A püspöki ciklus felénél, 2024. január elsején történt változás az egyházkerületnél betöltött hivatalában. Külső szemlélő számára hirtelen változásnak tűnik.

Isten adja a megbízatást, amikor jónak látja – az én esetemben az is elég hirtelen jött –, és Ő is veszi vissza. Ez utóbbi tényleg csak külső szemlélő számára tűnik hirtelen mozzanatnak. Az egyházkerület világi főjegyzői hivatalát olyan személy töltheti be, aki gyülekezetének választott presbitere. Itt érkezünk az én történetem különlegességéhez. A gyülekezetekben betöltött presbiteri szerepről úgy gondolkodom, hogy felelősen az tudja betölteni, aki otthon van a gyülekezetben. Ez számomra azt jelenti, hogy nem csak a vasárnapi istentiszteleten van jelen, hanem hétközi alkalmon is, a presbiteri gyűléseken és hétvégéken túl.

Miért fontos, hogy otthon legyen a presbiter a gyülekezetben ebben az értelemben?

A presbiterség, mint minden vezetés jó esetben, legelsősorban példamutatást jelent. Valódi példa az lehet, aki jelen van, akinek a hite nyilvánvaló lehet a cselekedeteiből a gyülekezete tagjai előtt.

2022-ben a Ráday Ház átvétele és beüzemelése kapcsán heti öt napot töltöttem távol a gyülekezetemtől, az egyházkerületi munka nem várt hozadéka lett, hogy vasárnapi keresztyénné lettem. Akkor megfogalmazódott bennem, hogy az új presbiteri ciklust nem vállalhatom el otthon, hiszen Istennek hála, van elég szolgáló, aki együtt tud lélegezni a gyülekezettel. Fontosnak láttam, hogy közülük kerüljenek ki a gyülekezet elöljárói. Ezért döntöttem úgy 2023 elején, hogy azt a szolgálatot leteszem, nem vállalom a jelöltséget sem, hogy felvehessék a fiatalabbak. A Presbiteri Szövetség elnökeként egyébként ez volt az egyik célkitűzésünk, hogy mind a szövetségben, mind a gyülekezetekben egyre markánsabban megjelenhessenek a fiatalok.

Mély meggyőződésem alapján hoztam egy döntést – s valamivel később szembesültem azzal, hogy ez a személyes mérlegelésen nyugvó elhatározásom az egyházkerületi főjegyzői tisztség betöltésére is hatással lesz. Az egyházkerületi tisztségem a paksi presbiterségem megszűnésével automatikusan megszűnt – még ha ezt nem is terveztem.
 

Ezzel függ össze esetleg a Presbiteri Szövetség elnöki tisztségéről való lemondása is?

A Presbiter Szövetség öttagú elnöksége hatéves ciklust vállal, viszont tagjai közül választja évenként az elnököt. A mandátumom lejártával nem vállaltam újabb egy évre a megbízatást, az alelnököt választottuk meg elnöknek – tehát ez egészen más történet, bár abban egyezik a kettő, hogy a szó szoros értelmében a legkevésbé sem mondtam le ezekről a tisztségekről. Viszont vallom, hogy a Presbiteri Szövetség elnökének ki kell fejeznie a presbiteri közösség egységét és minden egyházi vezetővel jó kapcsolatot kell ápolnia. Fekete Károly püspök álláspontjától markánsan eltérő véleményt képviselek az egyházunk belügyeivel kapcsolatban, így nem vállalhattam jó lelkiismerettel a további elnöki megbízatást.

A Presbiteri Szövetség célkitűzései közül a fiatalítást már az imént akaratlanul is érintette, a többiből mi tudott megvalósulni?

A három fő célkitűzés közül a közegyházi kapcsolatok rendezése megtörtént, a tagtoborzás elkezdődött azzal, hogy először tisztáztuk a nyilvántartást, majd elindult egy lassú építkezés. A Dunántúl öt egyházmegyéjéből egyikben sem volt megyei tagszervezet már.

Presbiteri főjegyzői szolgálata kezdetén a Lukács evangéliumából választott vezérigét, pontosan azt, hogy „..aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.” (22, 26c) Mit jelentett ez a gyakorlatban?

