Hányféleképpen értelmezhetjük a békét? Miben különbözik a keresztyénség és a politika békefogalma? Hogyan viszonyul Isten békéhez, háborúhoz és hogyan értelmezhető mindez a Biblia véres történeteinek fényében? Mi a valódi béketeremtés és miben különbözik a békefenntartástól? Többek között ezeket a kérdéseket is körbejárták az Igenlő című podcast-sorozat első részében, rámutatva arra is, hogyan lehet megtartó erővé, ha a Szentírást állítjuk egyházunk, hitünk és egész életünk középpontjába.

A Magyar Bibliatársulat podcast-sorozata az Élő Ige évéhez kapcsolódóan született meg, és adásaiban olyan bibliai alapfogalmakat jár körbe, amelyek nemcsak a hívő emberek számára fontosak, de azok számára is, akik csak most ismerkednek a Bibliával. A békével foglalkozó első rész beszélgetőtársai Karasszon István, teológiai professzor, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Ószövetségi Tanszékének vezetője, református lelkész, és Pecsuk Ottó, a Magyar Bibliatársulat főtitkára, református lelkész voltak.

A helyreállító béke
A békéről legtöbbször az jut eszünkbe, hogy nem szólnak a fegyverek és az emberek békében élhetnek. Ha azonban alaposabbak vagyunk, beleérthetjük a háborúskodás elkerülését is – mondta Karasszon István. Hozzátette: a trianoni békével például az volt a gond, hogy nem békét teremtett, hanem hozzájárult a második világháború előkészítéséhez.



A héber shalom szónak az igei alapja többféle dolgot is jelenthetett: nemcsak békét, hanem fogadalom megtételét és teljesítését, kiszolgáltatottságot, de hadászati kontextusban is előfordul. „Bele kell hallanunk azt, hogy valaki másnak a kívánságának eleget kell tennünk úgy, hogy megelégedett legyen és így álljon elő a béke. Tehát sokkal inkább kollektív és dinamikus fogalom” – fogalmazott.

Mózes ötödik könyve, a Deuteronomium szerint Isten lényege a szeretet, és ehhez hozzátartoznak a tettek is: Isten kiválasztott, megszabadított, kihozott a szolgálat házából, mert szeret téged. Emiatt neked is szeretned kell Őt, ami azt jelenti, hogy megtartod a törvényt. „Ha ilyen szeretetteljes viszony van Isten és ember, ember és Isten között, az azt jelenti, hogy a többi embertársadat is szeretni kell. Így lesz ez a szeretetfogalom társadalomszervező ténnyé. Ha ez megvalósul, akkor van shalom.”

A professzor szerint a béke kifejezetten teológiai fogalommá az Újszövetségben válik. A Korinthusiakhoz írt második levél kifejti, hogy Isten igazságos, de felmenti a bűnöst, mert Krisztusban megbékélt velünk. Ez azt jelenti, hogy nekünk is meg kell békülnünk Istennel és egymással. Az Efézusi levél pedig az ószövetségi és az újszövetségi nép Krisztusban történt megbékítéséről ír. Ez a bennem élő ó- és újember megbékülésének is útja.

Pecsuk Ottó kifejtette: mind az Ó-, mind az Újszövetségben megjelenik, hogy a béke a rendezettség helyreállítására törekszik, mert az abból kibillent állapot lelki és fizikai értelemben is pusztíthatja az embereket. Az Ószövetségben a békéhez kapcsolódik a szövetség gondolata is: a béke megteremtése mindig egy szövetség helyreállítása is. Ezt továbbviszi az Újszövetség, ahol az üdvösség felé vezető fogalmak közül az egyik legfontosabb a békesség. „Mi, reformátusok kicsit hazabeszélünk, mert Áldás, békesség!-gel köszönünk, és ha már fogalompárosításnál tartunk, az áldás is a békességhez tartozik. Nem nagyon találunk olyan áldásmondást a Bibliában, ahol ne valamilyen békét kívánnának benne” – magyarázta. Az újszövetségi békefogalom a shalomot kifejezetten a megáldottság, a nyugalom, a béke, a kiteljesedés értelmében viszi tovább.

Háború és béke
Hogy van jelen Isten békessége a sok ószövetségi öldöklésben, vérengzésben? – adódik a kérdés. Karasszon István válaszában kifejtette, hogy az Ószövetség szent mivolta mellett történeti beszámoló is, amelynek a hitelességét aláásná, ha elhallgatja vagy elspiritualizálja ezeket az eseteket. A kánaániták kiirtására vonatkozó parancs viszont elsősorban egy teológiai koncepcióra utal: az Úr megígérte az ősatyáknak ezt a földet, cserébe a zsidóságnak egyedül az igaz Istent kell tisztelnie, senki mást. Ez pedig akkor fog sikerülni, ha kiirtják a kánaánita kultúrákat. A történelemből azonban tudjuk, hogy ez nem történt meg.

