A magyarság díszítőösztönéről beszélt Ghyczy György festőművész a Harkányi Szabadegyetemen.  

Előadása után arról is faggattuk, hogy miért díszítjük tárgyainkat.

- Az ember elementáris ösztöne, vágya, hogy díszítsen. Akár a leghétköznapibb tárgyainkat is díszítjük. Ha körbenézünk egy piacon, rögtön szembeötlik, hogy sokszor még a fakanalat sem hagyjuk díszítés nélkül, azt is megfestjük.

Milyen vágyunkat elégítjük ki a díszítéssel?

- Azért díszítünk, hogy ne csak funkcionalitása legyen egy tárgynak, hanem jó érzés legyen ránézni, megérinteni. Más érzés megérinteni, felvenni egy szépen hímzett inget, mint egy személytelent, hiszen a díszített tárgyban van kellem, jó íz, valami szerethető.

Minden népnek más az ízlése, a lelkülete. Hogyan jelenik meg ez a díszítésben?

- Valóban minden népnek más a gondolkodásmódja, az észjárása. Ezt Fáy Aladár pontosan megfogalmazta a magyarság díszítőösztöne című könyvében. A magyar gondolkodásra mérhetetlen felszabadultság és élénk fantázia jellemző. A magyar ember nem képes két virágot egyformára faragni vagy festeni. Ha ismétel is valamilyen motívumot, kicsit változtat rajta, mert vágyik arra, hogy eltérjen. Vagyis a fantáziának muszáj működni.

Érdekes, amit mond, de például Horvátországban nem működik a népművész fantáziája?

- Természetesen működik fantázia a körülöttünk élő népeknél is, de egy kicsit másképpen. Például gyakran alkalmazzák a hímzésekben, faragványokban a díszismétléseket, szinte szőnyegmustraszerűen. Ezekben is van fantázia, de a magyar alkotásokban még több.

Bár a fantázia szót használja, számomra mégis a magyar ember szabadságvágya érződik mögötte...

- Igen, azt hiszem, hogy a kötöttségek a népművészetben az anyagok és szerszámok megkötései inkább. Egy festett ládika változatosabb lehet, mint egy kopjafa, amit baltával faragnak. De azért hozzá kell tenni, hogy mérhetetlenül sokféle kopjafa van Magyarországon, és ez is a dús fantáziának köszönhető. A magyar ember kevés motívumból is képes nagyon sokféle szép dolgot létrehozni.

Sokszor emlegetik a búsongó magyar lelket. A népművészetben vagy a művészetekben érződik ilyesmi?

- Huszonegyedik századi festő vagyok, mai, modern ember, aki nem gondol túl romantikus dolgokat a világról, azt viszont mégsem hinném, hogy búsongó ember a magyar. Hasonlóak vagyunk, mint a többi nép, de a fantáziánkat hangsúlyoznám újra, ami talán a múltunkból, a hova születettségünkből, a történelmi hátterünkből adódik. Nem vagyunk pesszimista nép, de adódtak olyan helyzetek a történelemben, amikor volt okunk a szomorúságra. A magyarnak a búsongását, a németeknek a precizitását szokták emlegetni, de ez is csak sztereotípia. A népművészetekben nagyjából úgy lehetne jellemezni a német precizitást, hogy tökéletesen másolják egymás mellé az ismétlődő mintákat. Nem tartom szerencsésnek, ha egy-egy népet beskatulyázunk vagy jelzőket akasztunk rá.

Meg lehet fogalmazni általánosságban, hogy milyen a magyar ízlés?

- Az általános ízlésünk jónak mondható. A mostani trendek azonban abba az irányba viszik a gondolkodást, ami egyre kevésbé elfogadható számomra. Ma már inkább a televíziós reklámokból és a bugyuta filmekből építkezik az ízlés, miközben birtokosai vagyunk csodálatos kincsünknek, a népművészetnek. Ebből kellene minél többet beépíteni az életünkbe.

Az egyik nagy svéd bútoráruházban olyan ágyneműket is árulnak, amin megjelennek a svéd népművészeti motívumok. Nálunk viszont nem igazán találkozni, mondjuk kalotaszegi mintás ágyneműkkel, függönyökkel. Miért?

- De ha Erdélyben jár, még láthat kalotaszegi mintás ágyneműt!

Egyes területekre valóban jellemző lehet, de tömeges méretekben vagy nagyáruházak polcain nem találkozni ilyen termékekkel.

- Talán azért, mert a magyar díszítés sokkal személyesebb, és közelebb áll az emberhez. Talán ezt nem muszáj kiteregetni, bár a másik oldal is igaz: a legszebb hímzett ingét vagy kendőjét mindenki szereti megmutatni a másiknak.

Hogyan derül ki a magyar jellem egy-egy népművészeti alkotásból?

- Ha egymás mellé tesszük több nép munkáját, azonnal meg lehet különböztetni a többitől, ha egy picit is ismerjük a magyar népművészeti motívumkincseket. A magyar motívumok kötetlenek, lazák, őszinték. Meseszépen fantáziált virágkölteményeket láthatunk. A díszítésben a népköltészet születik meg.

Milyen egy magyar álomvirág?

- Nagyon sokféle van. Nekem szép álomvilágaim és álomvirágaim vannak. Az álomvirág az, amiért érdemes egy művésznek dolgozni.

Ha le kellene festenie, milyennek festené meg?

Nagyon szép, szív alakú tövet készítenék. Bokorrá növő tulipánokat, amik színesek: pirosak, sárgák, de nemcsak tulipánok lennének rajta, hanem milliónyi csillag és mindenféle tobzódó virág.

Fekete Zsuzsa 
Fotó: Füle Tamás 

Az előadás felvétele: