A hazai felsőoktatás digitalizációja nem csupán karanténhelyzetben fontos feladat, hanem egyre nélkülözhetetlenebb mind az oktatói, mind a kutatói munka során. Hogy elősegítse és támogassa ezt a folyamatot, a Károli Gáspár Református Egyetem Információs és Kommunikációs Technológiák Kutatóközpontja (IKT Kutatóközpont) konferenciasorozatot indít Oktatásinformatika a felsőoktatásban – Kooperáció és párbeszéd a jó gyakorlatok megteremtésében címmel, amelynek első, online alkalma 2020. november 20-án lesz 9 és 16 óra között. De mi is az az oktatásinformatika, hogyan érintette a hazai felsőoktatást a koronavírus-járvány és miért fontos a konferencia címében is hangsúlyt kapó kooperáció és párbeszéd? Dringó-Horváth Idával, az IKT Kutatóközpont vezetőjével beszélgettünk.

Mivel foglakozott eredetileg az egyetem IKT Kutatóközpontja, és ezt mennyiben befolyásolta az idei járványhelyzet?
Az IKT Kutatóközpont egy 2018 végi, központi szervezeti egységként alakult meg azzal a céllal, hogy segítse egyetemünkön az oktatók és kutatók munkáját az új digitális eszközök megfelelő használatában, illetve a 21. századnak megfelelő digitális környezetet biztosítson a felsőoktatás számára az oktatás, a kutatás és az intézményi együttműködések terén is. 2017 végén digitális európai referenciakeretet adtak ki a pedagógusok számára, Digitális kompetenciák az oktatásban (DigCompEdu) névvel. Ennek a felsőoktatásra vonatkozó részét elsőként fordítottuk le magyar nyelvre, és az ebben leírtak alapján kezdtünk bele a munkánkba. Tehát bőven a vírushelyzet előtt már megvoltak a terveink a feladatok és fejlesztések ütemezésére, a járvány csupán felgyorsította a folyamatot.

Mit jelent az pontosan az oktatásinformatika?
A fogalom a digitális európai referenciakeretben leírtak alapján az infokommunikációs eszközök oktatáshoz és oktatásszervezéshez kapcsolódó hatékony alkalmazásának képességét foglalja magába. Minden olyan területre kiterjed, amely egy oktatót oktatói mivoltában érinthet, tehát az oktatáson túl annak előkészítésére, megszervezésére, adminisztrációra, kapcsolattartásra, értékelésre, illetve az oktató szakmai előmenetelére, képzésére és kutatási tevékenységére is. Ezen kompetenciák összességét digitális pedagógia vagy digitális pedagógiai kompetenciák néven is emlegetjük, ugyanis nem az eszköz, a technika ismeretén van az elsődleges hangsúly, hanem azon, hogy tudom, mit, miért és milyen célra akarok használni.

Az oktatásinformatika mekkora része pedagógiai módszertan és mekkora a tényleges eszközhasználat?
Ez nem számszerűsíthető, de a kutatások és a szakirodalom alapján a módszertan meghatározóbb mint a technikai ismeret. Az eszközök ugyanis borzasztóan gyakran változnak, cserélődnek, gyorsan elavulnak. A módszertan viszont segít abban, hogy tudjam, mely célokhoz érdemes digitális eszközöket rendelni, és abban is, hogy tudjam, mikor vagyok elég korszerű digitális eszközök nélkül is. A kutatások azt mutatják, hogy az életkornak, nemnek és előképzettségnek nincsen érdemi szerepe az eszközhasználatban, tehát leginkább a pedagógiai nyitottság az, ami meghatározó. Az attitűd határozza meg többnyire, hogy milyen kompetensen használja valaki ezeket az eszközöket.

Tehát akkor ez inkább a neveléstudományok terepe, nem az informatikáé?
Informatikai alapismeretekre szükség van, de legfőképpen azt kell tudnom meghatározni, hogy az én technikai és módszertani jártassági szintemen melyek azok az eszközök, amelyek leginkább megfelelnek a céljaimnak. Először azt kell átgondolnom, hogy a saját, személyes eszközhasználatomra mi jellemző, érdemes elsőként ezeket bevinni az oktatási gyakorlatomba, és utána körülnézve, a jó gyakorlatokat megismerve tudom ezt a kört bővíteni a módszertani céljaim alá rendelve. A technikai ismeretünk persze behatárolhat minket, de megfelelő módszertani ismeretekkel meg fogjuk tudni találni a céljainknak megfelelő eszközöket.

