„Ne vásárolj semmit" nap
Nem kötelező hinni a reklámoknak. Dönthetünk úgy, hogy mi másképp teszünk. Egyre többen tartanak ilyenkor fogyasztói böjtöt, amely  nem szegénységet vagy nélkülözést hirdet, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy a boldogságot, a megelégedettséget, a teljességet nem a boltokban kapjuk meg. Az akció vidám és kritikus tiltakozás a túlfogyasztás, a jólét, a vagyon egyenlőtlen elosztása, és a reklámnak a mindennapi életünkre gyakorolt hatása ellen. 

A „ne vásárolj semmit napot" a korábban a reklámszakmában dolgozó Ted Dave kezdeményezte 1992-ben, „Ami elég, az elég!" mottóval. A fősodrú média által közvetített reklámok, melyek már kiskorunk óta befolyásolják világképünket, arra ösztönöznek, hogy minél több, minél gyorsabban és minél drágábban kielégítendő szükségletünk legyen. Mindeközben tudjuk, hogy a fogyasztói boldogságérzetet fenntartó termékek előállítása fenntarthatatlan mértékben veszi igénybe környezetünket. A kérdés pedig roppant egyszerű, amit minden egyes tétel megvásárlása előtt érdemes feltenni: valóban szükségem, vagy csak igényem van erre? 

Csoóri Sándor: A haszon (részlet)
„Az eredeti tőkefelhalmozás korában Amerikát még az ódivatú protestáns erkölcs kormányozta. Dolgozni nemcsak a munkabérért kellett, de a becsület, a tisztesség nevében is. Eszményi az a munkás volt, aki nem dohányzott, nem ivott, nem élt kicsapongó életet. A munkaerejével megtermelt haszon egyúttal tehát a morális értékek takarékkönyvébe is belekerült. De attól a pillanattól kezdve, hogy az amerikai gazdaság elért egy bizonyos szintet, s ki tudta elégíteni az alapvető igényeket, gyorsan átállt, s hozzálátott ahhoz, hogy a fogyasztói igényeket mesterségesen fölcsigázza. Kezdte meggyőzni a vásárló állampolgárt, hogy olyan árut is vegyen meg, amelyről eddig álmában se tudott, s talán szüksége se volt rá. A reklám mint a csábítás múzsája állandóan a jobb dolgok iránti vágyat élesztgette az egyénben. Nem a szükséges került az ember szeme elé, hanem a lehetséges. A lehetséges pedig – mint tudjuk, közegellenállás nélkül – újabb lehetségesre utal, s ezáltal illúziót szül."

Túllőttünk a célon
A túlfogyasztás jelenségének komolyságát jól mutatja az ökológiai lábnyom fogalma, amely megmutatja, hogy mekkora terület erőforrásai szükségesek jelenlegi fogyasztási szintünk fenntartásához és termelt hulladékaink kezeléséhez. A számítások azt bizonyítják, hogy a világ népessége jelenleg nem egy, hanem 1,7 Földet fogyaszt, az emberiség ökológiai lábnyoma jóval nagyobb, mint amit a természet hosszú távon fenn tud tartani. Országonkénti bontásban hatalmas egyenlőtlenségek vannak az erőforások használatában, az egy főre eső lábnyom Katarban 15,7; míg Eritreában 0,5;  Magyarországon 3,4 globális hektár.

Minden évben elérkezik egy úgynevezett túlfogyasztási nap, az ökológiai túllövés napja, amikor az emberiség természeti erőforrásokkal való gazdálkodása deficitessé válik. Amit az év során ez után a nap után fogyasztunk, azt a Föld már a következő évi erőforrásaiból fedezi, azt éljük fel. Ez a nap évről évre előbbre kerül, 2019-ben az európai túlfogyasztás napja május 10-én, a magyarországi átbillenési pont pedig július 29-én következett be. 

Ne vásárolj ma semmit! Legyen inkább advent!

Szűcs Boglárka