Az ószövetségi történelemszemlélet szerint a zsidó nép hűtlen volt, és minden bajnak az volt az okozója, hogy meghagyták a bálványimádást és az Istennek való engedetlenséget azon a földön, amit Isten nekik ígért – mondta Pecsuk Ottó. Hozzátette: az ókorban a háború általában népirtásokkal járt, és sajnos ma sem mondhatjuk azt, hogy már ne járna ezzel. Az aktuális háborúk kapcsán leszögezte: mind az ukrajnai, mind a szentföldi konfliktusok megrendítőek, és a világhatalmak felelőssége óriási abban, hogy ne élezzék tovább az ellentéteket saját hatalmi játszmáik érdekében.



„Az Ószövetségben is fontos, hogy a béke nem egy izolált fogalom: összekapcsolódik az igazság kérdésével, a szövetség kérdésével. Az Ószövetség hamis prófétái vissza tudtak élni azzal, hogy csak azt mondogatták: legyen béke. Az igazi próféták azonban azt mondták a népnek, hogy amíg meg nem térnek, addig nem lesz béke. A béke nem hivatott igazságtalanságot elfedni” – szögezte le Pecsuk Ottó. „Minden épeszű ember békét kíván minden konfliktusban, de ha a béke nem megnyugtató és nem igazságos, akkor csak elodázza a háborút. Amit mi tehetünk, hogy imádkozunk a békéért, és ez is a dolgunk, ha komolyan vesszük, hogy Krisztus a békesség fejedelme.”

Békességre törekvés
„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” – olvashatjuk a Hegyi beszédben. Karasszon István szerint Jézus ezzel azt akarta mondani az őt hallgató közösségnek, hogy a békességre való törekvéssel többet elérnek, mint militáns politikát képviselve. „Shalomot értett rajta, ami a harmonikus életre való törekvés is, ennek kell jelen lennie az életünkben” – magyarázta.

„Bizonyos értelemben ez egy újrakonstituálása Isten népének” – mondta Pecsuk Ottó. „Isten a békesség Istene, Ő az, aki békét teremt, de ez nem azt jelenti, hogy Isten maga békés, tehát nem egy tulajdonságáról van szó, hanem arról, hogy shalomot munkál. Ez az a funkció, amit Jézus a Hegyi beszéd hallgatóságának tulajdonít.” Jézus az Isten országát hirdeti meg, és az nem a status quo megőrzése, hanem Isten akaratának megvalósítása látható földi feltételek között.

A Rómaiakhoz írt levélben Pál apostol számtalan helyen igyekszik segítséget adni az akkori hívő közösség számára abban, hogy a közöttük feszülő ellentétek ellenére is testvéreknek tekintsék egymást. Pál próbál olyan identitásdarabokat adni nekik, amelyből összeáll, hogy mit jelent együtt közösségben lenni. Az csak a minimum feltétel, hogy „éljetek minden emberrel békességben”, de a Magyar Bibliatársulat főtitkára szerint ezt a keresztyéneknek etikailag mindig felül kell teljesítenie, sohasem alul. Más kérdés, hogy néha még ennek sem tudunk megfelelni.

Arra a kérdésre, hogy a békefenntartó KFOR katona mennyiben tekinthető béketeremtőnek, Pecsuk Ottó kifejtette: a békefenntartó nem feltétlen béketeremtő. Karasszon István szerint a békefenntartó katona is lehet bibliai értelemben véve béketeremtővé, ha az ő életében is jelen van a shalomra, a harmonikus életre való törekvés.



A tanszékvezető professzor kifejtette: Magyarországon béke van, amiért hálát kell adnunk, de a verbális megnyilatkozások folyamatosan durvulnak, és ennek következtében egyre jobban szaporodnak az erőszakos cselekmények is. „Itt tudatosan kell eljárnunk. Remélem, a keresztyének még tudnak máshogy beszélni, és fel tudják hívni a társadalom figyelmét arra, hogy ez nagyon rossz út, és el fogja rontani azt a békét, amely még részben megvan, és amit mindenképpen Isten ajándékának tekintünk.”


Az Igenlő podcast adásai megtalálhatóak YouTube-on, Spotify-on, a Bibliajárat nevű Facebook-oldalon, de műsorára tűzi a református Európa Rádió, a Halas Rádió, valamint a Rádió Szarvas is.

Képek: Füle Tamás, flickr.com