Ami mindent megváltoztat

A háborúknál és a népirtásnál kevés szörnyűbb dolog van a világon. A szenvedés univerzális tapasztalat, ahogy az is, hogy minden tragédiára reagálni kell valahogy. Ezt az állapotot próbálja feldolgozni Gárdos Péter Hajnali láz című filmjében.

A holokausztot túlélve Miklós megtudja, hogy halálos tüdőbajban szenved. Elhatározza, hogy fennmaradó fél évében megtalálja a nagy őt. 117 lánynak ír levelet, a válaszolók közül az akkor 19 éves Lili kelti fel a figyelmét. Elkezdenek ismerkedni, és az ismerkedésből szerelem lesz.

Senki sem vágyik arra, hogy tragédiák érjék, ha azonban mégis megtörténik a baj, az gyökereiben változtathatja meg az embert. Holokauszttúlélők, akik vállalták, hogy mesélnek az életükről, gyakran ugyanerről számolnak be. Persze, ez sokak közös tapasztalata. Ahogy abban is egyetért mindenki, aki nagy fájdalmon ment keresztül, hogy az elfojtás nem segít. De akkor mi a megoldás, hogyan lehet továbbmenni egy ilyen tragédia után?

Ami mindent megváltoztat
A Hajnali láz elsősorban olyan embereknek ajánlott, akiket már ért tragédia az életben. Ez a film mégsem csupán a szenvedésről szól. Olyan kérdéseket vet fel, mint az, hogy hogyan és milyen identitást építsen fel magában az az ember, aki túlél egy traumát. Maradjon meg a múltban, félelemben és haragban? Vagy az élvezetekben keresse a megnyugvást? Esetleg kapaszkodjon a reménybe, hogy még minden visszatérhet a tragédia előtti állapotba? Mi van, ha egyik szörnyűség követi a másikat? John Steinbeck Érik a gyümölcs című regényében a sorozatos csapások után visszatérő motívumként használja az „amíg…, addig van remény” formulát. A Hajnali láz Miklósának már nem marad reménye. Talán pont ez adja az erőt neki, hogy fittyet hányva az orvosok vélményének, saját kezébe vegye a sorsát.

Kérdés, hogy vajon akkor is ennyi életerő és játékosság lenne benne, ha nem kéne dacolnia valakivel vagy valamivel? A szerelem tényleg mindent megváltoztat? Vagy ez csupán klisé? Edith Eva Eger holokauszttúlélő ír arról, mennyi erőt adott neki a legnehezebb pillanatokban, hogy ott volt mellette a testvére. Persze, ez nem szerelem, szeretet. Ez is csupán klisé lenne? Pál Feri arról beszél, hogy nem az a legrosszabb, ha nem szeretnek az emberek, hanem az, ha én nem vagyok már képes szeretni. Ezek szerint a szeretet tényleg mindent képes megváltoztatni?

Mitől jó ez a film?
Szeretetről és a bajtársiasságról szól a Hajnali láz is. Csak egy jó pajtás nézi el és vesz részt a barátja kalandjaiban. Csak egy jó pajtás szól, hogy máshogy is lehetne élni. Egy jó pajtás együtt örül és együtt bánkódik a barátjával. Az embernek kedve támadna melléjük szegődni.

Mint a legtöbb romantikus történetben, a sötét karakter ebből a történetből sem hiányozhat. Hogyan jut oda egy ember, hogy birtokolni akarja azt, akit szeret? Ám nem is olyan könnyű eldönteni, Judit karakterét gonosznak lehet-e nevezni, vagy inkább áldozatnak. Kérdés, lehet-e jó célra használt eszköz a félelem vagy a fájdalom.

De a Hajnali láz szól az emberi bátorságról is. Engem kevés dolog köt le jobban, mint amikor egy bátor ember kalandját nézhetem végig. Van élet a tragédiák után? Általában igen, de hogy milyen legyen az az élet, már döntés kérdése.

 

Csopor Renáta

A Parókia Filmklub következő estjén a Hajnali láz című filmet vetítjük le. Vendégünk lesz Gárdos Péter filmrendező, aki szülei történetét vitte vászonra. A film alkotóját Jakus Ágnes, a Parókia portál munkatársa kérdezi. A beszélgetésbe Ön is bekapcsolódhat. Tartson velünk! Helyszín: a Bibliamúzeum alagsori konferenciaterme (1092 Budapest, Ráday utca 28.) Időpont: 2018. november 8., csütörtök este 6 óra. Szeretettel várjuk!