Frissen rakott falak, száradó festés, új ajtó - büszkén mutatja a csaknem háromhetes munka eredményét a pestszentlőrinci gyülekezet beosztott lelkipásztora. Épp csak mesélni kezd, amikor a leterített nejlonokon, a szerszámosláda és a festékes vödör között utat találva néhány munkásruhába öltözött fiatal lép be a gyülekezeti házba. Tömörfából készült szekrényt hoztak.

Tíz ausztrál fiatal szorgoskodott az elmúlt hetekben a Kossuth téri gyülekezet parókiáján és altemplomában. Noha nincs különösebb tapasztalatuk a kőműves munkákban, ott jártunkkor elmondták: Ausztráliában a gyerekeket már kiskoruktól a munka megbecsülésére nevelik, jó néhányan közülük is farmon nőttek fel.

Az ifjú misszionáriusok a felekezetközi Teen Mission nevű szervezet közvetítésével érkeztek hazánkba. A világméretű szervezet a tizenévesek között végez missziót a világ számos országában, ahová 13 és 20 év közötti fiatalokat delegál háromhetes missziós utakra. Az úticélok között legfőképp a harmadik világ országai szerepelnek, az ausztrál fiatalok Kambodzsa, Burma, India, Zimbabwe, Madagaszkár, a Dél-afrikai Köztársaság, a Fidzsi-szigetek és Nepál mellett rendszeresen ellátogatnak Németországba és mellette még egy európai országba. Idén először hazánkra esett a választásuk, a budapesti gyülekezetről külmisszióban szolgáló magyarok közvetítésével hallottak.

A Teen Mission önkéntesei szolgáltak már utcagyerekek és HIV-fertőzött szülők elárvult csemetéi között is különböző egyházi szervezetek munkájába bekapcsolódva. A magyar fővárosban a parókia-felújítási munkálatok mellett ételt osztottak a rászorulóknak, gyermekprogramot szerveztek és több középiskolába is ellátogattak, ahol bizonyságot tettek a hitükről kortársaiknak. Legfőbb vágyuk ugyanis, hogy megosszák az evangéliumot a velük egykorúakkal.

Nem kis áldozatot hoztak mindezért, hiszen 48 órás utat tettek meg Budapestig, és anyagilag is megterhelő utazásra vállalkoztak.
„Fejenként háromezer-hétszáz ausztrál dollárt gyűjtöttek ezek a gyerekek az iskolai tanévben, hogy el tudjanak utazni hozzánk. Csak a repülőjegy is többszázezer forint, és személyenként további harmincezer forintot adományoztak a gyülekezetünknek anyagköltségre. Saját keresztyén közösségeik adományaiból, magánadományokból és jótékonysági vásárok bevételéből gyűlt össze a szükséges összeg. Az ausztrál diákok saját maguk gondoskodnak az ellátásukról is, nekünk csak az elszállásolásukat kellett megoldani" - számolt be érdeklődésünkre Sándor Balázs.

A lelkipásztor elmondta, a magyar gyülekezetet is szokatlan helyzet elé állította a váratlanul adódó lehetőség, hiszen a fiatalok karácsony másnapján érkeztek, munkát kellett nekik adni januárban, és próbáltak arról is gondoskodni, hogy minél többet lássanak a városból. A segítség azonban jól jött, az önkéntesek több százezer forintnyi anyagi terhet és a munka nyűgét is levették a gyülekezet válláról.
„Reggel hatkor már talpon voltak, és még nyolc óra sem volt, égett a kezük alatt a munka. Egy szobafestő-mázoló és egy villanyszerelő presbiterünk is dolgozott velük, és bár ők tapasztalt szakemberek, a gyerekek olyan tempót diktáltak, amit még ők is nehezen tudtak tartani" - árulta el a lelkész.

