Tán nem minden honfitársunk emlékszik erre szívesen - de másfél százada Pestnek városában még többen beszéltek németül, mint magyarul. Érthető így, hogy betelepült szászok, frankok, poroszok, helvétek, hollandusok, osztrákok megalapították itt is a maguk egyházát, a református-evangélikus protestánsokét.

Ennek éppen 150 éve s ha a hajdan népes egyházban ma nincsenek is nagyon sokan, az változatlanul fontos közvetítője a nyugat-európai protestantizmus mindig kritikus, újító szellemének.

Tulajdonképpen nem is a németajkúak, hanem a Skót Misszió jelentette a kezdetet, 1841-ben. A skótok Palesztinából érkeztek, ahol a zsidókat térítették s József nádor felesége a luteránus Mária Dorottya württembergi harcegnő bízta meg őket: folytassák térítő szolgálatukat a magyarországi zsidóság körében. E feladatnak sikerrel eleget tettek, egész sor zsidó nagypolgári család tért át akkor a kereszténységre. 

E skót szerzetesek egyúttal a magyar protestáns közösség támaszává, megújítójává váltak a katolikus birodalomban. Először angol nyelvű gyülekezetet szerveztek, annak magvát a Lánchíd építésére érkezett skót munkások és családjaik alkották. Azután, 1859-ben, létrejött a németajkú protestánsok önálló gyülekezete.

Abban a korban, amikor németül beszélő mérnökök, tudósok, vállalkozók és szakmunkások áramlottak a páratlan fejlődésnek induló országba. 

Megtalálták számításukat Ganz Ábrahám, Haggenmacher Károly, Dreher Károly és a többiek. Ám Pest új, gazdag polgárai a pénz mellett vallásukat is komolyan vették és segítettek. 

Így épülhetett fel a reformátusok - máig működő - Bethesda kórháza, vagy árvaházuk, a Bethánia, amely 1944-ben még üldözött kisgyermekek menedéke is lehetett. A kórházban hajdan Németországból jött nővérek, diakonisszák tanították magyar társaikat a betegápolásra s ápoltak ott nem kevés katonát is. 1866 után a porosz-osztrák háború sebesültjeit, az első világháború idején pedig németajkú sebesült orosz hadifoglyokat...

A németajkú protestánsok nem feledkeztek meg szegény sorsú honfitársaikról sem. Budapest rohamos ütemű fejlesztésén százával dolgoztak a német nyelvterületről érkezett szakmunkások is. Család nélkül, persze - vissza kellett hát őket tartani az italtól s egyéb veszélyes szórakozásoktól. 

Ebben segített a Munkásjóléti Egyesület, a Kékkereszt - s a reformátusok voltak az elsők, akik pártolták a (hivatalosan akkor tiltott) természetgyógyászatot. Nemkülönben azok, akik - persze már korunkban - először állítottak fel drog-ambulanciát. 

Templomból jelmezraktár

Szintén a tehetős hívek pénzéből 1878-ban épült fel a németajkú közösség temploma, a Hold-utcában. Máig ott áll, bárha története fájdalmas módon távolról sem folyamatos. Egyébként története is jelzi a közösség folyamatos kapcsolatát a német protestantizmushoz. 

Jöttek onnan a lelkészek, a pesti polgárok német földre küldték tanulni gyermekeiket. S Berlinben is számon tartották a pesti templomot: az egyik harangot Vilmos császár küldte ajándékba annak idején.

A „ Harmadik Birodalom" kora már nem hozott sok szépet, bár a krónikák szerint a gyorsan gyarapodó budapesti német kolóniából nem kevesen jártak el a közösségbe, főként kereskedők. Ugyanakkor a vészkorszakban helyiségeiben is üldözöttek kaptak menedéket a protestáns svájci konzul, a legendás Carl Lutz védelme alatt. 

A harmadik birodalom tettei következtében azután rombadőlt a háborúban ez a templom is. Az új rendszer a (nem egészen alaptalan) indokolással vette birtokába a templomot s a két mellette álló bérházat (amelyek jövedelméből hajdan a hitéletet, a szociális intézményeket finanszírozták) hogy eltűntek a hívek. Így a historizáló karcsú, magas istenházába több szintet építettek be - aztán majd vagy 40 évig itt működött a Magyar Televízió jelmeztára és szabóműhelye..

A legtöbb hívő valóban elment, avagy elhúnyt. De voltak, akik maradtak,. Legfőképp egy szívós svájci hölgy. Madame Raymonde Berthoud, aki nem volt hajlandó mozdulni s egy emberöltőn át ügyelt arra a kis helyiségre, amelyet meghagytak nekik. Ahol a megmaradt hívők mindvégig összegyűltek s a jobb jövő reményében ápolták a hagyományokat, 

Sikerült megérniük.1993-ban 44 taggal alakult újjá a közösség A rendszerváltás után a jelmeztár kiköltözött s templomuk immár nem helyi polgárok, hanem nagy német cégek támogatásával épült újjá, igen korszerű formában. 

Október 17-én ott emlékeztek meg előadásokkal, vitákkal a kerek évfordulóról. Németajkú egyházi közösség emlékezett a magyar történelemre a megértés és a megbocsátás szellemében - amint keresztyénhez illik. Vajha iskolát teremtenének.

Forrás: 168 óra