Új épületszárnnyal bővül a Gödöllői Református Líceum majdnem százéves épületegyüttese, ennek köszönhetően az 1992 óta a Gödöllői Református Egyházközség fenntartásában működő oktatási intézmény újabb tantermekkel, közösségi terekkel és aulával gyarapodik, emellett részben a régi épületrészt is átalakítják. Az építkezés előkészítése már megkezdődött – nemrég még második világháborús robbanóeszközök is előkerültek a föld mélyéről –, a jelképes alapkőletételre pedig 2025. március 14-én került sor, amelyet ünnepi áhítat követett. Ugyanezen a napon avatták fel az egykori gödöllői református lelkipásztor, ifjabb Szabó Aladár tiszteletére készült emléktáblát is.



A sarokkő
„Ahol most állunk, nagyjából ott lesznek az alapjai iskolánk új szárnyának, kőből, cementből, homokból. Mi azonban úgy hisszük, a Gödöllői Református Líceumnak már vannak másféle alapjai, amelyek 34 esztendeje biztonságot adnak benne tanuló diáknak, benne tanító tanárnak, gyermekét ideadó szülőnek” – fogalmazott ünnepi beszédében Heltai Zsófia, a Líceum igazgatója. Az alapító igazgatót, Bartos Zoltánné Gémesi Gabriellát idézve megerősítette, hogy ez az iskola az Úré, ahogyan mindannyiunk élete is. Az intézmény eredményei azt bizonyítják, hogy ez egy jó iskola, de azt szeretnék, ha emellett az Úr Jézus munkálkodásának a helye is lenne, ha Ő lenne a sarokkő, amelyre az iskola épül.

Az intézményvezető röviden összefoglalta, hogyan nőtték ki korábbi épületüket, hogyan toldozgatták-foltozgatták azt a pincétől a padlásig minden helyet kihasználva. Ezért nagy az örömük, hogy elkezdődhet egy olyan nagyobb lélegzetvételű bővítés első szakasza, amelyet önerőből már nem tudtak volna megoldani, a körülbelül 3 milliárd forintos állami támogatásnak köszönhetően azonban megvalósulhat. Azt remélik, hogy mindez tényleg csak az első lépés a XXI. századi Gödöllői Református Líceum felé vezető úton, amelynek reményeik szerint majd lesz egyszer egy korszerű, nagy tornaterme is, valamint szertárai, tizenhat megfelelő méretű osztályterme, könyvtára és olvasóterme, elég csoportszobája.



Gémesi György gödöllői polgármester beszédében kiemelte: számára a Líceum fejlesztése érzelmi kérdés is, egyrészt azért, mert a kezdetektől segíti az intézmény életét, másrészt azért, mert nővére volt az alapító igazgató. „Amikor egy újabb alapkő letételére kerül sor, akkor mindig arra gondolok, hogy mi az, ami erre épül. Erre épül majd az a jövő, amit Önök, ti képviseltek, pedagógusok, gyerekek, fiatalok, szülők egyaránt, az a jövő, amely titeket versenyképessé tesz, amely szabaddá tesz gondolkodásban, szívben, lélekben és tudásban, és az a jövő, amelyen belül hívő magyarok maradtok” – fogalmazott, és arra kérte a diákokat, hogy legyenek büszkék iskolájukra.



A beszédek után Balogh Tamás gödöllői lelkipásztor mondott fohászt, hálát adva Istennek mindazért, amelyet megadott ennek a közösségnek, és kérve Őt arra, hogy Szentlelke által maradjon velük és áldja meg munkájukat, szolgálatukat.



Egy időkapszulában olyan dokumentumokat és tárgyakat helyeztek el, amelyek jól jellemzik a líceumi közösséget. A jelenlegi diákok és az itt dolgozók névsora mellett többek között a pelikános iskolai pólót, a mostani épület kulcsát és a 30 éves évfordulóra készült évkönyvet is beletették. A kapszulára kívülről a beruházó Dunamelléki Református Egyházkerület, a fenntartó Gödöllői Református Egyházközség, és intézménye, a Gödöllői Református Líceum Gimnázium egy-egy szalagját kötötték fel, majd Gémesi György polgármester, Balog Zoltán dunamelléki püspök, Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, valamint Balogh Tamás gödöllői lelkész elhelyezték azt az alaphelyben.



Kit szolgálunk?
A jelképes alapkőletétel után az eső ellenére is jókedvű ünneplők átvonultak a református templomba, ahol áhítattal folytatódott az ünnepség. A kezdő imádságot Nyilas Zoltán, az Északpesti Református Egyházmegye esperese vezette.



