Angliai ösztöndíjunk elején egy nyolcgyermekes családdal laktunk. Az anyuka gyakran készített „apple crumble”-t, vagyis almás morzsasütit, ami gyorsan elkészült és nagyon szerette mindenki. Megkérdeztem a receptet, mire ő azt mondta, hogy én is könnyedén el tudom készíteni ezt a sütit. Aztán nevetve elővett egy zacskót, a boltban készen kapható morzsalékot – ezt kellett a nyers gyümölcs tetejére szórni. Londoni tartózkodásunk idején gyakran készítettem én is ilyen morzsasütit; szilvából, almából, mikor mi volt. Legjobban melegen szerettük, vaníliafagyival megbolondítva. Közben a receptet is megtanultam, így is nagyon egyszerű és finom. Mi szilvával szeretjük a legjobban, ősszel a Budapesten tanuló teológusokkal is azzal sütöttük meg –, almát viszont egész évben lehet kapni, így gyakrabban készítem almával.

Melyek a hozzávalók?

• 60 dkg szilva (vagy alma)
• 1tk fahéj
• 7,5 dkg cukor
• 12,5 dkg liszt
• 5 dkg vaj
• 5 dkg mogyoró vagy mandula (durvára őrölt)
• a tetejére vaníliafagyi

Kell bele jéghideg és forró gyümölcs és liszt, kemény mogyoró és puha vaj; szóval sokféle állagú és hőmérsékletű hozzávaló. Hogy lesz ebből mégis valami nagyon jó?

A gyümölcsöt megtisztítjuk, feldarabolva egy tűzálló tálba lerakjuk. A fahéjjal és egy kis cukorral meghintjük. A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a maradék cukrot. Nagyon finom lesz, ha durvára darált mogyorót vagy mandulalapocskákat keverünk bele. Az így elkészített „morzsát” a gyümölcsre szórjuk és megsütjük. Még melegen tálaljuk, és vaníliafagyit teszünk a tetejére.

Levágjuk a felesleges részeket, darabolunk, dörzsölünk, morzsolunk, keverünk, kavarunk, adunk hideget és meleget – mindezt abban a reményben, hogy végül minden a helyére kerül, harmonikus íz- és állagkavalkáddá áll össze.



A teológusokkal arról beszélgettünk, hogy lehet-e jó abból, ha annyiféle ember összeköltözik. Mi történik, ha „hideg” és „forró” egy szobába kerül? Lehet a közösségünk javára, ha engedjük, hogy Isten kezébe vegyen minket és lágyan „összemorzsoljon” bennünket, hogy végül egységben tudjuk az Ő jó illatát terjeszteni a világban?

Vajon az egyházban, gyülekezeteinkben nem ugyanezt éljük-e át? Hogyan lehetséges, hogy annyiféle ember mégis mind Krisztust szeretné dicsérni? Vajon nem épp ez pünkösd csodája? Hiszen a Szentlélek Isten munkája, hogy egybeforrasztja a szívünket, megadja, hogy értsük egymást, hogy együtt bizonyságai legyünk Isten szeretetének. Öröme lehetünk a világnak, mint a morzsasüti fagyival.


Harmathy Ágota
református lelkipásztor, a budapesti teológia spirituálisa