Éppen külföldön tartózkodott Antal András atya, amikor megcsörrent a telefonja. A plébánián dolgozó munkatársa hívta, miszerint a kapuban áll a rendőrség, két hivatali munkatárssal. A váratlan látogatók házkutatásra érkeztek. A plébániai alkalmazottaknak muszáj volt beengedniük őket, közben felvilágosítást kértek, pontosan mi járatban vannak. Mint kiderült, tavaly decemberben lakossági észrevétel érkezett a hatósághoz, miszerint a csépai atya rendszeresen élelmiszert adományoz a falu rászorulóinak – közölte hírportálunkkal a megyei kormányhivatal.

A bejelentéshez színes fényképeket is csatoltak, melyekről egyértelműen látszott, hogy akadt élelmiszer, melynek lejárt a fogyaszthatósági vagy minőségmegőrzési ideje.Az adományozott élelmiszerek ráadásul – a bejelentők szerint – azért sem biztonságosak, mert nem tudni, honnan származnak. Mivel idén ismét több alkalommal érkezett jelzés a lejárt „szavidejű” élelmiszer-adományok kiosztásáról, ezért vizsgálatot kezdeményeztek, és a helyszínre is kivonultak.A plébániai ellenőrzésen végül semmilyen élelmiszert nem találtak, de az atyának (írásban és telefonon is) felhívták a figyelmét arra, hogy az élelmiszer-adományozás uniós és nemzeti jogszabályoknak megfelelően élelmiszer-forgalmazásnak minősül.

Élelmiszert forgalmazni azonban csak erre a célra regisztrált szervezetnek lehet, a beazonosíthatóság és nyomon követhetőség szabályait betartva.A későbbiekre vonatkozóan pedig arra kérték az atyát, az élelmiszer forgalmazását jelentse be az illetékes hivatalnál, és tegye lehetővé az élelmiszer-szállítmányok ellenőrzését. Ez utóbbi igen komoly papírmunkával járna, ugyanis az atya sokszor másoktól kap (nem túl jelentős mennyiségű) tartós élelmiszert éppen abból a célból, hogy ossza szét a segítséget kérő rászorulók között.

Antal András megdöbbenve értesült a történtekről, és hallgatta telefonon a hivatali­ dolgozók figyelmeztetését. Ahogy fogalmazott, Isten első tette mindig a bőkezű adakozás. A parancsok, illetve az engedelmesség csak a második helyen következnek. Manapság azonban a puszta törvény, a parancs betartására degradálódott minden. Szerinte a mostani lakossági bejelentés alapja az irigység, a rossz­indulatúság. Gyakorlatilag a szegények napi életben maradásának ellehetetlenítésére tettek egyesek kísérletet. Az sem kizárható, hogy éppen egy támogatott.

– Engem azonban az egyházi törvények kötnek, amikor az éhezőknek enni adok! – veti fel dilemmáját Antal András, arra gondolva, neki szinte „előírás” mások megsegítése.
Felhívja ugyanakkor a figyelmet arra, egyházi törvény mondja ki, hogy egy vallási közösség saját belső szabálya, hitelvei és szertartási rendje szerint működik. Ezt állami szerv nem módosíthatja vagy bírálhatja felül.
Az is törvénybe van rögzítve, hogy az állam a vallási közösségek irányítására, felügyeletére nem működtethet szervet és nem is hozhat létre.
– Ennek ellenére a hatóság emberei azt állították, hogy ha az éhezőknek enni akarok adni, azt nem tehetem meg, ha nincs bejelentés a hivatal felé. Szomorú! – vélekedik a diakónus, hozzátéve, az éhezők maguk mennek kérni a plébániára, nem pedig ő maga viszi el hozzájuk az élelmet, kötelezve arra őket, fogadják el és egyék meg.

A felkínált élelmiszert nem kell elvinniük. Ha úgy vélik, az biztonságosan nem fogyasztható, akkor elutasíthatják azt. Mindenki maga dönti el, mit fogyaszt, mit eszik. Hozzáfűzi azt is, előfordulhatott, hogy lejárt egy konzerv vagy egy zacskós leves szavatossága. Azt azonban érdemes tudni, hogy különbözik a csomagoláson feltüntetett „szavidő” és a valódi fogyaszthatóság ideje . Az atya a házkutatás szabályosságát is megkérdőjelezi. Az is szerepel ugyanis az egyházi törvények között, hogy az egyházi személy fokozott szabálysértési és büntetőjogi védelemben részesül. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy pap például autójával átlépheti a megengedett sebességhatárt vagy sikkaszthat, de az egyházi törvények betartása mellett végzett, szigorúan a munkájához kapcsolódó tevékenységét nem büntetheti állami szerv.

– Ennek ellenére házkutatásra jöttek egy ismeretlen bejelentésre, miszerint a szegényeknek ételt adok. Kiszállt a hatóság, mint egy bűnözőhöz?! – ingatja fejét csalódottan az atya. (A rendőrség elismerte, valóban jártak a plébánián, de ők csak közreműködtek, rendőri intézkedés, illetve rendőri intézkedésre okot adó körülmény nem volt.)

Közben a hivatal munkatársai megkeresték az egyházmegye vezetőjét, dr. Beer Miklós váci püspököt, akit tájékoztattak az élelmiszer-adományozás szabályos, törvényes formájáról, a bejelentési kötelezettségéről és a nyomon követhetőségéről. A diakónussal pedig személyes találkozót kezdeményeztek.

– Bármi is történt, munkámat tovább folytatom. Hogy nehéz árral szemben úszni? Az. Mindezek ellenére sem hagyhatok egyetlen éhezőt sem vacsora nélkül, aki hozzám fordul segítségért – zárja gondolatait András atya.

Tovább is jók az élelmiszerek!

Az élelmiszerek csomagolásán a gyártóknak és forgalmazóknak kötelező feltüntetniük a lejárati időt. Ez a dátum azonban csak azt jelenti, hogy addig a felbontatlan étel/ital megőrzi a minőségét. A szavatossági idő gyakran csak útmutatás arra vonatkozóan, hogy meddig jó az élelmiszer, tehát inkább arra vonatkozik, az üzletekben meddig árulható. A hosszabb szavatosságú élelmiszerek – a kekszek, édességek, zacskós levesek, tészta- és gabonafélék – a lejárati időn túl is felhasználhatóak – olvasható az európai hulladékcsökkentési hét aprópóján kiadott tájékoztató füzetben.

Joó Zsuzsa
Fotó: Mészáros János

Forrás: https://www.szoljon.hu/kozelet/helyi-kozelet/adakozott-a-csepai-atya-feljelentettek-1172608/