyve is előrevetíti Isten országáról. Megvizsgáltuk, kik azok, akik sírnak. Rájöttünk, hogy több ezer gyermek van körülöttünk, akiknek családra és otthonra lenne szüksége. Ez a feladat önmagában bármelyik gyülekezetnek megoldhatatlan lett volna, de létrehoztunk egy csapatot, amely már képes számon tartani a gyerekeket, és képezni a leendő szülőket. Már nem tudjuk, mennyi gyermeket fogadtak örökbe a gyülekezeteink, de biztos, hogy legalább ötezret. A szomszédok látják, hogy ezek a családok Isten munkatársaivá váltak abban, hogy letöröljék a könnyet ezeknek a gyerekeknek a szeméről.”

Élő pajzsként védték a muszlimokat
Jim Mullins beszélt arról is, hogy elkezdték gyakorolni a vendégszeretetet, és segítettek a gyülekezeti tagok számára felfedezni a munka örömét is. „A munkát nem csak kényszerűségből lehet végezni, hiszen megvan a helye Isten nagy történetében. Isten munkatársaivá válhatunk általa felebarátaink javára.” A lelkész ezután egy megrendítő gyülekezeti megmozdulásról számolt be. „Városunkban egy fegyverekkel felszerelkezett motoros banda vett körül egy mecsetet azzal a szándékkal, hogy az ott imádkozó muszlimok ellen erőszakos támadást hajtsanak végre. Amikor tervük a fülünkbe jutott, nők egy csoportja a Lélektől vezettetve kihívás elé állította a keresztyén férfiakat, hogy tegyünk valamit ez ellen.” A tiltakozók élő pajzsként fogták körül a mecsetben imádkozó muszlimokat. Bár 300 fegyveressel álltak szemben a kánikulában, és az Iszlám Állam is fenyegetőző üzeneteket küldött, a helyi gyülekezetekből szintén összegyűlt 300 férfi és nő. „Két dolog mellett köteleztük el magunkat: az egyik, hogy imádkozni fogunk a békéért, a másik, hogy ha lőnek egy muszlimra, a lövés először egy keresztyén testén hatol majd át. Olyan Krisztust követünk, aki sajátjává tette a sebeinket, hogy megváltson bennünket. A célunk az volt, hogy békességet hozzunk. A kiabáló, erőszakos embereknek vizet vittünk a forróságban és imádkoztunk értük. Nagyon féltünk, ugyanakkor Krisztus közelségét rendkívüli módon tapasztaltuk meg. Az egyik legcsodálatosabb istentiszteletünk volt ez, amelynek a végére egyetlen lövés sem dördült el, senkit sem tartóztattak le, sőt, többen odajöttek a muszlim lakosokhoz és bocsánatot kértek ezért. Ezután százakkal, ezrekkel tudtam beszélni keresztyén hitünkről. Előtte éveken át próbáltam megosztani muzulmánokkal az evangéliumot, de ha a keresztények életét nézték, másfajta mozielőzetest láttak benne, mint amiről én beszéltem. Jó néhányan hitre jutottak Krisztusban.”

A tanítványozás kerül előtérbe
A református missziológiában gyökerező hazai gyülekezeti gyakorlatról öt lelkipásztor osztotta meg tapasztalatait a konferenciát záró kerekasztalon. A posztkeresztyén társadalmat elérni egyértelműen többet követel, mint amit mi evangelizáló egyháznak hívtunk: missziói egyház szükséges ehhez – erről Horváth Levente, szenvedélybetegekkel foglalkozó erdélyi lelkipásztor beszélt. Mint mondta, a jobbára csak a már hívő embereket elérő templomi evangelizációk helyett egyre inkább a tanítványképzésre fekteti a hangsúlyt, ennek nyomán jött létre a Tesókurzus, továbbá alapítottak Kolozsváron egyetemista fiúknak egy házat, ahol együtt lakva közösségben élhetik meg a tanítványságot. A misszió igazán izgalmas része a templom falain kívül történik – erősítette meg Harmathy András szentendrei lelkipásztor is. Többedmagával ő indította el a Tanúim lesztek! missziói tanítványképző kurzust, mely a nagy történetet alapul véve segít abban, hogy a gyülekezeti tagok mindennapjaikban Krisztus-követő és Krisztus-arcú emberekké váljanak, olyanokká, akikhez az életüket látva szívesen fordulnak útmutatásért. 

Képek: Füle Tamás