Balog Zoltán dunamelléki püspök Lukács evangéliuma 16. részének 13. verse alapján hirdetett igét, amely így hangzik: „Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Az igehirdetésben elhangzott, hogy a napi ige néha nem bátorít, hanem provokál, de nem szabad kitérni előle, hanem el kell fogadni a provokációt. „Az a nyugtalanság, hogy tényleg nekem szól-e, áldás számunkra. Ha Isten Igéje elbizonytalanít bennünket, az jó” – fogalmazott a püspök, hozzátéve: az Ige kiemel miket a helyzetünkből, hogy egy magasabb nézőpontból lássunk rá arra.



A mammon gazdagságot, pénzt jelent, és az Ige szerint vagy ennek szolgálsz, vagy Istennek. „A felnőttek ilyen kiélezett helyzetben sokszor megpróbálnak kialkudni egy is-is megközelítést, de ez a vagy-vagy azt akarja mondani nekünk, hogy ne akarjuk felosztani életünket Isten és aközött, ami ajándékul adatott. Isten azt szeretné, ha teljesen az övé lenne az életed, és ebben nem valamiféle féltékenység jelenik meg, hanem a szabadság. Ha felosztod magad az elvárások között, még ha saját elvárások is vannak közöttük, akkor elveszted a szabadságodat. Ha nem akarsz fogságba kerülni, akkor mindenestül az Úré kell, hogy legyél, és akkor minden mással szabadon tudsz bánni.”



A püspök szerint a pénzt olykor eszköznek kapjuk arra, hogy kibontakoztassunk mindazt, amit Isten elgondolt rólunk. Amikor pedig vita folyik arról, hogyan használja az egyház a rendelkezésére álló anyagi forrásokat és az ingatlanvagyont, akkor meg kell nézni, hogy azok milyen célt szolgálnak: az evangelizáció, a tanítás és a diakónia céljára fordított eszközök nem a mammont szolgálják. Hozzátette: a célok deklarálása azonban kevés, lelki-szellemi éberségben kell átgondolni, hogy mit mire is használunk. Újra és újra fel kell tennünk a kérdést, hogy kit szolgálunk, ez Isten akaratának a szüntelen keresése. Ha pedig valamilyen eszköz Isten céljait szolgálja, akkor az egyúttal a mi javunkra is van.

Az áhítaton a Gödöllői Református Líceum kórusa szolgált énekekkel.



Jövőt szolgáló munka
Veres Sándor dunamelléki főgondnok ünnepi beszédében Isten iránti hálával tekintett vissza a Líceum múltjára, és arra, hogy az intézmény mára az ország második legjobb református gimnáziumává vált. Kiemelte, hogy itt mindig csak annyit építettek, amennyire volt fedezet, ezért kell a remélt tornacsarnok felépítését is későbbi ütemre halasztani. „Aki építkezni kezd, annak szívében ott van a reménység és a hit, hogy munkája a jövőt szolgálja. A Líceum léte az isteni kegyelem napról napra megvalósuló csodája” – fogalmazott a főgondnok, felidézve a csodálatos kenyérszaporítás kulcsmondatát: „Hány kenyeretek van?” Mint kifejtette: kevés adatott nekünk, de ha mindazt Krisztus elé tesszük, hit által lehet többé, elegendővé.



Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár arról beszélt, miért fontos, hogy az egyház iskolákat építtessen és működtessen. Elmondása szerint ez elsősorban a missziói parancs okán fontos feladat: a krisztusi értelemben vett tanítvánnyá tétel ugyanis aktivitást feltételez, és ebbe jól illeszkednek a magyar református közoktatási hagyományok is. A másik ok az, hogy az egyháznak kötelessége segíteni a rászorultakat, és bizonyos értelemben a nevelési-oktatási szükségletek is rászorultságként értelmezhetők. A helyettes államtitkár kiemelte: ennek a feladatnak az elvégzése az egész ország társadalma számára gyümölcsöt hoz.



Az ünnepségen ifjabb Szabó Aladár egykori gödöllői lelkipásztor életét dr. Lábadi Károly néprajzkutató, nyugalmazott egyetemi tanár idézte fel. A 75 éve elhunyt Szabó Aladár tudós ember volt és a Bethánia Egylet pénztárosa, aki a teológia mellett a bölcsészettudományokban is jeleskedett és külföldön is öregbítette Magyarország hírnevét. Gödöllőn 1917-től 1948-ban bekövetkezett haláláig, 31 éven keresztül volt lelkész. Életképes gyülekezetet és iskolát szervezett, alapítója lett a Ráday Pál Cserkészcsapatnak, hangsúlyt fektetett a szegénygondozásra, az árvaház támogatására, zsidó embereket mentett és értékes irodalmi örökség is jellemzi pályáját. „Egész életében másoknak élt. Lámpás volt a kezében, amelyet az Úr adott neki és a hit olaja égett benne” – hangzott el méltatásában.



A püspöki áldást követően került sor ifjabb Szabó Aladár emléktáblájának a felavatására a róla elnevezett gyülekezeti terem mellett. Az ünnepség ezután szeretetvendégséggel zárult.




Barna Bálint
Képek: Vargosz