Önök a felsőoktatásra koncentrálnak. Miben különbözik ez a gyakorlatban a középiskolai vagy általános iskolai oktatásinformatikától?
A hazai közoktatásban előbb elkezdődött el a digitális eszközök bevezetése, mint a felsőoktatásban, és központilag is régebb óta zajlik a módszertani fejlesztés. A felsőoktatásban ez legfőképpen technikai fejlesztésekben merült ki, központi módszertani fejlesztésre a közelmúltig nem volt példa. Sokatmondó, hogy mikor a digitális táblaprogram keretén belül rengeteg iskola kapott digitális táblákat, akkor a tanárképzés egyáltalán nem kapott ezekből az eszközökből. Nem tudtuk felkészíteni a hallgatóinkat a használatukra, ezért úgy kellett utólag beszereznünk egy-egy digitális táblát, hogy a tanárképzés felzárkózhasson. Technológiailag és módszertanilag is késésben voltunk a közoktatáshoz képest.

Mennyiben jelentett előrelépést 2016-ban Magyarország Digitális Oktatási Stratégiája?
Ebből már kiderül, hogy a kormányzat milyen elképzelésekkel újítaná meg ezt a területet. Például a kompetenciafejlesztést központilag támogatnák és segítenék, és feltételévé tennék az oktatói előmenetelnek. Ezek jó elképzelések, és remélem, hogy hamarosan a megvalósításuk is látszani fog. Addig is nekünk kell dolgoznunk ezen. Az intézményeknél megkezdődtek az előrelépések. Azt látom, hogy sorra alakulnak meg máshol is a hozzánk hasonló központok, erre szakosodott szervezeti egységek. A vírushelyzetnek köszönhetően ez most látványosan fontos téma lett, emiatt megszaporodtak a hasonló kezdeményezések. Ha ezeket képesek leszünk összekapcsolni a szervezeti munkánkkal, akkor együttesen akár látványos eredményeket is elérhetnénk.



Hogy állt a hazai oktatásinformatika idén tavasszal, amikor a járvány miatt a felsőoktatásban át kellett állni távolléti oktatásra?
Tavasszal még nem minden felsőoktatási intézménynek volt hozzánk hasonló digitális központja. A helyzet azonban elősegítette, hogy ahol már volt, ott megerősödjön, ahol nem volt, ott létesüljön. Kezdeti nehézségek sok helyen voltak, például néhol gondot okozott, hogy nem voltak központilag meghatározott, támogatott eszközök, mert ezek kiválasztásával sok idő ment el. A vizsgáztatás is külön kihívás volt. Szerencsére a legtöbb intézménynek már volt valamilyen e-learning rendszere, amelyre lehetett építeni. Szerintem e téren a központi szabályozás jelenthetné a következő szintet. De végül mindenki képes volt átszervezni az oktatási gyakorlatát, és erre büszkék lehetnek. Módszertani alapozással egyre tudatosabban és egyre elmélyültebben tudják majd használni a kialakult eszközrendszert.

Milyen szakmai tanulságokkal járt a tavaszi karanténidőszak?
Az egyik fontos tanulság, hogy nagyon jól működnek a mentorhálózatok, azaz hatékonyabb, ha mindenki megosztja a tapasztalatait és átveszi a jó példákat – érdemes tehát a központi támogatás mellett a helyi, kisközösségi kezdeményezésekre építeni. A másik fontos szakmai megállapítás, hogy tényleg az attitűd a meghatározó. Voltak idős kollégák, akik addig jöttek hozzánk a kérdéseikkel, amíg a számukra megnyugtató módon meg nem oldották a digitális oktatást, és voltak fiatal munkatársak, akik ehhez nem voltak elég kitartóak vagy érdeklődőek. A harmadik tanulság, hogy először mindenkinek magának kell megtapasztalnia, hogy a digitális eszközök hol nyújthatnak valami pluszt, és akkor tudjuk őt ebben tovább támogatni.

Mennyivel felkészültebben érte ősszel a felsőoktatást a digitális átállás, mint tavasszal?
Össze sem lehet hasonlítani. Egyrészt megvoltak már a bevált, támogatott eszközök, így rögtön lehetett a használatukra koncentrálni. Másrészt mindenkinek voltak már tapasztalatai – a legtöbb intézmény, így mi is, hallgatói és oktatói visszajelzéseket is kért ezekről. A rendelkezések, szabályozások és az adminisztráció is hatékonyabbá váltak, és ezért az oktatók már előre tudták, mire kell számítaniuk. Az attitűd is változott: a tavaszi félévben nagyobb riadalom volt. Most már nyáron felkérték az oktatókat arra, hogy készüljenek fel digitális oktatásra is a hagyományos oktatási rend mellett, hogy bármikor, amikor szükséges, egyik napról a másikra át tudjanak állni. Bár ez nyáron plusz munkát jelentett, de így sokkal felkészültebben fogadtuk az őszi átállást, és csak finomhangolásokra volt szükség.

