Hogyan lehet bemérni a mérhetetlent, ábrázolni az ábrázolhatatlant, mikrokozmoszba sűríteni a makrokozmoszt és végtelenné tágítani a végest? Erre csak a valódi művészet képes, amely színt, formát és keretet ad mindannak, ami láthatatlan és megfoghatatlan, ami az emberi érzékelésen innen és túl van egyszerre. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, miközben Gyarmathy Tihamér (1915–2005) festőművész képei között jártam a Ráday Gyűjtemény budapesti Bibliamúzeumának Egeknek egei – A gondolat festett terei című időszaki kiállításán. A különleges tárlat a korai figuratív ábrázolások korszakától a szürreális absztrakciókon át a geometrikus alkotásokig vezet minket végig Gyarmathy életművén.

A több mint félszáz kép még azt is megérinti, aki nehezen teremt kapcsolatot az avantgárd művészettel, hiszen a sokféle forma, szín, fény és árnyék annyira eleven és lüktető, hogy akkor is megmozgat bennünk valamit, ha felfogni nem is vagyunk képesek azt, amit látunk. Érezhetjük, hogy mindaz, ami az alkotásokból árad, túlmutat alkotóján, és az emberi lét nyugtalanító kérdéseit feszegeti. Ugyanez a mozgás és nyugtalanság áradt Bartha Mátyás jazz-zongoraművész előadásából, amely aláfestésül szolgált a tárlat hivatalos megnyitóján, 2024. szeptember 19-én. Amint a megnyitón elhangzott, ez nem véletlen: a jazz és az avantgárd nálunk nagyjából egyszerre törhette át a hagyományos formák kereteit.



A megértés tesz minket alkotóvá
A kiállításmegnyitón Timár Gabriella Ulla református lelkész, a Bibliamúzeum vezetője beszédében kifejtette: munkatársaival mindig keresik azt a kapcsolódást, amelyben összeér az alkotó ember a Nagy Alkotóval, Istennel. Így volt ez Gyarmathy Tihamér esetében is. „Mindnyájan keressük, kutatjuk a titkokat, keressük a megértést. Keresünk, ha kitekintünk este a csillagos ég felé, ha belenézünk egy mikroszkópba, ha rácsodálkozunk egy csiga vagy egy levél szerkezetére, vagy ha gyermekeinkkel, unokáinkkal fújjuk a szappanbuborékot, amelyen megcsillan a fény” – fogalmazott a múzeumvezető.

„Keresők vagyunk akkor is, amikor kinyitjuk a Bibliánkat és olvassuk a kijelentést. A megértés tesz minket alkotóvá. Ki az ecsetje hegyére teszi ezt, ki szavakba önti, és van, aki ebbe a megértésbe rendezi be az egész életét.” Hozzátette: az „egeknek egei” egy bibliai kifejezés, a számunkra felfoghatatlant jelenti, azt a csodát, amelyben az ember próbál valahogy eligazodni. Ennek fényében kell értelmeznünk a 148. zsoltár szavait is, amely a bejáratnál adja meg a tárlat értelmezési keretét, valamint azt a Szentírásban több helyen is szereplő gondolatot, hogy Istent „az ég és az egek egei sem tudják magukba fogadni”.



„A Biblia szerint hit által értjük meg, hogy a világunkat Isten szava alkotta. Az igazán nagy titok az, amikor ezt megértjük. A hit, a tudás és minden munkánk egymás mellett szólva, egymás mellett lesz értékké” – fejtette ki Timár Gabriella Ulla. Gyarmathy Tihamért a különös alkotói világa hozta el a Bibliamúzeumba az idei Ars Sacra Fesztivál keretein belül, erről a világról pedig most még többet tudhatunk meg a kiállításnak köszönhetően, amely nem csupán a földszinti kiállítótermet tölti meg, hanem a pinceszinten található terek egy részét is. A tárlaton egyúttal néhány kortárs alkotó képe is szerepel.

A végtelen teremtő erő
Gyarmathy Tihamér abból a konzervatív pécsi világból indult el annak idején, ahol a progressziót Gebauer Ernő, Gábor Jenő, Martin Ferenc festőművészek és a jazz-zene képviselték – hangzott el a kiállítást megnyitó dr. Mészáros Flóra művészettörténész előadásában. Gábor Jenő volt Gyarmathy első rajztanára, akinek egy képe szintén látható a kiállításon. Martin Ferenc volt az, aki elintézte Gyarmathy Tihamérnak, hogy először Párizsba mehessen. A fiatal festő ott a képzőművészeti főiskola látványcentrikusabb és realistább festészete után megismerte az akkor már legalább egy évtizede ott élő nagy moderneket, például Piet Mondriant, akivel személyesen találkozott, vagy André Bretont, a szürrealisták atyját.



A nem ábrázoló művészetben sokféle megközelítés létezik. Gyarmathy számára a két legmeghatározóbb irányvonal a ritmusra épülő geometria és konstruálás, illetve a szürrealizmus színvilága és a horizontalitás–vertikalitás kérdése lett. Az 1930-as évek második felében már tudta, hogy a legjobban a térfelfogás foglalkoztatja, ezért vizsgálta Olaszországban a centrális perspektívát, és ezért kapcsolódott olyan alkotókhoz, akik úgy dolgoznak, hogy meghúznak egy horizontot és arra nem rögzítik az alakokat. Emiatt tűnhet úgy, mintha úsznának, lebegnének a formák. Ezt a világot láthatjuk visszaköszönni Gyarmathynak a művein is – magyarázta Mészáros Flóra.

