Mi jut eszedbe először a pihenés szóról?

Nekem a nyugalom ugrik be. Aztán mindenképp a csendes, nyugodt létezés jut eszembe, amikor kiszakadunk a mindennapi forgatagból, valami, amihez másik idő és másik tér szükséges.

Sokan időpazarlásnak tartják a pihenést, hiszen fontos dolgoktól veszi el az időt, például a családtól, az elvégezni kívánt munkától – hogyan találjunk rá mégis időt, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásunk?

Ráadásul nyáron mindig óriási a reklámdömping, milyen programokon lehet részt venni, hová lehet elmenni, melyek között egyébként valóban rengeteg izgalmas van. Az ember alig várja, hogy belevesse magát... Ha lemondunk a pihenésről, akkor azt nem csak azért tesszük, mert úgy gondoljuk, hogy a munkától vagy a gyerekneveléstől veszi el az időt, de attól félünk, hogy kimaradunk valamiből. Történik valami, aminek én nem leszek a részese. Viszont szükséges korlátokat szabnunk, keressük meg a prioritásokat, hogy mi az, ami tényleg épít engem és a környezetemet is. A jól megválasztott tevékenységek elégedettséggel fognak minket eltölteni.

Milyen kihívásokat rejt magában, ha a családtagoknak eltérő a pihenési igényük? Mást gondol a pihenésről a férj és a feleség, esetleg a nagyobb gyerekeknek nincs kedvük ahhoz, amit a szülők terveznek.

A család időbeosztását alapvetően a szülőknek kell meghatározniuk. Persze jó, ha a nagyobb gyerekeket be lehet vonni egy családi kupaktanácsba, de elsősorban mindig az anya és az apa egyezzen meg a pihenés mikéntjéről, azzal a rugalmassággal, hogy egyikük se legyen túlterhelve. Örömteli, amikor a házastársak tudnak egymásnak is szabadidőt biztosítani vagy amikor kettesben tudnak elmenni valahová – például, ha van olyan családtag vagy barát, akire a gyerekeket rá lehet bízni. Több családban láttam, hogy a nagyszülők fixen bevállalnak heti egy délutánt, amikor vigyáznak a kicsikre. A házaspár tudja, hogy ez rendelkezésükre fog állni és nem kell a szervezéssel foglalkozniuk, mert valljuk be, gyakran ez is stresszes tud lenni. Kisgyerekeknél az is kihívást jelent, hogy nyaraláskor egy egész napot végig tudnak játszani megállás nélkül, ami a szülőknek nem kifejezetten pihentető. Ilyenkor a szülők át tudják adni egymásnak a stafétát. A nagyobbak már többször távolodnak el a családtól és nem igénylik annyira a hosszas közös programokat. A családi nyaraláson ezt is el kell fogadni, persze megegyezve abban, hogy hol lesznek és mit csinálnak, illetve figyelembe venni azt, hogy ők hol éreznék jól magukat. A családon belüli rugalmasság különösen fontos, hogy a különböző életszakaszokban váltani lehessen, és ne feltétlenül ugyanaz legyen a nyaralás, ami öt vagy tíz évvel korábban olyan jó élmény volt mindenkinek.

Rengetegen nem engedhetik meg maguknak azt, hogy a lakóhelyüktől távolabb töltsék el hosszabb szabadságukat – ha el tudnak menni egyáltalán szabadságra. Nekik milyen lehetőségeik vannak az éves pihenőidőre?

A szállás- és étkezési költségek megnövekedése – főként, ha megszorozzuk a családtagok számával – már előre megterhelő a család számára. Ilyenkor opció lehet a nagyszülőknél, rokonoknál eltöltött idő, a sátorozás vagy a házcsere, amikor az ország különböző részein élő családok cserélnek ingatlant rövid időre. Ebben a mi családunknak is jó tapasztalatai vannak. Kis kereséssel találni olcsóbb, akár egyházi szálláshelyeket is, ahol némi ráfordítással szép vidékeken lehet nyaralni. A lényeg, hogy kerüljük el a tökéletes nyaralás csapdáját: a lényeg, hogy kimozdulunk máshová, együtt vagyunk a természet közelében, nem a telefont vagy a tabletet nyomkodjuk, hanem olyan tevékenységeket találunk ki, melyek mindannyiunkat örömmel töltenek el.

Jobb egy tökéletlen nyaralás, mint egy év hosszabb szabadság nélkül?

De még mennyire! Hallottam már lelkipásztort azzal büszkélkedni, hogy ő bizony soha nem megy szabadságra, mert nem lehet otthagyni az őrhelyet. Ez azonban nem biztos, hogy célravezető. Valószínűleg nagy elhivatottságból és az elődök példájából születik ez a mondat, de hosszú távon kimerültséget, elfáradást eredményezhet.

Milyen üzenetet közvetít az a lelkipásztor, aki a soha meg nem álló ezermester szerepében tündököl, és az, aki bátran vállalja a pihenés iránti igényét?

