„A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Hamvas Béla
Átvette a stafétát
„Az esperesi szolgálat nem plecsni, nem kitüntetés, hanem lehetőség a szolgálatra.” Beiktatták Kovács Gergely esperest a Budapest-Déli Református Egyházmegye élére.
Új korszak kezdődött a Budapest-Déli Református Egyházmegye életében, amikor Kovács Gergely korábbi egyházmegyei főjegyző lépett elődje, Illés Dávid helyébe, aki tizenöt évnyi esperesi szolgálat után köszönt le az egyházmegye éléről. Az új esperes beiktatására 2024. április 21-én vasárnap délután került sor a Nagyvárad Téri Református Gyülekezet templomában. Az ünnepi istentiszteleti alkalmon Balog Zoltán dunamelléki püspök szolgált igehirdetéssel, majd Molnár Sándor budapest-déli egyházmegyei főjegyző iktatta be esperesi tisztségébe Kovács Gergelyt.
Kovács Gergely pesthidegkúti lelkipásztort 2024 februárjában választották meg a Budapest-Déli Református Egyházmegye új esperesévé. Huszonnégy éve szolgál lelkipásztorként, huszonkét éve a Budapest-Déli Református Egyházmegyében, tizennyolc éve a Pesthidegkúti Református Gyülekezet vezetőjeként. Tizenhárom éve egyházmegyei tanácsos, majd jegyző, három éven át pedig főjegyzőként szolgált Illés Dávid korábbi esperes mellett, aki a tavalyi év végén mondott le hivataláról. Az új esperes portálunknak adott interjújában arról beszélt, hogy erősítené a lelkipásztorokra való személyes odafigyelést, beleértve a beosztott lelkésztársakat is. Nemcsak egyházmegyéjén belül törekszik a csapatmunkára, hanem a budapest-északi egyházmegyével is együttműködne.A krisztusi szeretet útja
Balog Zoltán dunamelléki püspök az Efézusiakhoz írt levél 6. részének 5. versétől a 9. verséig terjedő szakasza alapján hirdette az Igét, amelyben Pál apostol a szolgákat engedelmességre, Isten akaratának „lélekből, jó akarattal” való cselekvésére inti, az urakat a fenyegetések elhagyására, és mindenkit arra, hogy jót tegyen a másikkal.
„Amikor az apostol az üdvösség hatalmas távlatairól, Krisztus rendjéről beszél, sosem áll meg itt, hanem az őt hallgatók életében mutatja fel a következményeket. A nagy távlat abba a világba szól, ahol meghatároznak bennünket a körülmények és az emberek. Pál legtöbb intése ezért az emberi viszonyainkra vonatkozik” – hangzott el a prédikációban. Ezekben a viszonyokban általában alá- és fölérendelés van, de legalább aszimmetria. Az első keresztyének is tudomásul vették az akkori társadalmi rendet, ennek adottságai közé vitték be Krisztus indulatát. Balog Zoltán szerint az itt a kérdés, hogy elég-e, ha ezen a világi viszonyrendszeren belül próbálunk méltányosak lenni.
„Az apostol azt mondja, hogy ne Krisztus szeretetét próbáld beszuszakolni az emberi viszonyok közé, hanem fordítva: ezeket a viszonyokat helyezd be Krisztus szeretetébe” – mondta a püspök, hozzátéve: nem mi határozzuk meg, mi pontosan Krisztus szeretete, hanem Ő szeret minket, ezzel Ő adja meg a definíciót. Nekünk pedig meg kell vizsgálnunk, hogy az, amit rendnek gondolunk, valóban megfelel-e a krisztusi szeretetnek.
„Ez nem csak egy egyszerű erkölcsi mérce, hanem út is. Akiket megragad Krisztus szeretete, ebben a szeretettel és ebből a szeretettel kívánnak élni.” Balog Zoltán kifejtette: az emberi rend gyakran rendetlenség, de van egy közös Urunk, aki nem személyválogató. „Ez az önátadás a krisztusi hierarchia lényege: aki legfelül van, annak kell alávetnie magát. Ebben az önátadásban találkozunk mi, minden egyházi szolgáló. Segítsük egymást az önátadásban, az alázatos vezetői szolgálatban!”
Teljes odaadással
Az ünnepi alkalmon az esperesi eskü kikérését Molnár Sándor budapest-déli egyházmegyei főjegyző, a Budapest-Külső-Kelenföldi Református Egyházközség lelkipásztora végezte, majd az eskütétel után elsőként kért áldást a beiktatott esperesre.
Somogyi Péter dunamelléki lelkészi főjegyző, a jelen lévő palástos lelkészek és Balog Zoltán püspök is Isten áldását kérték Kovács Gergely szolgálatára.