„Piet Mondrian azt hangsúlyozta, hogy meg kell teremteni azt a fajta festészetet, amelyben a teremtett rend és a teremtő erő jelenik meg. Ezt Vaszilij Kandinszkij Istennek nevezi, Piet Mondrian csak a teremtő erő és a kreáció kifejezést használja” – fogalmazott a művészettörténész. „Nem azt akarták leképezni, amit látunk, hiszen erre a fotóművészet kiválóan alkalmas, hanem meg akarták mutatni azokat az erőket, amelyek ezt a realitást megteremtették.” Bár Gyarmathy a teljes képmezőben gondolkodott, nála nem végtelen a tér, noha a végtelen teremtő erőt ábrázolja. Képeinek általában nincs fókusza, de mindig van bennük valami, ami keretességet ad a kompozíciónak, hogy lezártnak érezzük.



Gyarmathy Tihamér a negyvenes években nagyon aktív alkotó volt, de bombatalálat miatt több mint száz képe elpusztult, így ebből nem sok mindent láthatunk. Amikor a kommunizmus tiltotta ezt a fajta nonfigurációt, az alkotók különböző módon reflektáltak erre. Volt, aki behódolt, mások titokban alkottak. Gyarmathy ebben elvhű ember volt, ami nem azt jelenti, hogy nem alkotott, hanem azt, hogy kiállításokon nem jelent meg, és nem vállalt olyan szintű tevékenységet, amellyel behódolt volna az akkori kultúrpolitikának. A hatvanas, hetvenes években újra lehetősége nyílt arra, hogy kiállítson, és arra is, hogy brüsszeli, afrikai és egyéb utazások során szerezhessen friss nemzetközi tapasztalatokat.

„Összességében egy természetalapú, organikus, absztrakt világot ismerhetünk meg általa, amelyben egyértelműen visszaköszön mind az égnek, a környezetnek a színvilága, mind az a fajta horizontalitás és vertikalitás, amely a térérzetünket meghatározza, és ezzel a feszes komponálással szinte beszippantanak minket a vásznak.” A művészettörténész szerint külön öröm, hogy a Bibliamúzeum magára vállalta annak feladatát, hogy összegyűjtsön ennyi alkotást Székesfehérvártól Szombathelyen, Győrön és Pécsen át a jelentős magángyűjteményekig, és általuk megmutassa Gyarmathy Tihamér és kortársai művészetét, valamint a bennük rejlő teremtő erőt és rendet.



A Törökfürdő története
A megnyitó végén Bánó András Pulitzer-emlékdíjas újságíró, szerkesztő, műsorvezető mesélte el egyik Gyarmathy Tihamérral kapcsolatos személyes emlékét, amely a művész Törökfürdő nevű, tizenhat évesen készített képéhez kapcsolódik. Bánó a nyolcvanas évek végén riportot készített Gyarmathy Fekete–fehér című kiállításáról, amelyet a Budapest Galériában rendeztek, és akkor annyira megkedvelték egymást, hogy minden hónapban egy szombat délutánt a műtermében tölthetett.

A művész az egyik ilyen alkalommal mutatott neki egy levelezőlapot, amely arról értesítette őt, hogy előkerült az 1931-ben készült Törökfürdő című képe, és ha érdekli, akkor jöjjön le Pécsre, ebbe és ebbe a régiségüzletbe. Gyarmathy Tihamér azt mondta, hogy menjenek el érte. Amikor végül együtt leutaztak a régiségboltba, a kép ott volt a bejárat mellett a földre támasztva. A művész botjával megkopogtatta a lépcsőt, és mondta Bánónak, hogy ez az. Amikor a tulaj megkérdezte tőle, hogy mit keres, azt válaszolta, hogy csak körülnéz.



Egyszer csak Gyarmathy Tihamér rámutat a botjával a földön lévő képre, hogy az mi, mire a tulajdonos azt mondta, hogy egy Gyarmathy-kép. „Aha” – mondta Gyarmathy Tihamér. „Nem veszik, mi?” Mire a tulajdonos azt mondta, hogy volt pár érdeklődő, de egyik sem komoly. A kép akkor huszonnyolcezer forintba került, Gyarmathy huszonötezret kínált érte, a tulaj pedig elfogadta. Amikor a vevő a becsomagolt képpel elindult kifelé, az ajtóból még visszaszólt: „Én vagyok Gyarmathy Tihamér. Viszontlátásra!”


Egyebek mellett a Törökfürdő című kép is megtekinthető az Egeknek egei – A gondolat terei című időszaki kiállításban 2024. szeptember 20. és 2025. január 31. között a budapesti Bibliamúzeumban (1092, Budapest, Ráday u. 28.). Bővebb információk a tárlatról az intézmény oldalán olvashatók.



 

Barna Bálint
Képek: Nagy Botond