„Másrészt bizonyos, hogy az ember soha nem jut el önmaga igaz megismerésére, ha csak Isten arcára nem nézett előbb és ha ennek szemléléséből leszállva nem kezdi el önmagát megvizsgálni."
Kálvin
Az átmenet lelkésze
A számos építkezésről, renoválásról, új épületek emeléséről, a pécsi református kollégium kiépüléséről, a hirdi imaház, valamint a pellérdi templom megépüléséről beszélt elsőként Peterdi Dániel református lelkipásztor az elmúlt negyed évszázadra emlékezve a Parókia portál mikrofonja előtt.
Peterdi Dánielt és feleségét, Peterdiné Molnár Juditot köszöntötte a gyülekezet a közelmúltban abból az alkalomból, hogy a lelkipásztorok 25 éve szolgálnak Baranya legnagyobb gyülekezetében, Pécs-Belvárosban.
Cserélődtek
Peterdi Dániel úgy fogalmazott, hogy gyülekezetük erős bethánista közösség volt a két háború között. „Elődöm, Nyáry Pál a Bethánia Szövetség elnöke volt, ez hosszú ideig meghatározta a gyülekezet gondolkodását. Az idősebbeknek és a friss nyugdíjasoknak most is nagyon erős az egyházi kötődése a gyülekezetben. Az elmúlt 25 évben azonban folyamatosan cserélődtek az emberek, hiszen ez idő alatt ezerötszáz gyülekezeti tagunkat eltemettük. Ez nagyjából annyi, mint a választójoggal rendelkező tagjaink száma. A fiatalokat csupán néhány évre „kapjuk meg”, aztán kirepülnek. Alázatra késztet minket, hogy nem velünk kezdődik, és nem velünk végződik az egyház” – tette hozzá.
Új hajtás
A lelkipásztor szólt arról is, hogy nagyon jó tapasztalat a felnőtt konfirmáció beindulása. „Ez új hajtás, és sokkal nagyobb százalékban maradnak meg a gyülekezetben a felnőtt konfirmandusok, mint a fiatalok. A feleségem beosztott lelkésze a gyülekezetnek, ő főként a hitoktatásból, a gyermekmunkából és a női munkából veszi ki a részét, valamint havonta tart családi istentiszteletet.”
Átmeneti lelkész
„Szívesen láttam el a feladataimat az elmúlt 25 évben Pécsett, de magamat mindig átmeneti lelkésznek gondoltam. Ez abból is adódik, hogy átmeneti korban voltam lelkész, átéltem a rendszerváltozást és az egyház belső megújulásának kezdetét. Úgy érzem, hogy amit kitűztem magam elé, azt elvégeztem. Miután sok tisztséget betöltöttem, el is fáradtam, így lassan leteszem a szolgálatot. Lelkészként tudom, hogy nem véglegesen kaptam megbízást egy közösség élén, hanem csak egy időre" – fogalmazott a lelkipásztor.
Fekete Zsuzsa

Az alábbiakban Szabó Szabolcs, a gyülekezet gondnoka beszámolóját olvashatják a köszöntésről.
Örömteli pillanatoknak lehettünk tanúi, amikor kerületünk főjegyzőjét, esperes-lelkészét, Peterdi Dánielt és feleségét, Peterdiné Molnár Judit lelkipásztor asszonyt köszöntötte a gyülekezet és a presbitérium abból az alkalomból, hogy 25 esztendőt töltöttek el hűséges szolgálattal Pécs-Belvárosban.
Az ünnepi perceket a 119. zsoltár énekelt 24. verse nyitotta meg („Gyönyörködöm a te törvényedben,…”), majd következett az erre a vasárnapra – Perhács Eszter, kerámiaművész által – elkészített „életfa” bemutatása. A szép alkotás egyszerre szimbolizálta a kehely ábrázolta élet vizét és a lelkészcsalád tagjait, a gyermekektől a felnőttekig.
A megtelt templomban az úrasztala egyik oldalán a presbiterek álló két sora kifejezte a tiszteletet és a köszönetet éppúgy, mint a jubileumi vers, amelynek legfontosabb üzenete talán ez volt: „…a hála ma is körülölel Benneteket, / néha a templomajtóban, egy-egy elrebegett / szavunkban, biztató pillantásunkban, / legördülő könnycseppünkben, /kézszorításunkban. / Mert gyülekezetté csak / Veletek együtt lehetünk….”
A 134. zsoltár mindhárom versét elénekelve Bana Gáborné zárta a megemlékezést – köszöntést mondva egy gyönyörű régi magyar áldással.