És hogy miért éri ez meg az ausztráloknak?
„A hetvenes években indult az a mozgalom, amelynek lényege, hogy tinik szolgáljanak tinik felé az evangéliummal. Tökéletesen beválik ez az elv nálunk is, hiszen ha külföldiek jönnek hozzánk, a diákok körülzsongják őket az iskolákban, érdeklődnek, lelkesednek értük" - osztotta meg tapasztalatait Sándor Gabriella beosztott lelkipásztor, aki maga is vallástanárként oktat egy közeli gimnáziumban.
„Az ausztrál fiatalok ellátogattak több református iskola angolóráira, ahol bizonyságot tettek a diákok előtt. Egy Fülöp-szigeteki fiú arról beszélt, hogy kiskorában egy hölgy odavezette őt egy fehér misszionárius házaspárhoz, és azt mondta nekik: Isten küldte ezt a gyermeket, mert nektek nincs, nálatok a helye. A gyerekeket lenyűgözi, amit ezek a fiatalok már megéltek, és az, hogy mindeközben Krisztusra mutatnak. Az ausztrál szervezet jelmondata: Make a difference!, vagyis Hozz változást a világba!"

Tenni valamit másokért, látni az elvégzett munka gyümölcsét, új kultúrákat megismerni, felfedezni, hogyan munkálkodik Isten szerte a világon, adni a tőle kapott szeretetből és megismerni Krisztus követőit más nemzetek szülötteiben - ezért éri meg útra kelni és akár több ezer kilométert is megtenni, számolt be Jason Stoddart, az ausztrál tinicsapat egyik vezetője.
„Egy-egy ilyen úton félretesszük az összes elektronikus kütyüt, nem szörfözünk a neten, hanem csak arra koncentrálunk, hogy élnek máshol az emberek, mit tesz Isten az ő életükben. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen itt az egyház, és próbáljuk megosztani az itteni fiatalokkal Isten szeretetét, dacára annak, hogy másik nyelvi-kulturális közegből jöttünk. Bízunk abban, hogy ebből ők is megéreznek valamit."

A magyarországihoz hasonló missziós utak kalandot is jelentenek az ifjú misszionáriusok számára. A legnagyobb meglepetést hazánkban a téli időjárás okozta nekik. Míg Ausztráliában 35-40 fokos nyári melegben töltik vakációjukat az ottani diákok, itt a papucshoz és vászoncipőhöz szokott fiataloknak kabátot és kesztyűt kellett magukra ölteniük. A többszöri hószállingózásért viszont igazán hálásak voltak.
„Magyarországon meglepő volt az is - amire felkészítettek minket a kiutazásunk előtt -, hogy itt az emberek szeretnek közelebb lépni ahhoz, akihez beszélnek, nálunk viszont ha valaki ilyet tesz, az azt jelenti, hogy verekedni akar. Ettől eltekintve az ország gyönyörű, a legtöbb ember nagyon kedves, és a gyülekezet rendkívül vendégszerető, áldozatkész. Sok helyre elvittek minket a városban."

Jason beszélt arról is, hogy az evangelikál és szabad keresztyén gyülekezetekből érkezett ausztrál fiatalok új élménnyel gazdagodtak, amikor részt vettek a tradicionális gyülekezet lelki alkalmain, az elmélyült bibliatanulmányozásokon és az igehirdetés-központú istentiszteleteken. Ezek szokatlanságuk ellenére megragadták őket, volt, aki szorgalmasan jegyzetelt az összejöveteleken.

Az ausztrál fiatal elárulta: már első missziós útja megváltoztatta az életszemléletét.
„A madagaszkári, gyermekek között végzett missziós úttól kezdődően a figyelmem saját magamról másokra kezdett irányulni. Megváltozott az Istenről alkotott képem is. Keresztyén családban nőttem fel, de egészen odáig nem volt cselekvő a hitem. Magammal voltam elfoglalva, én tervezgettem az életem következő lépéseit, ahelyett, hogy hagytam volna, hogy Isten mutassa meg, mihez akar kezdeni velem. Az életem egészen addig leginkább arról szólt, hogy kerestem a célját és az értelmét, de az elmúlt időszakban Isten arcvonásaiból fedeztem fel egyre többet. Minden nap új élményt rejtett az Ő megismerésének folyamatában, és ez szenvedélyt alakított ki bennem az iránt, hogy másokat is elvezessek az Ő szeretetéhez."

Talán ezúttal is sikerült, hiszen beszélgetésünk végéhez közeledve a közeli evangélikus gimnázium hittanosai is megérkeznek. Eleinte félénken kérdeznek a vendégektől, de a kisebb társaságokban kialakult zsivaj egyre nagyobb - úgy tűnik, a fiatalok, éljenek bárhol a világon, igazán megértik egymást.

Jakus Ágnes

Képek: Jakus Ágnes; Pestszentlőrinc-Kossuth téri református gyülekezet