Az apostolok cselekedetei könyvének lapjain elő-elő bukkannak megjegyzések az Úr útjával kapcsolatosan. Az Úr útja az a krisztusi csoport – a nagytanács tagjaként, ellenszenvvel nézve: szekta –, kik magukat önmagáról az Útról nevezték el. Így a kiáltó hangnak – „Készítsétek az Úr útját!” – a bibliaolvasó kalauzt követő olvasók visszakiálthatnánk, hogy már kész van. Az apostolok cselekedetei 9. fejezetében található meg, hiszen itt olvassuk, hogy az Úr útjának követőit Saul üldözi. Ebből derül ki, hogy Krisztus első követői lehettek, akiknek életvezetése, tanítása az Úttal esett egybe.

A későbbiekben az apostolokkal való találkozás magát az Úttal való találkozást is jelenti. Kik így, kik úgy reagálnak. Míg Apollósnak Akvila és Priszcilla által csak útbaigazítás kell, addig az ötvösök Efézusban zavarognak, kezük készítette istenük nem visel róluk anyagi gondot. Félix, aki az útszélről figyelt, a keresztény hagyomány szerint a feleségétől hallhatott az Útról. Uram, könyörülj az útszélen maradástól!

Jómagam is adventi utakon jövök-megyek. Lépteimet erővel lassítom, bár szív szerint futnék (a szív csalárd), hogy ez a cikk is minél hamarabb kész legyen. És közben gondolkodom: Vajon útkészítés az, amit én teszek? Kész van-e az út? Készen állok-e az Út jövetelére? Mi függ az én készenlétemtől? A lámpásom tele van olajjal? Vajon van-e annyi, hogy másnak is jusson?

Készítem. Pipa, és jöhet a következő a teendők listáján. Meghívót küldök és vendégségbe készülök. Minap az egyik egyetemi hivatal ajtaján kopogtatok, adventi koszorúval kezemben. – Áldás, békesség! – Jó napot! – Ezt az Egyetemi Lelkészség nevében szeretném átnyújtani. – Jaj, de jó, pont díszitek, itt, az asztalon nagyon jó helye lesz az adventi koszorúnak!
Pont a legjobbkor érkezett, akkor, amikor már díszítették az irodát és így lett kész az adventi dekoráció. Beleillik.

Az adventi utamon vannak sötét szakaszok is. Amikor imádságban kísérjük hallgatóinkat, akik gyászukkal terhelve várják az ünnepet. Még világosban indulok, már sötétben érek haza a velük közös alkalomról. Egy újabb félévet zárunk, és nyílnak meg lehetőségek kapcsolatfelvételre velünk, lelkészekkel. „Akkor jövő héten találkozunk!” – hangzik el attól, aki nem sokkal ezelőtt így tanúskodott: „Én Isten-hívő vagyok.” Uram, köszönöm, hogy kereszteződhetnek életutak!

Amíg én járom az utat, addig az Út is átjár engem. Mit jelent számomra az Úr jövetele? Ha eljött, akkor már megérkezett. Ha újra jön, akkor úton van.

És ha úton van, akkor találkozunk?

Az elmúlt időszakban az tűnt fel számomra, hogy áhítataink, igei üzeneteink mennyire e világ keretein belül értelmezendők. Légy ilyen, és jó leszel. Bátorító üzenetet kérnek, és kell is – támogató, megerősítő tanácsból készült „járókereteket”, melyek a földi keretek között megtartják a lelket. Az „eljött” biztos ténye mellett az „eljön újra” ígéret halványul.

Az Ige testté lett, közöttünk lakozott, de ha vajon újra eljön, talál-e hitet? Hitet abban, hogy újra eljön? Vele járást, úton létet vagy éppen újraindulást? Uram, ha újra jössz vagy ha már itt vagy, kérlek, az útjaink a végtelenben is találkozzanak!

Kis Kendi Dávid
egyetemi lelkész (Károli egyetem)

Kép: innen