Az áldáskérések után a köszöntésekre került sor. A házigazda Zila Péter Nagyvárad téri lelkipásztor elsőként Illés Dávid korábbi esperes köszöntését olvasta fel, aki személyesen nem tudott jelen lenni a beiktatáson. „Elszánt, mély és kitartó embernek tartalak, ezért tudom, hogy esperesi szolgálatodat teljes odaadással fogod végezni. Számomra a legfontosabb, hogy ott van a szívedben Isten Igéje. Kívánom, hogy ez áradjon ki másokra a szolgálatod során” – írta utódjának Illés Dávid, aki egyúttal egykori egyházmegyéjét is köszöntötte, hálát adva a közös szolgálat tizenöt évéért.
Az egyházmegye nevében Brandenburg Sándor egyházmegyei főgondnok mondott köszöntőt. Felidézte régi ismeretségüket Kovács Gergellyel, az együttmunkálkodást, és kiemelte az új esperes szelídségét és halkszavúságát, amelyben azonban ott van a határozottság. Pál apostol szavaival az önmagunkról való gondoskodás fontosságát emelte ki, és azt, hogy a lelki ember lesz alkalmassá a lelki módon való vezetésre.
Mikus Dezső pesthidegúti főgondnok a gyülekezet nevében mondott köszöntőjében arról beszélt, hogy Kovács Gergely tettrekészsége és a közös munka miként hozott gyümölcsöket a pesthidegkúti egyházközség életében.
Az esperes édesapja, Kovács I. Gábor arra kérte fiát, legyen jó pásztora Isten népének gyülekezetében és az egyházmegyéjében is. A család mellett szülőfaluja, Hernádfürdő áldáskívánását is átadta, majd az esperes lelkipásztor nagyapjának sárospataki teológiai lelkészkönyvét, lelkészképesítő bizonyítványát és lelkészi oklevelét ajándékozta fiának.
Sóskuti Zoltán rákoskeresztúri lelkipásztor olyan imádsággal köszöntötte barátját, amelyet annak idején Kovács Gergely írt. Felidézte a közös emlékeket, és egyúttal a Budapest-Északi Református Egyházmegye nevében is áldást kívánt barátjára. „Lesznek ezután is miértek, kipróbált ember vagy, de ezeket a válaszokat csak Istennél keresd és ott találd meg! Ne változtasson az esperesség rossz irányba, de mindazokban, ami érték benned, gazdagítson és hozzon gyümölcsöt!” – fogalmazott Sóskuti Zoltán.
Lehetőség a szolgálatra
Kovács Gerely a köszöntésekre adott válaszában kifejtette: szeretnénk az élet dolgait magasztosnak, ünnepinek látni, de a valóság sokkal hétköznapibb. „Bár ünnepi esemény ez a mai, mégis hétköznapi: mint egy váltófutásnál, átvettem a stafétát, amit tovább kell vinni a cél felé veletek együtt” – fogalmazott, megköszönve elődeinek, Illés Dávidnak és Takaró Tamásnak a munkáját. „Az esperesi szolgálat nem plecsni, nem kitüntetés, hanem lehetőség a szolgálatra. Egy nagyon sokszínű egyházmegyében, áldott egyházmegyei közösségben kell ezt végeznem, amelynek hitem szerint minden gyülekezete hordozza Krisztust” – mondta az esperes.
Kifejtette, mennyire hálás lelkipásztor testvéreinek, hogy bár van előírt rendjük, de ha úgy alakul, le tudnak ülni imádkozni testvéri közösségben. Hálás a presbiterekért, az egyházmegyei tanács tagjainak, és azért is, hogy nem elszigetelt várnak számítanak, hanem részei lehetnek Dunamelléknek és az egész egyház közösségnek. E mellett köszönetet mondott Pesthidegkúti gyülekezetének, szüleinek, családtagjainak és mindenkinek, aki mellette állt és áll.
„Mi az egyik legfelszabadítóbb, legnagyobb boldogság az életben? Amikor valamit nem nekünk kell megszerezni, amikor megtapasztalhatjuk, hogy Jézus szerezte tulajdon vérével és szeretetével a megbocsátást, a megváltást, az örök életet. Nem azért vagyunk itt most együtt, mert az ittlét jogát megszereztük magunkat, hanem azért, mert Isten szerzett minket Krisztusban” – emelte ki.
Az ünnepség a püspöki áldást követően szeretetvendégséggel zárult. Az alkalom perselypénzét a tragikus körülmények között elhunyt Bíró István madéfalvi lelkipásztor családja javára ajánlották fel.
Barna Bálint
Képek: Füle Tamás