Van erre bibliai útmutatásunk: a sabbatban összefonódik a pihenés és az istentisztelet – és ez nem csak a lelkészekre vonatkozik. A 127. zsoltár úgy fogalmaz:„Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába óvják azt az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” Itt az a látásmód a pihenéssel kapcsolatban, hogy Isten jelen van a világban a hivatásomon keresztül, akkor is, amikor pihenek. Bármilyen nagy a felelősségem, Isten az, aki hat azon a területen. Én az Ő munkájába állok bele és végzek el egy részt. Látom-e a saját, sokszor fárasztó dolgaimat úgy, hogy Isten ennek mögötte van, mögöttem áll és ingujját feltűrve aktívan és tényleg fáradhatatlanul dolgozik, alakítja, építi azt a területet, amiben én vagyok? Ne értékeljük túl magunkat és ne gondoljuk azt, hogy pótolhatatlanok vagyunk.

Ha nincs pihenőidő, amikor megállok és erre ránézek, akkor csak magamat fogom látni a mókuskerékben. Érdemes egy kicsit imában kérni Istent, hogy mutassa meg például egy tanárnak, hogy mit csinál a gyerekek között, egy lelkésznek, hogy mit tesz a gyülekezet tagjai között, egy ügyfélszolgálatosnak az adminisztrációban és így tovább. Hadd lássam, Te hogyan építed a várost. A túlterhelt, feszült napok rossz alvást eredményeznek. Sokan felriadnak éjszaka, eszükbe jut valami, pörögnek a gondolataik, bekapcsolják a gépet, megírnak pár e-mailt. Nekem is van ilyen néha. Ha már tényleg nem bírom elhessegetni, félretenni a gondolatokat, igyekszem a legkevesebb mozgás és a legkevesebb fény bekapcsolásával leírni pár szót, ami reggel emlékeztet rá. Magamat pedig emlékeztetem, hogy most nem ennek van itt az ideje.

A közelmúltban lezajlott lelkészkutatásból mi rajzolódik ki a pihenőidőhöz kapcsolódóan?

A lelkipásztorok egy jó része nem tudja kivenni vagy nem veszi ki a heti szabadnapját, akik viszont igen, ők sokkal jobban meg tudják tartani a szolgálat és a család egyensúlyát. Ez utóbbival kapcsolatos nehézségeiket sokan megjelölték. Nemrég olvastam egy másik kutatást, mely szerint az irodai vagy szellemi munkát végzők számára a heti egy pihenőnap nagyon szükséges, amikor egyáltalán nem foglalkoznak a munkájukkal. Ennek hiánya hosszú távon károsodást jelent a lelki egészségben. Az idézett kutatás szerint a hétköznapokon a kisebb pihenők náluk nem mutatnak jelentős összefüggést a lelki egészséggel. Fizikai munkásoknál az éjfél után végzett munka jelent nagyobb megterhelést a lelki egészség szempontjából.

Személyesen hogyan tapasztaltad meg a munka és a pihenés kapcsolatát?

Nagy kihívás ez az életemben, hiszen tudatosítani kell magamban, hogy mi a pihenésre szánt idő és mi nem. Ezeket be kell tartanom és másokkal is be kell tartatnom ezeket a határokat. Tudatosan figyelek a saját alvásomra és a heti egy szabadnapra, amikor nem nyitom fel a laptopot és lenémítom a szolgálati telefonom. Alapvetően az a kérdés, hogyan tekintek arra, amit végzek: hogy figyelembe veszem azt, amit Ézsaiásnál olvasunk, hogy „…Ha nem járkálsz a nyugalom napján, kedvteléseid után az én szent napomon, ha a nyugalom napját gyönyörűségesnek hívod, az Úr szent napját dicsőségesnek, és azzal dicsőíted, hogy abbahagyod munkáidat, nem keresed kedvteléseidet, és nem tárgyalsz ügyeidről, akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni…” A zsidóknak a fogság idején nem volt szombatnapjuk, a bibliai kép szerint a folyamatos munka a rabszolgasághoz kötődik. De a pihenés nem csak az emberre vonatkozik, hanem az egész teremtett világra: nem véletlenül kell parlagon hagyni a földet egy évig, hogy megőrizze termőképességét.

Kötött munkaidő esetén is gyakran kitolódik a munkával töltött idő, különösen, ha azt otthonról is végezni tudjuk. Az elmúlt években sokak életének részévé vált a home office, mely annak minden előnye mellett együtt járt a munka kezdetének és végének elmosódásával, eltolódásával, sokak mentális egészségét próbára téve. Ha tudjuk, hogy nem egészséges az, amit csinálunk, miért lépünk bele újra és újra?

