A vizsolyi biblia

Károli Gáspár és lelkésztársai Vizsolyban közreadott első teljes magyar nyelvű Szentírása minden idők legnagyobb hatású bibliafordítása magyar nyelvterületen. A fordítási és nyomdai munkálatokról, a fordítók kilétéről, a korabeli viszonyokról és a vizsolyi biblia hatásáról beszélt Szabó András irodalomtörténész a XII. Harkányi Szabadegyetemen.

Az első teljes magyar nyomtatott bibliafordítás Károlyi Gáspár és fordítótársai munkája – kezdte előadását Szabó András. Az irodalomtörténész mindjárt az elején felhívta a figyelmet arra is, hogy a 16. századi református lelkész nevének eredeti írásmódja és helyes ejtése is az ly-os alak, hiszen a 16. században élt református lelkész nagykárolyi születésű volt. Az általa jegyzett szentíráskiadás korában pedig még nem volt egységes a helyesírás, a bibliák címlapjain ezért a Károli (pontosabban Caroli) alak rögzült. Igaz, az is csak a vizsolyi Biblia kiadása után több mint száz évvel terjedt el, hiszen a címlapon eredetileg sem Károli, sem a többi fordító neve nem szerepelt.
Ki volt Károli Gáspár?
Károli Gáspárról nincs hiteles ábrázolás, külsejéről egy elképzelést egykori szolgálati helyén, a gönci református templom kertjében ma is látható szobor jelenít meg. Annyi bizonyos, hogy tehetős mezővárosi polgári család sarja volt, és fiatalon az egyik legjelentősebb protestáns oktatási intézményben, a brassói gimnáziumban tanult. 1556-ban a reformáció szülővárosába, a wittenbergi egyetemre is eljutott. „Luther ekkor már nem, de pályatársa, Melanchton még élt. Károlyi Gáspár nála és más reformátoroknál tanult csaknem hat esztendőn keresztül. A bibliafordításra az ott szerzett tudása tette felkészültté.”

Károli Gáspár a gönci gyülekezet lelkipásztora 1563-ban lett. „Akkor épp kialakulóban volt a református egyház azon a vidéken. A tokajhegyaljai régió a magyar reformátusság egyik szülőföldje lett Gönc központtal, csakúgy, mint Debrecen és környéke, Észak-Magyarország és környéke Tokaj központtal, valamint Dél-Baranya és környéke. Északkelet-Magyarországon nem volt egyházkerület, csak esperességek, amelyeknek a vezetői püspöki hatáskörrel bírtak, vagyis önállóak voltak. Károlyi Gáspár az abaúji esperesség vezetője lett.”

A fordítók
A bibliafordításhoz az 1570-es években kezdhetett hozzá. „Az első tiszáninneni zsinatot Göncön tartották, az ott hozott egyházi törvények egyike előírta, hogy minden lelkésznek legyen Bibliája. Addig ugyanis az oktatás és a tudomány nyelvén, latin nyelven írt Bibliát használtak, a lelkészek az istentiszteleten is abból olvastak fel, fejből fordítva magyarra a kijelölt igeszakaszt.”
A teljes Szentírás egységes magyar nyelvre fordítását többen végezték, erről Károli az első kiadás előszavában írt. „Utólagos következtetések szerint a munkálatokban részt vevő lelkészek felosztották egymást között a bibliai könyveket, és a végén egybeszerkesztették külön fordításaikat” – magyarázta Szabó András.

Szerénységük miatt ma sem tudjuk a nevüket, Károli Gáspár is csak az előszót írta alá. Munkatársai kilétéről mégis vannak találgatások különféle forrásokból kiindulva. A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában felfedezett felirat vélhetően egyikükre utal – fűzte hozzá az irodalomtörténész. „Egy bibliai kommentár margójára kézzel írt szövegről van szó, amely nem más, mint a vizsolyi bibliából származó töredék. A kommentár tartalmazza a szentírási szöveget – a magyar lelkipásztor vélhetően ebből fordított, és már a később a vizsolyi bibliában szereplő módon!”

Azt ugyan nem tudjuk, kié a kézírás, de beazonosítására még van esély. „Gönc a Magyar Királysághoz tartozott, az akkori lelkészek megkapták az egyházi adó, a tized negyedét, és erről nyugtát adtak. Sok akkori lelkész kézírását őrzi az Országos Levéltár. Arról is van adat, kik azok, akik arról a környékről külföldi egyetemeken tanultak. Például ilyen az abaújszántói lelkész, Túri Mátyás, aki Wittenbergben és Genfben is járt, ő is valószínűleg a bibliafordítók között lehetett. Tudjuk, hogy a felvidéki Bátfa nyomdájában is járt tárgyalni. Ez a kézírás azonban nem az övé.”

A nyomda
Az első teljes magyar nyelvű Szentírás alapszövege 1586 körül már megvolt, de kinyomtatásához anyagi támogatásra volt szükség, hiszen a papír, a festék, a nyomdai felszerelés és fejlesztés nagy összegeket emésztett fel. „A pártfogó egy református földbirtokos lehetett, a Mágócsyak örököse. A fordítás ideje alatt ugyanis a Mágócsy család támogatta az ügyet, de meghaltak, mire elkészült a teljes anyag, ekkor lépett a helyükre az örökös, csakúgy, mint Rákóczi Zsigmond, az addig köznemesi ranggal rendelkező Rákóczi család első igazán tehetős, főnemesi tagja. Istenfélő ember volt, akárcsak fia, a majdani erdélyi fejedelem, I. Rákóczi György. Mindketten többször végigolvasták a Szentírást.”

