Gyorsan telnek a helyek, ezért aki részt akar venni az idei Sófár református dicsőítő iskola egyhetes nyári táborán, annak érdemes mielőbb jelentkeznie és nem az utolsó pillanatig, a május 31-i határidőig várni. A 2025. augusztus 4. és 10. között zajló rendezvénynek idén is a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola (7150 Bonyhád, Kossuth Lajos u. 4.) ad otthont, ahová szeretettel várnak mindenkit, aki szeretne elmélyülni az Istent dicsőítő alkotófolyamatok különböző formáiban, vagy csak megerősítené istenkapcsolatát. Az evangélikus oktatási intézmény kollégiumával, tantermeivel, tornacsarnokával, udvarával, sportpályáival, kertjével és zöldfelületeivel nemcsak a programokhoz nyújt ideális helyszíneket, hanem az elcsendesedéshez és a pihenéshez is.

Bár a kurzusok fókuszában elsősorban az éneklés és zenélés áll, azok is találnak maguknak műhelyt vagy egyéb típusú foglalkozást, akiknek semmilyen zenei affinitásuk nincsen, hiszen különböző művészeti ágak képviseltetik magukat a kínálatban: például képzőművészet, kalligráfia, szobrászat, irodalom, színház, film, és tánc. Arra is lehetőség nyílik, hogy megismerkedjünk a gyülekezeti hangtechnika fortélyaival. Akik pedig az önismeretben és a lelkiségben szeretnének növekedni, azok számára lesz művészetterápia műhely és imaműhely, ahol inkább az elcsendesedésnek, az istenkapcsolat különböző formáinak, imagyakorlatoknak adnak (és hagynak) teret. Az idei tematika – „Kezed alkotása” – arra hívja fel a figyelmet, hogy alkotófolyamatainkon keresztül is formálódhatunk.



Dicsőítés, alkotás, közösség
„Egyetemistaként többünknek a szívügyévé vált a dicsőítés, és akkor kezdtünk el azon gondolkodni, hogy milyen úton-módon lehetne elérni, hogy egyre többen megtapasztalják ennek az örömét, mélységét, áldásait. Összeálltunk páran, dicsőítő alkalmat szerveztünk a Csillagpontra, majd konferenciát, és ebből nőtte ki magát a Sófár mozgalom. Később egyesületté szerveződtünk, ma pedig már a dicsőítő iskola a legnagyobb rendezvényünk, úgyszólván a mozgalmunk zászlóshajója: a leghosszabb, a legnagyobb létszámú és a legerőteljesebb hatású a programjaink közül” – mesélt nekünk a Sófár történetéről Szabó András, az egyesület egyik alapító tagja, az idei dicsőítő iskola koordinátora.

A dicsőítő iskola olyan rendezvény, ahol tényleg az egész hét Isten dicsőítése körül zajlik, miközben generációk kapcsolódnak egymáshoz az egészen kicsi gyerekektől az idősekig, és sokféle művészeti ágban kipróbálhatják a dicsőítés különböző formáit. Emellett minden napot áhítatokkal kezdenek és közös istentisztelettel zárnak, ezek adják meg a napközbeni programok lelki ívét. Mindez igen erős közösségépítő erő is: a közös dicsőítés és a közös alkotás során kisebb-nagyobb baráti közösségek születnek, amelyek hosszú távon is tartósnak bizonyulnak. Emellett a résztvevők azt is megtapasztalhatják, hogy bár többszázan vannak együtt, mégis egyetlen nagy közösség részeiként vannak jelen.



„A dicsőítésnek egyrészt van egy lelki oldala, az imádság, amelyben közeledhetünk Isten felé, de kell az Ő közeledése is felénk, hogy megtapasztaljuk Őt. Másrészt van egy művészeti, szakmai része, amelyet nekünk kell hozzátennünk. A zenész például azért fejlődik a saját hangszeres és énekes tudásában, hogy egyre jobb minőségben végezhesse Isten dicsőítését. A dicsőítés viszont sosem szorítkozhat pusztán a tevékenységre, mert akkor üressé válik. Fontos az is, hogy nem csak a művészetekkel dicsérhetjük Istent, hanem a hétköznapokkal, a kapcsolatokkal, az életvitelünkkel, és ezt a fajta tágas látást szeretnénk átadni a dicsőítő iskola lelki alkalmain” – fejtette ki Szabó András.

