„A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Hamvas Béla
Árnyékboksz, mint hitvédelem?
Barabásozunk egy jót, aztán megyünk kezet mosni, jól beebédelni, mint aki jól végezte dolgát. Jól megvédte nyáját.
A református közbeszédben és internetes listákon sokszor emlegetik mostanság a Hit Gyülekezetét (amely Magyarországon hamarosan a történelmi egyházak egyike lesz. Jó próbájaként, egyfajta lakmuszpapírjaként, például az ökumenének, oda-vissza.) Mint minden rossznak gyökerét. „Ahová betették a lábukat ..., ott fű sem termett..., kéne egy jó stratégia; A hit gyüli megindult... itt is, minden szinten..., újságjainkban, mail-ben, sms-ben toboroz. Van-e olaj a lámpásainkban?"
A hozzászólókat olvasva az az érzésem támadt, hogy egyházunkban minden olyan szép és jó lenne, ha az a fránya „hitgyüli" hagyná és nem zavarna be folyton. De bezavar, mi meg elveresedő arccal pattogunk, mint a gumilabda. A plafonig.
Azt hiszem nem is a „hitgyüli" a lényeg, eme össznépi bűnbak-keresésben, - elvégre sokan halásznak még más tavában, egészen hosszú listát írhatnánk össze Á-tól Z-ig... - hanem maga az ágyúzás, a feszültség-levezetés. A mi reakciónk.
Semmi új nincs benne. Éppen csak kétezer éves. Találjunk végre valakit, akire mindent ráaggathatunk. Köztük a saját hibáinkat (evangélium nélküli igehirdetések, az apologetika nélküli tanítás sb). Kibokszoljuk magunkból a felgyűlt feszültséget. Most éppen a hitgyülinek nőtt szarva, legközelebb majd máson találjuk meg a patát.
Barabásozunk egy jót, aztán megyünk kezet mosni, jól beebédelni, mint aki jól végezte dolgát.
Jól megvédte nyáját.
A sok-sok rettegő hozzászólást követi egy józanabb: „a szekta jelenléte és virulása tehát figyelmeztetés a testnek. Van-e önkritikánk?"
Tényleg, van-e?
Nem hiszem, hogy egyházat valakik ellenében kellene építeni, ellenségkép(ek) kreálásával. Az evangélium hirdetése nem valaki - „gencsipap", ilyen gyüli, olyan gyüli (a lista hosszan folytatható) - ellenében kötelességünk és hivatásunk, hanem mert Krisztus küld erre a szolgálatra. Nem azért küld, hogy valakit elintézzünk, kilőjjünk, hanem, hogy Őt képviseljük.
Igen, sokszor elfelejtjük, milyen is az a Krisztus, akit szolgálunk (szolgálnunk kellene). Hogy nem olyan, mint mi.
A sopánkodás, az árnyékboksz önmagában kevés, - tán csak feszültség-levezetésnek elég, ha egyáltalán - a gyakorlatban egy hitvédelmi témájú bibliaóra-sorozat többet ér.
Dzsiház helyett evangélium.