Akikben életté lett az Ige

A Magyarországi Református Presbiteri Szövetség ötvenhat tagja személyes tanúságtétellel vallotta meg, hogyan lett számára Isten Igéje valóban élő és ható.

Ötvenhat személyes bizonyságtétel tanúskodik az Életté Lett Ige (ÉLI) projekt keretén belül arról, hogy Isten Igéje valóban élő és ható. A Magyarországi Református Presbiteri Szövetség még a 2024-es élő Ige éve végén ugyanis arra kérte rendes és támogató tagjait, hogy készítsenek egy pár perces videós bizonyságtételt, amelyben rövid bemutatkozás után felolvasnak egy életüket meghatározó bibliai szakaszt, megvallva, az hogyan vált számukra kiemelt jelentőségűvé. A sokféle életutat bemutató videók arra döbbenthetnek rá minket, hogy lehetünk bármennyire is különbözőek, Isten segítségének megtapasztalása mindannyiunk tapasztalata. A YouTube-on közzétett ötvenhat megszólaló között döntően presbiterek vannak, de akad közöttük néhány lelkipásztor is. A presbiterek közül ketten házaspárként tettek bizonyságot arról, hogyan lett bennük életté az Ige.

Hartmann Péter és Hartmann Sánta Judit immáron harmadik éve a Verebi Református Egyházközség tagjai. Hartmann Péter egy éve főgondnoka is a gyülekezetnek, választott igeszakasza pedig Márk evangéliuma 2. fejezetének 13. és 14. verse: „Azután [Jézus] ismét kiment a tenger mellé, az egész sokaság pedig odament hozzá, és tanította őket. Amikor továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: Kövess engem! Az pedig felkelt, és követte őt.” Bizonyságtételében a verebi főgondnok megvallja: azért fogta meg őt Lévi elhívása, mert életének egy időszakában eltávolodott Istentől, de mélypontra kerülve mégis azt érezte, Őhozzá kell fordulnia. Megszólította és kérte, hogy segítsen, az Úr pedig megsegítette, azóta is jelen van életében. Hartmann Péter úgy érzi, hogy mindent megkapott Tőle, amit csak kért, Neki köszönheti családját is.


Felesége, Judit a Zsoltárok könyve 28. fejezetének 7. verse kapcsán tett tanúbizonyságot, amely erősen kapcsolódik elhívásához: „Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.” Egy húsvéti időszakban, amikor sokévnyi gyermektelenség után újabb vetélés miatt kényszerült betegágyba, online követte a passiós istentiszteletet, amelyen személyesen nem tudott részt venni. Ahogy hallotta az énekeket és látta a szöveg felett az akkordok jeleit, megérintette őt az Úr. Megértette, hogy akkor és ott jött el az ideje annak, hogy folytassa azt az utat, amelyet zeneiskolai tanulmányai során kezdett el, és dicsőítéssel szolgálja Őt. Az elhívást egy évre rá egy bizonyosság követte, amikor megértette, hogy az Úr csodálatosan munkálkodik: virágvasárnap érkezett meg kisfiuk örömhíre. Azóta is énekelve ad hálát az Úrnak.

Debreceniné Farkas Edit huszonhat éve él Bogyiszlón és már a második presbiteri ciklusában szolgál. Református családban nőtt fel, konfirmációra kapott igéje a Timóteushoz írt első levél 4. fejezetének 12. verse volt: „...légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben.” Konfirmációja után eltávolodott hitétől. Később, amikor szülőként a gyermekeit vitte templomba, felerősödött benne a vágy, hogy rendezze kapcsolatát Istennel. Kérte a Szentlelket, hogy munkálkodjon rajta. Ekkoriban lett először presbiter, de munkája miatt nem tudta kitölteni teljes ciklusát. Amikor elment szolgálni egy Cursillo-képzésre, az egyik napi ige pont konfirmációs igéje volt, amely akkor vált valóban élővé benne. „Ha lankadok, akkor ösztökél, ha pedig az óemberem kezd erőre kapni, akkor pedig fékez” – vallja. „Mindezért Istené legyen a dicsőség.”



Az ÉLI projekt keretein belül tett bizonyságtételek IDE KATTINTVA tekinthetők meg.


Kép és videó: Magyarországi Református Presbiteri Szövetség