Az ifjúság szolgálata
A részvételhez nem szabtak meg minimum korhatárt. Sok család kisbabával együtt érkezik, akire felváltva vigyáz az egyik szülő, amíg a másik becsatlakozik valamelyik programba. A nagyobbacska gyerekeknek pedig már van Gyereksófár-foglalkozás is, amire általában 12 éves korig szoktak járni. A résztvevők 10-15 százaléka gyerek, 60 százaléka felnőtt résztvevő, a maradékot pedig a kamaszok teszik ki.
„Nagyon sok a fiatal, a tizenéves és a huszonéves, akik bátorítást kaphatnak arra, hogy mindazzal, amit a dicsőítő iskolában tanultak vagy begyakoroltak, a gyülekezetüket gazdagítsák. Emellett az ifis közösségeikbe is tudják vinni tovább a lelkesedést és a tapasztalataikat” – sorolta a koordinátor.



A fiatalok kapcsán odafigyelnek arra is, hogy az ő kiscsoportjaikban a közösségépítő játékok domináljanak, és időnként még külön társasjátékos- és sportprogramot is szerveznek nekik ennek érdekében. Sok fiatal, aki a korábbi dicsőítő iskolákban még csak résztvevő volt, később szervezőként tér vissza, és olyan is akad köztük, aki tiniként került a Sófár mozgalomba, de már tanárként szolgál.
„Tulajdonképpen a kezdetektől próbálunk mindenkit bekapcsolni az önkéntes szolgálatba. A fiataloknak nagyon is a javára van, hogy ők is hozzátesznek valamit, akár a teaházban szolgálnak, akár a pakolásban, a technikában vagy a fotózásban, és ezáltal részeseivé válnak az egész programnak.”

Mindezeket szolgálja a dicsőítő iskola egy átlagos napjának a felépítése is. A reggeli áhítatok után korosztályok szerint differenciálódó kiscsoportokban dolgozzák fel az előző esti igehirdetés témáját, kérdéseit, és ezt követik a délelőtti kurzusok és műhelyek.
Délután alternatív szemináriumokat tartanak másfél-kétórás blokkban, de részt lehet venni nyitott műhelyeken és fórumbeszélgetéseken is, az esti dicsőítő istentisztelet után pedig alternatív beszélgetős és közösségépítő programok teszik kerekké a napot.



Több, mint művészeti tábor
„Kezed alkotása” – idén ezt a témát járják körbe az igehirdetések és e köré szerveződnek a lelki alkalmak. „Isten az Alkotónk, aki alkotásra, alkotó életre hív minket. Arra keresünk választ, hogy alkotó ereje hogyan formálja a világot és hogyan élhetünk a kapcsolatainkban is szeretetteljes alkotó életet. Ettől leszünk több, mint egy művészeti tábor” – fogalmazott Szabó András. Az első három napon Tikász Ábel Budapest-Klauzál téri lelkipásztor, a következő három napon Lovas András lelkipásztor, dunamelléki missziói referens hirdet igét. A vasárnapi igehirdetőt meglepetésnek szánják. A reggeli áhítatok között lesz imaséta, éneklés és más formátumú áhítatok. Ezeket részben lelkészek, részben laikusok tartják.

A nyolc zenei kurzuson kívül 13 műhelyt hirdettek meg, ezek között van, ami nem művészeti, hanem más jellegű, például gyülekezeti hangtechnika műhely és imaműhely. Idén több olyan foglalkozás is visszatér a kínálatba, amely évek óta nem volt már, például újra lesz dalíró-hangszerelő műhely Dobner Illés és felesége, Éva vezetésével, és a művészetterápiás műhely is újraindul. Improvizációs műhelyből kettő is lesz: hangszeres és énekes. Terveznek dalszövegírás műhelyt Kübler Dániel vezetésével és szobrászműhelyt Farkas Attila vezetésével. A színházműhelyt pedig Zámbori Soma vezeti. Minden kurzus és műhely élén a saját területén szakmailag tapasztalt oktató áll majd.



A zenés kurzusokat több tanár tartja párhuzamosan, hogy mindenki egyéni oktatásban részesülhessen. Az egyórás egyéni kurzusokkal szemben a műhelyek kiscsoportos jellegűek.
„Mindkét oktatási módnak megvan az előnye. A csoportban közösen alkotunk, így több időt töltünk együtt, viszont az egyéni foglalkozás sokkal hatékonyabb szakmai munkát tesz lehetővé a zenei kurzusokon. Az egyéni oktatás miatt nyilván sokkal limitáltabb, hogy hányan tudnak kurzusra jelentkezni, mert egy tanár körülbelül 6-7 diákot tud egy napra beosztani. A csoportokban azonban 12-15 fő is együtt dolgozhat.”
Az Alkotóhoz kapcsolódhatunk tehát egyéni, kiscsoportos és összközösségi alkotásokkal, dicsőítéssekel is – a lényeg, hogy mindezek Őt dicsérjék.


A Sófár református dicsőítő iskola idei kurzusairól és műhelyeiről itt tudhat meg többet. Regisztrálni szintén ezen az oldalon lehet 2025. május 31-ig.




Barna Bálint
Képek: Sófár református dicsőítő iskola