Számomra ez az alázatról beszél. Egész eddigi pályámon vezetői feladataim voltak. 1990-ben 26 évesen lettem polgármester Pakson. Akik soha nem voltak vezetők, azok között vannak, akik azt hiszik, hogy vezetni nagy szabadsággal jár, mert a vezető önállóan dönthet sok mindenről. Bár ez formailag így van, tartalmilag mégsem igaz. Egyetlen vezető sem hozhat olyan döntést, amit aztán nem tud végrehajtani, azaz nem hozhat olyan döntést, amit nem fogadnak el a rábízottak.
Ahhoz, hogy elfogadtassam a döntéseimet, nem szabad fölülről kezelni az embereket. Ez jelenik meg ebben az Igében számomra. Vállalni kell a vezetés felelősségét, vállalni kell a felelősséggel járó döntéshozatal minden kínját és keservét, de ezek között a harcok között tudni kell embernek maradni és egyenlő partnerként kell tekinteni a vezetettekre. Ez csak úgy lehet, ha a vezetést szolgálatnak tekinti az ember.

A vezetés is és a beosztott szerep is egy célt szolgál: ki-ki a saját adottságaival tesz a közösségért.

Mi az, amit adni tudott az egyházkerületnek?

Az egyházi szolgálat két fontos pillére a külső és a belső elhívás, melyekre nézve fontos a sorrend is. A külső elhívás Veres Sándor főgondnok úr felkérésén keresztül érkezett 2021 januárjában. Ezután értettem meg a belső elhívást, mert egyszerre úgy tűnt, mintha engem harminc éven keresztül erre a szolgálatra készített volna fel Isten. A vezetői és hivatali tapasztalataimra, az egyházi szocializációmra és a balatonszárszói SDG Konferencia-központ üzemeltetői feladatai ellátása során szerzett tudásomra itt mind szükség volt.

Az egyházkerületben az Üzemeltetési Főigazgatóság kialakítását kaptam feladatul, ezen belül legnagyobb feladatként a Ráday Ház átvételét, az üzemeltetés megszervezését és elindítását.

Az üzemeltetés felállítása és az alapvető keretek kidolgozása megtörtént, egy működő rendszert hagyok magam után.

Elvégezte, amire az elhívása szólt?

Ahogy mérlegelem az eddigi egyházkerületi feladataimat, azt látom, hogy most lezáródott egy szakasz ebben. Azért is, mert alapvetően válságmenedzser vagyok, az egész életem erről szól.

Megtörtént az újjáépítés, azokat a speciális feladatokat, amelyekre úgy hiszem, a tapasztalataim képesítettek, elvégeztem, a Ráday Ház üzemeltetése nemcsak talpra lett állítva, de jól működő rendszerré lett mostanra.

Úgy tudom, az egyházkerület szolgálatában fog maradni továbbra is, miután az egyházkerületi közgyűlésen megválasztották az utódját, átadja a stafétát. Mi az, amire hálával tekint vissza? Lehet tudni valamit a betöltendő feladatról?

Életem egyik legnagyobb ajándéka volt Istentől, hogy három évig itt, az egyházkerület vezetésében Balog Zoltán püspök és Somogyi Péter püspökhelyettes mellett szolgálhattam. Mindkettejük Krisztus-közeli élete és sziklaszilárd, bibliai megalapozottságú hite minta és példa volt a számomra. Nemcsak a ciklus hátralévő részében, de életem végéig kettejüket mindenben örömmel segítem, egyháztagként pedig szívesen szolgálom Krisztust, mert meggyőződésem, hogy nincs református keresztény élet szolgálat nélkül. De ennek a pontos formáit még nem tudom. Presbiteri főjegyzőnek se készültem.

Az utódját, Szathmáry Gergely​t mivel tudná bátorítani?

Az egyház bármilyen szintjén Krisztust szolgálni: ajándék. Minél nagyobb közösségekre van hatással az ember szolgálata, az annál nagyobb megtiszteltetés is egyben. De természetesen minden vezetői feladatkörben a felelősséggel arányosan egyre nő a súlya az ember döntéseinek. Ebben kell megtalálni az éltető egyensúlyt, hogy se az ajándék, se a túlzott felelősségvállalás felé ne billenjen el a mérleg. Ne keseredjen el az ember, amikor a felelőssége miatt kellemetlen döntéseket is fel kell vállalnia, de ne is gyönyörködjön Isten ajándékában annyira, hogy elfeledjen a felelősségének megfelelni.

Képek: Füle Tamás