A nyári szünet utolsó lélegzetvételei egybeesnek a tanévkezdés első szusszanásaival. Számtalan szülő ugyanazt szuszogja a gyermeke felé: végigolvastad…? Kész az olvasónapló? A lapbook? A könyvajánló? Az író rövid életrajza?

Amíg a nyár elején divatos háborogni a szülői fórumokon a nyári olvasmányterhek miatt, a nyár végének programja a helyzetelemzés és a tűzoltás.
Ha a gyermeknek szerencséje van, szülője annak idején olvasta a kitűnő francia irodalmár művét „Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk?” címmel, és röviden eligazítja őt a számára aktuális regény világában. Esetleg megnézik filmen. Vannak kevésbé szerencsés gyermekek, ilyenek az enyémek is. Az ő szülőjük meg van győződve arról a mérhetetlen haszonról, amit például az Egri csillagok saját élményű feldolgozása hoz a konyhára.
Alapvetően két már-már vallásos meggyőződésű csoport alakult ki az olvasás iskolai keretek közti megszerettetésével kapcsolatban. Az egyik csoport szerint mindegy, mit, csak olvasson és ez az elfoglaltság aztán örvendetesen el fog majd harapózni a diák életvitelében.
A másik csoport a minőségi irodalom kivont kardú védelmezője, szerintük az Egy ropi naplóját hatalmas kazlakban kellene elégetni.

Szerintem van még egy út. Amikor az olvasmány eltalálja a kortárs érdeklődést, emellett irodalmi értéke is van.
Zágoni Balázs díjnyertes ifjúsági regénye, a Gömb például ez utóbbi csoport tagja.
Mondok hét érvet, amiért nyár végén is érdemes elővenni. Hatodikos-hetedikes korosztály olvasmánylistáján pedig egyértelműen ott lenne a helye.

1. A regény mondatszerkesztése filmszerűvé és élménydússá teszi az olvasást. A szerző rövid, frappáns mondatokkal láttatja a cselekményt; a képregénybajnokok sem fognak beletekeredni az értelmezésbe.

2. A műfaj: disztópia. Miért jó társadalomkritikát olvastatni a gyermekkel? Miért nem festjük csak egyszerűen, heroikusan rózsaszínre a horizontot? Talán azért, mert a horizont nem rózsaszín. Egyetlen Igét sem ismerek, ami rózsaszínre festené a jövőt. A klasszikus hőstörténetek után igen fontos, hogy mielőbb szembejöhessen a valóság, amiről biztonságos családi, iskolai keretek között lehet beszélgetni.

3. Ez egy tinédzser-hőstörténet, mégsem hősködni, hanem gondolkodni, érezni tanít. Azt gondolom, mindkét képességre szükség lesz a jövőben is.

4. Tiszta szerelmet ábrázol. Igen, fiú és lány közt fontos szerelmi szál is szövődik. Vizuálisan igencsak megterhelt világunkban elég lényeges, hogy legyen ezen a területen is a fiataloknak legalább halovány fantáziája egy másik úttal kapcsolatban. A gyülekezeteinkben tisztaságra hívjuk őket – az osztályukban egészen mást látnak és hallanak. Ez a történet arra mutat példát, hogy a tömegvonzás ellenében is lehet másként gondolkodni és másként megélni a diákszerelmet is.

5. Evangéliumi a történet. Nem direkt módon evangelizál a könyv. Tizenkét éves korukra a hívő családok gyerekei elég jól megtanulták, hogy mindenre Jézus lesz a jó a válasz. A regény egy csodálatos kísérlet arra, hogyan lehet Jézusról beszélni úgy, hogy nem mondom ki a nevét. (A Bibliában is van ilyen rész: Eszter könyvében egyszer sem hangzik el Isten neve. Pedig bátran elhihetjük: jelen van a sorok között.)

6. Kortárs. Drónok, háború, kémek, eladósodás, megtévesztés, vagyis sok minden nem az, aminek elsőre látszik. A jó kérdésekhez szükség van a napi valósághoz kapcsolódó, jól olvasható történetekre. Zágoni Balázs pedig úgy írta meg a regényt, hogy hazai pályán tesztelte, három, akkor tizenéves gyermeke tehette meg kritikai megjegyzéseit.

7. Saját megfigyelés alapján a szerzőt a kapcsolatok írójának neveztem. Több nézőpontból mutatja be a horizontális összefonódásokat, és rejtetten ábrázolja a vertikálisat is.
Ennek ellenére látunk benne fájdalmasan széthullott családot, ahol esélyt ad a szerző arra, hogy az olvasó mindkét fél szempontrendszerét át tudja érezni.
Ez a regény több okból is hídszerephez jutott, hiszen a kolozsvári író első magyarországi kiadónál megjelent műve volt 2019-ben. De nem csak a határon innen és túl fűzi össze a magyar olvasókat, hanem a generációk között is tud hidat képezni. Ismerek szülőt, aki alig várta, hogy a gyermeke végre elaludjon és kihozhassa a Gömböt az éjjeliszekrényéről.

A fiam is meglepő gyorsasággal olvasta el az elsőt és kereste rajtam a második kötetet. Érdekes módon amíg Tom Sawyer felnövéstörténete olykor félelmet keltett benne, Vik kalandjai a Gömbbel nem.
Mialatt a Simpson család (amerikai rajzfilm) egyetlen epizódja nagyjából harminc perc alatt képes bejárni az utat a családi diszfunkciótól a súlyos patológia felé, addig itt egy könyv, ami képes visszavezetni ugyanezen az úton – persze az olvasás lassabb és életszerűbb tempójában.

Szeptember végén egyébként új regénye jelenik meg a szerzőnek, amivel a múltunk egy nehezen feldolgozható szeletéhez nyúl: 1944-hez. Már várom!