Rákóczi Zsigmond hozatta a környékre azt a nyomdát is, amelyben később sajtó alá rendezték az Ó- és Újszövetség könyveit. A nyomda Bornemisza Péter Pozsony környéki evangélikus lelkész-költőé volt. Halála után Mantskovit Bálint nyomdász működtette, és ő vitte át később a Gönctől még mindig több száz kilométerre fekvő Galgócra. A nagyméretű Bibliára tekintettel a munkálatok előkészítéséhez hozzátartozott a nyomdai felszerelés korszerűsítése, ehhez pedig új betűkészletre és megfelelő papírra volt szükség. „Négysajtós nyomdáról volt szó, igazi üzemről, legalább négy szedővel, akik sorba rakták a betűket, befestékezték az összeállított oldalt és rányomták a papírra. Ellátásukhoz hozzá kellett számolni családtagjaikat is. Valamennyiüket hatszáz kilométerrel arrébb költöztették, 1588 őszén a nyomda ugyanis már biztosan Vizsolyban volt, Gönctől tizenkét kilométerre.”

Vizsoly Rákóczi Zsigmond mezővárosa volt, így a nyomda is biztonságban lehetett a földesúr védelme alatt. „Máskülönben sokféle nehézséggel kellett megküzdenie a protestánsok kezében lévő üzemnek. Üzemeltetőit feljelentették például azzal a váddal, hogy a római pápa megreformálta naptár helyett régi naptárt nyomtatnak. A Gergely-naptár és a régi naptár között tíz nap eltolódás volt, amit a protestánsok sokáig nem fogadtak el a rendeletet adó személye miatt. Valószínűleg Vizsolyban tényleg nyomtathattak régi naptárt, kalendáriumot, hiszen az nagyon kelendő volt, és növelte a bevételt a nagy volumenű vállalkozás idején. Az üzemet azonban Rákóczi Zsigmond megvédte.
 

Lázas munka
A biblianyomtatás másfél esztendeig tartott. Már nyomtatták az első fejezeteket, amikor még javában tartott a továbbiak szövegének rendezése. „A szedők számára olvasható kézírással le kellett írni a könyveket, ezt a feladatot íródeákok végezték. Károlyi Gáspár minden bibliai fejezete elejére tartalmi összefoglalót írt. A nyomdai kéziratnak megmaradt két lapja, amely az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható, ezek megőrizték Károlyi javításait és kézírását is.”

Intenzív munka folyt, a kész szövegeket és leveleket Gönc és Vizsoly között a gönci iskola diákjaival küldték el – köztük volt Szenczi Molnár Albert, a későbbi zsoltárfordító is. „Az elkészült, vastag papírra nyomtatott, ezért vaskos és nagyméretű Bibliát az úrasztalára vagy a szószékre helyezték. Három címlapot nyomtattak, ezért a vizsolyi bibliát három részbe is köttethették a vásárlók, hogy könnyebben kezelhető legyen.”

A Károli-féle Biblia 1590 júliusára készült el. „Egy évre rá Károli Gáspár lemondott tisztségeiről, beteg lehetett már. Annak az évnek a végén halt meg. Éppen hogy le tudta vezényelni és be tudta fejezni a nagy munkát. Hagyatékában is maradtak fenn vizsolyi bibliák, de néhány év alatt teljesen elfogyott valamennyi példány, ami a nyomdából kijött.”

A legnagyobb hatással bír
A kötet elsősorban lelkészek és templomok számára készült, de jó néhány magánember is beszerezte a vizsolyi biblia egy-egy példányát. „Drága volt, ezért nemesi családok vették meg, majd bőrbe köttették. Összesen mintegy nyolcszáz példány jelenhetett meg belőle, sok még mindig megvan. Ötven-hatvan lehet ma is magánkézen belőle.”
Szabó András hozzátette: rövidesen újabb kiadáson kellett gondolkodni, de az 1593-ban kitört tizenöt éves háború miatt a teljes, magyar nyelvű Szentírás második és a harmadik kiadása külföldön, Hanauban és Oppenheimben jelent meg Szenczi Molnár Albert gondozásában. „Ő igyekezett a fordítási és helyesírási hibákat kijavítani, ahogy minden további kiadó is. Elkezdte csökkenteni a kötet méretét, ám az általa fordított százötven genfi zsoltárt is mindig hozzácsatolta a bibliai szöveghez.”

A Károli-féle Biblia a legtöbbször és a legnagyobb példányszámban megjelent magyar nyelvű könyv – összegezte Szabó András. „Mivel több száz éven át ezt a szöveget olvasták és hallgatták a protestáns hívek, óriási hatást fejtett ki a magyar kultúrára, a népnyelvre és az irodalmi nyelvre is. A bibliakiadások közül is a Károli-féle élte meg a legtöbb kiadást, ennek kifejezéskészlete épült be az egyházi nyelvhasználatba is. Sokszor észre sem vesszük, hogy még a köznyelvben is sokszor ennek a nyelvi fordulatait használjuk. A több mint 425 esztendeje megjelent vizsolyi biblia jelentősége, hogy olyan magyar bibliaszöveget hozott létre, amely a későbbiekben az összes további protestáns bibliakiadás alapjául szolgált.”

Képek és videó: Füle Tamás

Kapcsolódó cikkünk:

A Vizsolyi Biblia jubileuma
425 évvel ezelőtt, 1590. július 20-án fejeződött be az első teljes magyar nyelvű biblia, a Vizsolyi Biblia kinyomtatása, amelyet a fordítást irányító gönci lelkipásztor, Károli (Károlyi) Gáspár után Károli-Bibliának is neveznek. A nyomtatást a lengyel Mantskovit (vagy Mantskovits) Bálint végezte a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében fekvő településen. A Károli-biblia nemcsak a hívek lelki életére, de a magyar nyelv fejlődésére is évszázadokra meghatározó, páratlanul meggazdagító hatást tett.