„Kooperáció és párbeszéd a jó gyakorlatok megteremtésében” – ez lett a mostani konferencia alcíme. Mit takar ez pontosan, és miért kell kiemelni?
Korábban minden intézmény önállóan próbált az oktatásinformatika területén fejlődni. Akkor csodálkoztunk rá egymásra, amikor jött a járvány. Elkezdtük figyelni egymást, és azt, hol tudunk egymásnak segíteni. Elindult egyfajta párbeszéd. A konferenciánk célja, hogy megosszuk egymással a szakmai trendeket, módszereket, eszközöket, alkalmazásokat. Meghívtuk a legtöbb hazai, digitális oktatást támogató felsőoktatási szervezeti egységet. Ha már ugyanazon célért dolgozunk, akkor támogassuk egymást! Fogjunk össze, osszuk meg, nézzük meg, ki mit csinál, segítsük egymást! Összefogás, együttműködés, így szeretnénk eredményeket elérni, nem egymástól függetlenül, hanem egymást támogatva.

Mi várható a konferencián?
A bevezető előadás a felsőoktatásban nemrég végbemenő oktatásinformatikai projektekről, kihívásokról, jó gyakorlatokról szól; majd a Digitális Felősoktatási Kompetencia Központ vezetője, Perényi Petra ismerteti a kormányzati terveket. Ezután kerekasztal-beszélgetés következik a jól bevált példákról az összes meghívott központvezetővel. A harmadik részben a digitális kompetenciafejlesztéshez kapcsolódó plenáris előadás után könyveket és kurzusokat mutatunk be, például Az oktatásinformatika módszertana a felsőoktatásban című kézikönyvünket, amely a honlapunkról lesz letölthető, de limitált példányszámban nyomtatásban is megjelenik majd. Végül pedig workshopok lesznek, amelyeken az európai referenciakeret hat témájának megfelelően kerül sor kompetenciafejlesztésekre.

Az oktatásinformatikához nem értő pedagógusoknak is ajánlható a részvétel?
Igen. Bármilyen szinten áll is egy oktató, biztosan érdekli, hogy mire számíthat a jövőben és milyen projektek zajlanak jelenleg a felsőoktatásban. Ha valakinek megtetszik egy megemlített jó gyakorlat, javasolhatja is a saját intézményének az átvételét. Akik szeretnék fejleszteni digitális kompetenciáikat, legyenek bármilyen szinten, ingyenes kiadványokat és kurzusokat ismerhetnek meg. A workshopra jelentkezőknek nemcsak a hat témakört küldtük ki, hanem mérőeszközt is arra, hogy ezeken a területeken felmérjék a meglévő kompetenciáikat. Ennek eredményeképpen jelentkezhetnek a workshopokra, ahol egy rövid bemutató után kiscsoportos foglalkozások keretében konkrét produktumot kell majd előállítani, és a végén bemutatni. Ezek a lehetőségek bárki számára hasznosak lehetnek.

A konferenciából is születik majd publikáció vagy egyéb produktum?
A plenáris ülésekről és a kerekasztal-beszélgetésről felvétel készül. A plenáris előadókat megkértük, hogy előadásaikat írott formában is nyújtsák be nekünk. Még tárgyalunk a megjelentetés módjáról, de mindenképpen szeretnénk 2021-ben közreadni ezeket valamilyen formában. Várhatóan olyan kiadványt célzunk majd meg, mint maga a kézikönyv is: egy videókkal és kereszthivatkozásokkal tűzdelt, multimédiás kiadvány, amelynek nyomtatott változatában QR-kódokkal érhetőek el a digitális tartalmak.

Mit hozhat a jövő az oktatásinformatika számára?
Én a 2016-os elképzelések megvalósulására és strukturális átalakulásokra, valamint egyre több digitális tananyagra számítok. Emellett azt szeretném, ha több lehetőség nyílna e-learning / blended-learning képzésekre a felsőoktatásban, ma Magyarországon a jogszabályi háttér ezt csak korlátozott mértékben teszi lehetővé. A kényszerű átállás most megmutatta, hogy sok helyen működne. Költséghatékonyság szempontjából is hasznos lenne, nemzetközi szinten is kamatoztatható, ezért az oktatásszabályozás szintjén is érdemes lenne ezzel foglalkozni. Az oktatás nem lesz többé ugyanolyan, mint a járvány előtt volt. Aki megtapasztalta a digitális eszközhasználat előnyeit, az már személyes okból is folytatni fogja, de azt gondolom, az intézmények maguk is szorgalmazni fogják a járvány hatására. A fejlődés nem áll meg.

Az oktatásinformatikai felsőoktatási konferencia honlapja ide kattintva érhető el.

Képek: D. Árvay Anett; Károli Gáspár Református Egyetem