„Úgy megújított az Úr augusztusban, hogy szeptember-októberre huszonegy igeszolgálatot vállaltam, közte egy öt- és egy négynapos evangélizációt, legyél hozzám türelemmel!” – mondja kissé panaszos hangon, mégis nevetve a telefonba a nyugalmazott lelkipásztor, akinek az életén keresztül sokak kaptak gyakorlati tanítást az élő Ige szókapcsolat valódi jelentéséről.

„Az alaphelyzet az, hogy hangzik az Ige, amelynek nagy része egyik fülünkön bemegy, a másikon ki. De nem az összes, mert van, amin azért elkezdünk gondolkodni.
 Mégis megtörténik az a csoda, ami nincs az igehirdető kezében, hogy ez a bizonyos Ige, ha élő, Isten Szentlelke erejével a gondolataink közül leszabadul a szívünkig.
Úgy, ahogy megfogan egy gyermek, s abban a pillanatban az édesanya még nem tudja, hogy mi történt, de néhány héten belül a jelekből felismeri. Ahogy megszületni, úgy újjászületni sem lehet élő mag nélkül. Ez teszi az Isten Igéje, ami kettős összetevőjű és két jele van annak, hogy egy szívben megfogant.
Egyfelől megmutatja bűneimet, rádöbbent elveszett voltomra, másfelől mindezt Jézus szeretetének vonzásában teszi. A két összetevő mindenkinél egyéni módon hat, de ugyanolyan fontos.

Volt egy hölgy, akit a munkatársnője hívott el bibliaórára, de amikor eljött, még azt sem tudta, hisz-e Istenben, vagy sem. Két hónap múlva beszélgetést kért és elmondta, mennyire bántja, hogy durván beszél az édesanyjával. Bár gyermekkora óta így viselkedett, de korábban ez sosem bántotta.
Azzal bátorítottam, hogy ez jó jel, hiszen átlépte az isteni demarkációs vonalat, amit az Úr a szülők tiszteletének fontossága miatt húzott meg.
Ez az, amikor az egyik komponens elkezd dolgozni valakiben, eléri a szívét és azt kezdi észrevenni, hogy vele van baj, és nem mindenki mással.

Ezt lelkészként is vallom: nem kicsit vagyok bűnös, hanem a fejem búbjától a lábam ujjáig minden sejtemben ott a romlottság. Az Ige egyik komponense éppen az, hogy világossá teszi kicsiben és nagyban a totálkáros voltomat.

Ezért baj, amikor csak úgy „lightosan” szeretgetjük az embereket, mert olyan, mintha a rákbetegnek tüneti kezelést adnánk. Jézust szétverték, meggyalázták, keresztre szögezték a mi bűneinkért.
Nekünk csak annyit kellene mondanunk: Bocsáss meg nekem, Uram! Másfél másodperc. Az ember mégis berzenkedik a bűnei és elveszett volta megvallása ellen.

Tizenkét évig hirdettem úgy az Igét, hogy elvettem ennek a komponensnek az erejét azzal, hogy gyöngeségekről beszéltem bűnök helyett, becsapva önmagam és a rám bízottakat is. Meghatározott, hogy nem akartam megbántani az embereket még lelkigondozói szituációban sem – de Isten élesen megítélte, hogy amíg embereknek igyekszem tetszeni, Isten szolgája nem vagyok, ők pedig mennek a kárhozatba.

Ugyanakkor a másik komponens is ugyanennyire hangsúlyos: Jézus szeretete. Ő nagyon gyengéden kezelte a bűnös életeket, gondoljunk csak Zákeusra, a samáriai asszonyra vagy a házasságtörő nőre. Jézus jelenlétében egyszerre világossá lesz az ember állapota. Ennek a megértése is a kereszthez vezet, mert ott ragyog legjobban Jézus szeretete.

Hetvennyolcadik évemben, több mint negyven évnyi lelkészi szolgálat után három mondatban össze tudom foglalni annak a lényegét, amiért létrejött az egyház.
Egyrészt totálkárosak vagyunk.
Másrészt Isten – Jézus keresztjén – olyan szabadítást szerzett, amelynek semmilyen mitológiában, világvallásban, filozófiában, pszichotechnikában nincs analógiája. Sehol nem találunk hasonlót, hogy más viszi el a „balhét” helyettem. Isten odaadta a Fiát azért, hogy én teljességgel szabad legyek minden nyomorúságomtól. Harmadsorban pedig ez az erő, a keresztnek, a megváltásnak az ereje érvényes és működik ma is.

Idén, a nagypénteki szolgálatom során értettem meg még valóságosabban, hogy mit jelent, hogy a keresztről szóló beszéd bolondsága teljességgel érthetetlen. Tisztelettel tudunk ránézni, de hogy komolyan vegyük, csak akkor lehetséges, ha Isten elhúzza előlünk a függönyt az Igéjével.

Csendes alázattal mondom, hogy sokszor láthattam, ahogy ez a függönyelhúzás emberek életében valósággá vált – de éppen ebben a kontextusban tudok felszabadulni arra, hogy az ügy nem rajtam múlik. Ez megment az erőlködéstől, és odatérdeltet az Úr elé. Nem ott kezdődik, hogy lelkészként élő Igét viszek, hanem ott, hogy benne vagyok az isteni áramkörben, ahol élő Igét kapok. Ez így túl nagyképűnek hangzik, nem is valósul meg mindig, a lényeg mégis ebben van.

Az óemberem egy jottányit sem változott, nagyon kell nekem is az élő Ige, ami megítél. Utoljára akkor ítélt meg keményen, amikor egy lelkészválasztási ügyben a végsőkig ragaszkodtam a saját igazságomhoz. Isten pedig leültetett a kisszékre egy igehirdetés csendes mondatával: nem tudsz olyan nagyot gondolni, aminél Isten nagyobbat ne tudna tenni, és nem tudsz olyan kicsit gondolni, aminél ne lennél kisebb. Ennyit kért az Isten: engedj a magad igazából, alázd meg magad, csendesen bízd rám az ügyet.”

Parti Judit
Kép: Füle Tamás