Ha a pozitív oldaláról nézem, azért, mert szeretnénk jól csinálni, amit csinálunk. A felnőtt életünk nagy része telik el munkával, ezért a saját önbecsülésünk szempontjából is fontos, hogy azt jól csináljuk-e. Persze ennek egyik része lehet a megfelelés, de remélem, sokan dolgoznak olyan helyen, akik egyszerűen szeretik, amit csinálnak. Például egy tanár, aki még egy feladatot kijavít, egy óvónő, aki nem sajnálja az időt még egy virágszirom kivágására. A kiégés megelőzéséhez az a legfontosabb, hogy figyeljünk az időfaktorra. Lehet, hogy lelkesen vetjük bele magunkat az adott munkába, úgy érezzük, hogy beleférnek a plusz órák, és lehet, hogy elő is léptetnek vagy fizetésemelést kapunk majd. De a szervezetünk, az idegrendszerünk csak egy bizonyos ideig bírja a túlterhelést. Aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy irritálnak a munkatársaink, ingerültebbek vagyunk, nem olyan a teljesítményünk, elmegy a kedvünk, több koffeintartalmú italt és cukros ételt fogyasztunk, hogy fenntartsuk a korábbi energiaszintet és így tovább. Persze, a plusz fizetség nélküli túlóra nem korrekt működése a rendszernek, de sokan megkötik a kompromisszumot, mert más előnyei vannak a munkahelynek számukra.

Az imádság hogyan segíthet a pihenőidő strukturálásában?

Az istenkapcsolatunk ápolása, nem valami ad hoc dolog, érdemes megtervezni a bibliaolvasás és az imádkozás idejét, amely keretet ad a napunknak. Este arra is szánhatunk időt, hogy szinte Isten kezét megfogva együtt sétáljunk végig a nap történésein. Milyen örömteli vagy szomorú dolgok értek minket, és mi az, amire Isten fel akarja hívni a figyelmünket. Én szoktam ezt gyakorolni és másoknak is ajánlom. Az imádság abszolút előkészíti a nyugodt alvást is.

Sokunknak a pihenés szerves részét képezik a digitális eszközök: játékokkal, filmekkel, YouTube-videókkal próbálunk kikapcsolódni. Hogyan tudjuk egészséges mederbe terelni a pihenésként eltöltött képernyőidőnket?

Legyünk tudatosak és figyeljük meg saját magunkat, hogy az adott tevékenység milyen hatással van ránk! Lehet, hogy nem kikapcsol, hanem felizgat és nem segít abban, hogy keretezzük az időnket vagy hogy megfelelően felkészüljünk az elalvásra. Könnyű ottragadni a képernyő előtt. Válasszuk meg tudatosan, milyen oldalakat látogatunk, mit csinálunk a közösségi médiában és milyen tartalmakat fogyasztunk.

Megtapasztalhatjuk-e a pihenést egy kisebb betegség során?

Gyakran nem engedjük meg magunknak, hogy ágynak essünk, hiszen sok a teendőnk, vagy kicsik a gyermekeink és gondoskodni kell róluk. Néha, bár fekszünk, fújjuk az orrunk, köhögünk és lehet, hőemelkedésünk is van, de érezzük, hogy kell az ágynyugalom ahhoz, hogy újra fel tudjuk venni a ritmust. A kisebb betegségeknek megvan az a plusz előnye, hogy „legálisan” biztosítanak pihenést azoknak, akik ezt nehezen engedik meg maguknak. Gyakran egy-egy nagyobb hajtás után leszünk betegek: itt a nyár, vége a vizsgáknak, és mire pihenhetnénk, lebetegszünk. Nem véletlenül, hiszen teljesen kizsigereltük magunkat, és az immunrendszerünk így jelez, hogy ideje megállni.

A lelkészek különösen nem engedik meg maguknak, hogy betegek legyenek…

A lelkipásztori törvényben benne van a betegszabadsághoz való jog, illetve, hogy ennek mik a keretei. Ebben a helyzetben kettős támogatásra van szükség: egyrészt a szolgatársak részéről, ha helyettesíteni kell, a gyülekezetnek pedig el kell fogadnia, hogy ő is emberből van – és azt is, hogy ilyenkor bizony bezárulhat a parókia ajtaja is. A lényeg a tapintatos bánásmód, az odafigyelés, a segítség, ha arra van szükség. Egyébként egy lelkész akár beteg, akár szabadságra megy, a gyülekezeti tagok aktivizálhatják magukat, hogy megtartsanak egy bibliaórát, gyermekalkalmat, így olyan rejtett kincsek kerülhetnek felszínre, melyek korábban nem voltak ismertek.

A Gyökössy Intézet hogyan tudja segíteni a segítséget kérőket a minőségi pihenőidő, a munka és szabadidő közötti egyensúly megtalálásában?

A pihenés minden munkaágunkban téma lehet: a család- vagy párterápiában a családi pihenőidő megtalálása, a hivatásgondozói munkában a túlterheltség és a kiégés megelőzése lehet előtérben, de egyéni lelkigondozói beszélgetések során is felmerülhet, hogy valakinek ezzel problémája van. A lelkipásztorok támogatása kiemelt feladatunk, melyen belül – a lelkészkutatásban felmerülő igényekre is válaszul – jelenleg is keresünk olyan helyeket, ahol lelkészpárok, lelkészcsaládok számára van lehetőség kedvezményes pihenésre. Lelkészi kommunikációs platformokon erről igyekszünk a jövőben hírt adni.

Mucsi Zsófia portréja: Gyökössy Intézet
Képek: Freepik, Max Andrey/Pexels